HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hisz-e a népszokások erejében?
Igen, a család minden tagja minden ünnepkor betartja a népszokásokat. – 18%
Csak bizonyos szokásokat tartunk meg nagyobb ünnepekkor. – 62%
A jövendölő szokásokat a magunk szórakoztatására tartjuk meg. – 7%
Nem őriztük meg a családban a népszokásokat. – 13
Az év egyik legszebb időszakához közeledve érdemes néhány szót ejteni a népszokásainkról, amelyek elengedhetetlen részét képezik ennek az ünnepkörnek is. A népi hagyományok megtartása nemcsak a kultúránk ápolása miatt fontos, hanem egyúttal a közösség összekovácsolásában is kiemelt szerepet játszik. A sokszor szórakoztató jellegű és vidám együttlétet biztosító hagyományaink már a múltban is kiemelték az esztendő egyes napjait a hétköznapok szürke egyhangúságából.
A néphagyományok szorosan kapcsolódtak a nagy egyházi ünnepekhez, mint a karácsony vagy a húsvét, amelyek eltérő magatartást követeltek meg. Ilyen volt a munkatilalom, a templomba járás, vagy a meghatározott ételek fogyasztása. Mindez egyfajta szabályrendszert jelentett, amely meghatározta egy adott közösség helyes viselkedését, amit tovább örökítettek utódaikra. A magyar hagyományokat az elmúlt századok során számos hatás érte. Egyes szokásokban szláv, vagy német hatások is kimutathatóak, ugyanakkor egyes elemek a kereszténység, valamint az azt megelőző korszakokból maradtak fenn. Nem bocsátkozhatunk ezen népszokások részletes elemzésébe, ugyanakkor aktualitása miatt érdemes néhány mondat erejéig kiemelni a téli ünnepkör szokásait, azon belül pedig a Luca-napi hagyományokat.
Kevés olyan kiemelkedő nap van az évben, amelyhez annyi népszokás kapcsolódna, mint a Luca-nap. Ezek közül is talán a legismertebb a lucaszéke, ugyanis a hagyomány szerint Luca napján kezdték faragni a széket egészen karácsonyig. Innen ered a mondás: „olyan lassan készül, mint Luca széke”. A másik ismert népszokás pedig a Luca-búza vetése, amiről úgy hitték, hogyha szép magasra és sűrűre nő, akkor gazdag és bőséges lesz a termés a következő évben. Ezek a szokások és hiedelmek mindannyiunk számára ismeretesek, viszont az egyik legfontosabb feladatunk, hogy mindezt megéljük és átadjuk gyermekeinknek és unokáinknak, hiszen csak így tudjuk biztosítani, hogy hagyományaink ne merüljenek feledésbe.
Az elmúlt héten online oldalunkon közzétett körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy olvasóink hisznek-e még a népszokások erejében. A válaszadók döntő többsége csak a nagyobb ünnepekkor tartja meg az ezekhez kapcsolódó szokásokat. Az elmúlt század folyamán bekövetkezett nagyméretű gazdasági-társadalmi változások, valamint a műszaki forradalomnak és az internet térhódításának köszönhetően a modern kori ember ünnepekhez köthető szokásai is megváltoztak. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyes szokások eltűntek, vagy feledésbe merültek, hanem kissé átalakultak és kiegészültek. A karácsonyi ünnepkörben fontos szerepet tölt be a várakozás, amely az adventi időszakot jelenti. Az ehhez kapcsolódó több évszázados hagyományokhoz az utóbbi kétszáz évben egészen napjainkig néhány új szokás is társult. Ilyenek példának okáért a karácsonyi vásárok, a házak feldíszítése, a karácsonyfa-állítás, az ajándékozás, vagy a mézeskalács-készítés, amelyek elválaszthatatlan részeit képezik az ünnepnek.
Az őseinktől örökölt népszokásainkkal társulva mindezek kiegészítik egymást és felejthetetlenné teszik az év egyik legmeghittebb és legszebb ünnepét. Mindazonáltal rendkívül fontos, hogy a régmúlt hagyományait mindenkoron megőrizzük az eljövendő generációk számára. El se tudnánk képzelni, hogy mi lenne akkor, ha gyermekeink nem ismernék például a betlehemezést, mennyire szegénnyé válna a kultúránk. Ezért nagyon fontos, hogy már egész kis korban gyermekeinket is bevonjuk az ünnepi készülődésbe, legyen szó akár a Luca-búza vetéséről, bejglisütésről, vagy más hasonló tevékenységről. A hagyományaink, szokásaink megélése által amellett, hogy átadjuk az ezzel kapcsolatos tudásunkat és megismertetjük mindezzel gyermekeinket, egyúttal erősítjük a családi kötelékeket, valamint felejthetetlen, vidám pillanatokkal is gazdagodhatunk. Ilyen módon egyfajta kötődés alakul ki az egyes ünnepekhez kapcsolódó szokásokhoz, ami még inkább felértékelődik, így szeretettel adjuk tovább utódainknak.
