HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hol szilveszterezik?
Otthon, szűk családi körben – 70%
Házibuliban, baráti társaságban – 9%
Szórakozóhelyen, szervezett rendezvényen – 7%
Szabadtéri újévváráson veszek részt – 7%
Wellness-hétvégére utazom szilveszterre – 7%
Kevés olyan megosztó ünnepünk van, mint a szilveszterezés, illetve újévvárás ünnepe. Egyesek szerint az év (szó szerint is) leghangosabb bulija, legnagyobb durranása kell, hogy legyen, mások felesleges felhajtásnak, pénz- és energiapocsékolásnak tartják a nagy csinnadrattát. Nyilván nem mi fogunk igazságot tenni a két tábor között, hiszen ebben a témakörben is egyéni preferencia kérdése, ki hogyan éli meg az évnek ezt az időszakát.
Aki úgy gondolja, hogy kötelező zajos mulatozással búcsúztatni az óévet, több ezer éves hagyományt követ, ez az ünnepünk ugyanis az ókori rómaiak szaturnáliáit idézi vissza. A téli napfordulókor tartott többnapos mulatozás alkalmával tilos volt a munka, nem volt ügyintézés, urak és szolgák egy asztalnál mulatoztak. A szilveszter megnevezés és a ma is újévként ünnepelt dátum meghatározása viszont jóval későbbre, a középkorra tehető. Szent Szilveszter pápa emlékére, ám érdekes módon csak a magyar nyelvterületen terjedt el az ünnepi megnevezés. A IV. században élt pápáról úgy tudni, az év utolsó napján halt meg. Hogy ez a nap, tehát az év utolsó, illetve az új év első napja valójában melyik is, az jóval később vált egyértelművé. Sokáig mozgó ünnep volt, különböző népek különböző ősi hagyományaikhoz ragaszkodva ünnepelték, s inkább karácsonyhoz, illetve a téli napfordulóhoz kötötték az új esztendő megünneplését. Végül a XVI. században Ince pápa határozta meg egyszer s mindenkorra, hogy az új év január elsején kezdődik. Az igen zajos és buja ünneplésnek ugyan írmagja sem maradhatott az egyház által ellenőrzött középkori társadalmakban, mégis az ókori szaturnáliák utódjaként tartják számon a bolondok lakomájaként ismert ünnepséget, amikor megválasztották az ünnep pápáját és a templomi rituálékat kiparodizálva engedték ki a szelepet az emberek. Üldözte is az egyház ahogyan tudta, ennek ellenére sokáig fennmaradt ‒ főként a mai Franciaország területén ‒ a szórakozásnak ez a formája.
Tájainkon a paraszti életformához köthető szokások váltak mérvadóvá, az ünnephez számtalan népi jóslat, időjárási megfigyelés, állattartási szokások, tilalmak kapcsolódtak. A kimondott szó erejének ekkor még nagy jelentősége volt, így csupa jó szóval köszöntötték egymást az emberek. Számos hosszabb-rövidebb köszöntő maradt ránk közkincsként, népi hagyományaink nyomán. Sőt bort, búzát, békességet a mai napig illik hangosan kívánnunk ismerőseinknek, legtöbbször már az új évbe megérkezve.
Az óévtől való búcsúzás azonban továbbra is nagyon különbözőképpen zajlik, s számomra úgy tűnik, leginkább rohanva és versengve töltjük. Ahogyan a karácsony meghittségét egyre inkább elnyomja a talmi csillogás, úgy az újévvárásból is kikopott az újrakezdés lehetőségének izgalma. Átrohanunk az ünnepeken, a közösségi hálón megtartjuk a kötelező poszt-versenyt, aztán rohanunk tovább.
A mai fogyasztói társadalom közepette mit is mondhatunk el egy ünnepről, amelynek az a lényege, hogy mindenre kicsit többet költsünk, mindenből kicsit többet fogyasszunk, csillogóbbat, fényesebbet, hangosabbat válasszunk?! Valószínűleg addig fújjuk ezt a lufit, míg végül kidurran, aztán ki tudja, mi minden ömlik ránk a belsejéből.
Ha megnézzük a körkérdésünkre érkezett válaszokat, olvasóink többsége inkább családi körben, csendesebben ünnepelne, s úgy tűnik az utóbbi időben mintha egy szelídebb, divatos szóval élve fenntarthatóbb életforma kezdett volna trenddé alakulni. A tűzijátékok, petárdák környezetre, elsősorban a körülöttünk élő állatvilágra gyakorolt negatív hatása régóta ismert, a tiltakozó hangokat, úgy tűnik, már készek meghallani döntéshozói szinteken is. Több európai nagyvárosban és a régióban is folyamatosan állnak el a szilveszteri tűzijáték megszervezésétől. A környező országok közül Szlovénia áll az élen ebben a mozgalomban, de Horvátország is csatlakozott több mint negyven városával. Szerbiában elsőként Nišben döntöttek csendesebb ünneplés mellett, majd Újvidék és Belgrád is igyekezett felzárkózni, s van még idő ahhoz, hogy néhány kisebb önkormányzat is kövesse ezt a példát. Ezt a trendet az otthon rettegő két macskám minden bizonnyal értékeli, még ha a mi társadalmunk minden szinten nagyon távol van is a szebb, jobb, fenntarthatóbb életformától.
Valami megmozdult, s ennek örülni kell!
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
