Manapság egyre több szó esik a kulturális kisajátítás és kulturális megbecsülés különbségéről, illetve arról, mi az, ami határtalan, és mit kell határokon belül hagyni. A zene határtalanságát már sokan és sokféleképpen hirdették, ennek ellenére is vitákat vált ki, amikor egy-egy zeneműfaj gyökeret ver távolabb a szülőhelyétől, például a világ másik felén. A történelemből tudjuk, hogy márpedig ez előfordulhat dacból is, amikor valahol egy zenei irányzat tiltott és a hatalom nem nézi jó szemmel, ha követőkre talál. Ilyenkor megtörténik az, hogy egy-egy zenei stílus elkezd máshol mást jelenteni és szépen beilleszkedik az adott környezetébe.
Ez a helyzet a blues zenestílussal, amely Magyarországon a vasfüggöny ellenére is utat tört és mesteri művelőkre, követőkre talált. A bluestól nem vehetjük el az afroamerikai eredetet, nem is szabad, a kiágazásaként létrejött magyar blues viszont nagyon is hiteles és meghatározó lett, köszönve ezt mindenekelőtt Földes László Hobónak, Deák Bill Gyulának, a Hobo Blues Band minden tagjának, azután persze itt van Charlie, Takáts Tamás, és megannyi más zenész… de ne kalandozzunk el. Maradjunk Földes László Hobónál, aki a napokban a Petőfi Zenei Díj Életműdíjában, a magyarországi könnyűzenei élet egyik legrangosabb elismerésében részesült.
Földes László Hobo Újpesten született 1945. február 13-án. Földes László Hobó apja id. Földes László törtető párttag volt, az ifj. Földes László pedig sehogy sem értett egyet sem az apjával, sem pedig azzal, amit képviselt. A Hobo becenév is részben arra szolgált, hogy elhatárolja magát tőle. A Hobo névvel sokkal jobban azonosult.
Hobo a gyerekkorában ígéretes kosárlabdázó volt, később a vegyiparban helyezkedett el, majd magyar-történelem szakon tanult tovább. Kipróbálta magát a színészetben is, többen a színészi pályára terelték, de őt akkor leginkább a zene érdekelte. Már a kinézetével, a hosszú hajával is felkeltette a figyelmet, a véleményét sohasem rejtette véka alá, mindig hangosan kimondta mit gondol, legyen szó politikáról vagy bármi másról. Emiatt folyton konfliktusba keveredett, mind a rendőrökkel, mind másokkal is. Tulajdonképpen sehova se illeszkedett be. Egy igazi lázadó volt, egy magyar csavargó, ki tudja, ha később születik, talán punk lett volna. Hobóra azonban akkortájt a The Rolling Stones tett nagy hatást. Mégsem akarta őket simán csak lekoppintani. Mindig is hitt a szöveg erejében, és úgy érezte, hogy annak magyarul kell jelentenie vagy közölnie valami fontosat. A Hobo Blues Band zenekart 1978-ban hozta létre és már az első fellépéseikkel ismertségre tettek szert, mert valami újat nyújtottak. Középeurópai Hobo Blues címmel 1980-ban adták ki első lemezüket, amellyel mintegy helyileg is meghatározták azt, hogy mit gondolnak képviselni. A zenekar sikeres lett, 1984-ben megjelent a Vadászat című lemezük, amely a magyar rocktörténelem egyik legjelentősebb albuma lett. A Hobo Blues Band 2001-ig volt aktív, számos tagcserén ment keresztül, és több mint húsz lemezt adott ki. Rengeteg koncertet tartottak, a magyarországi blues-rock színtér egyik legkiemelkedőbb formációjává váltak. A feloszlásuk után Hobo egy idő után újra összehozta az együttest, de csupán néhány év erejéig, 2011-ben ismét köszönetet mondott a közönségnek, hozzátéve, hogy a hatvanas évek generációjának ideje és zenéje lejárt, és sajnos a bluesnak is vége. A zenekar így végleg feloszlott, ennek ellenére a dalaik népszerűek a mai napig is.
Hobóhoz azonban nem csak a Hobo Blues Band kötődik, hiszen egy igencsak sokrétű alkotóról van szó, akinek a pályája során a zene összefonódott az irodalommal, a filmmel, a színházzal. Szólólemezeket adott ki, filmekben, előadásokban szerepelt. Sokat jelentenek a számára a versek, dolgozott Allen Ginsberggel, de nagyon szereti Pilinszky, Villon, Faludy és Viszockij műveit is. Egyik legkedvesebb költője József Attila, egy külön estet is készített a tiszteletére, ami kapcsán azt mondta, hogy mindig is kisajátította József Attila verseit, a köteteit úgy olvassa, mint a szent könyveket, mert néha úgy érzi, mintha a saját gondolatait látná leírva, mintha a sorok róla szólnának.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
