Kicsit hosszúra sikeredett a vénasszonyok nyara. Ha hinni lehet az időjósoknak, a napokban azonban megérkezik a lehűlés – és megkezdődhet a disznótorozások ideje.
Hagyomány, szokás, gasztronómiai élmény – ezeket a fogalmakat jelképezi térségünkben a disznóvágás, azzal, hogy az utóbbi években gazdasági vetülete is van az eseménynek. Való igaz, mind kevesebben vesznek vágásra sertést, főként azért, mert a családok költségvetése mind soványabb – az infláció, még akkor is, ha hivatalosan ezt nem ismerik be, rekordokat dönt. Annyi mindenre kell a pénz, hogy egy egész disznó megvételére már nemigen jut, legfeljebb csak néhány szelet húsra a hentesnél.
Az előző évek, évtizedek során még sosem történt, hogy nem volt egységes a vágójószág felvásárlási ára. Újabban, ahány falu – annyi árjegyzék. Merthogy vannak települések, ahol már a gazdák sem nevelnek jószágot, semmilyent, legfeljebb néhány brojlercsirkét, ezért pedig nem is kerekedhet ki a felvásárlási ár. Azt mondják sokan: nem fizetődik ki – drága a kukorica, meg a koncentrátumok, az állatorvosi szolgáltatások, az áram, víz… És akkor még nem is számolták bele a saját munkát – meg a tenyésztéssel járó kockázatokat, például az elhullást…
Tavalyelőtt ilyentájt a kukorica kilónként még „csak” 17–18 dinárba került, tavaly már 26 dináros árat ért el, az idén pedig 36 dinár körül „tapogatózik”. Meg kell jegyezni azonban azt, hogy ez az említett ár a nagybani felvásárlásra vonatkozik, a piacokon, zsákra mérve hihetetlennek tűnő 50 dinárt is elkérnek a tengeriért (például a futaki piacon)! Na most, ha egy százkilós hízó felnevelésére 500 kilogramm kukorica szükséges, plusz még ki tudja mennyi koncentrátum, meg más tápanyag, árpa, búza, korpa, szója – akkor világos, hogy még a gazdák sem szánják magukat rá a hizlalásra, még azok sem, akiknek van saját szántóföldi termelésük – inkább megveszik a készet –, mert nem éri meg küszködni – inkább hasított féldisznót vásárolnak. De a baj már körvonalazódik: hol lehet majd megvenni, hol lehet kapni féldisznót, ha majd a nagy farmok, vagy a külföldi import is elapad? Tény, hogy a drága jószágtáp ellenére a dánoknak, németeknek, meg ki tudja kinek nem, még mindig kifizetődik a hizlalás – az európai piacon többletkínálat van vágójószágból, sertéshúsból. Állítólag azért, mert csökkent az Ázsiába irányuló kivitel. De egyszer majdcsak újraindul…
És még valami! Egy disznóvágáshoz számos kellékre is szükség van, elsősorban fűszerekre, bélre, amibe töltik a hurkát, kolbászt. Meg aztán a disznótorozó társaságot is valamivel meg illik kínálni…
Tetemes kiadás vár azokra, akik nem tudják feldolgozni saját maguk a kocát. A böllérek ugyanis az élősúly kilójáért 50 dinárt is elkérnek – ahány kilós a jószág, annyiszor 50!
Ez a biztos haszon – nekik megéri?
