Ha az elmúlt évek Koszovóval, pristinai adminisztrációval kapcsolatos nyugati beszámolóit, elemzéseit vesszük figyelembe, minden kétséget kizárva megállapítható: negatív irányba tolódik el folyamatosan ezeknek a hangneme, amióta Albin Kurti, a szélsőjobboldalinak számító Önrendelkezés vezetője a kormányfő. Egyre több, korábban biztos támogatónak számító hangot veszített el a Belgrád által déli tartományként kezelt területi egység. Hogy mindeközben Belgrádnak sem igen sikerült pozitívabb megítélés alá kerülnie, illetve, hogy kezdetben elindult egy ilyen úton, de az ukrajnai háború kitörését követően ismét visszafordult, az most más kérdés. Nem egyforma rajtpozícióból indultak eleve a felek a nyugati világ szemében, melynek továbbra is meghatározó szerepe van abban, hogy miként zárul majd le egyszer a koszovói krízishelyzet, a megoldhatatlannak tűnő problémák sorának kezelése. Az viszont vitathatatlan tény, hogy a nyugati média is egészen más beszámolókat közöl, különösen az utóbbi hetekben, Pristina politikájával kapcsolatban, mint korábban, ennek pedig a legutóbbi nyomós oka egy újabb önkényes rendelet elfogadása, a szerbiai dinár használatának beszüntetése a tartományban. Hiszen, miközben Európa és – sokkal kisebb igyekezettel ugyan – az Egyesült Államok is azon dolgozik, hogy csökkentse a feszültséget, s szavatolja a tartós békét Észak-Koszovóban, ahol a szerbek tiltakozásai folyamatosak a különféle megszorító intézkedések, indokolatlannak tartott letartóztatások miatt, a jelenlegi koszovói vezetőség minden egyes kompromisszumra újabb ellenintézkedéssel válaszol. Például: elfogadta, hogy a szerbek lakta észak-koszovói önkormányzatok élén nem állhatnak néhány százalékos támogatást élvező albán politikusok, új választásokra van szükség, arról döntött viszont, hogy nem engedi használni a szerbség ellátásában, közép-szerbiai térségből érkező bérek kifizetésében, így a megélhetésben jelentős szerbiai pénznemnek az alkalmazását a továbbiakban.
Ennek a döntésnek a végrehajtása ellen nemcsak Belgrád emelt szót, hanem az uniós politikusok is, de a NATO Kvint-államainak a képviselői is, amelyek pedig a legnagyobb befolyással bírnak, vagy legalábbis bírtak a közelmúltban Koszovó politikájának alakulásával kapcsolatban. Kurti nem először hagyta figyelmen kívül ezeket a tiltakozásokat, rosszallásokat, s döntött mégis úgy, ahogyan azt eredetileg elképzelte. Emiatt Koszovó ismét csak kedvezőtlenebb pozícióba került a Nyugat szemében, mely ahhoz szokott hozzá, hogy a korábbi pristinai adminisztrációk minden lépésüket ezekkel az államokkal szorosan együttműködve és egyeztetve tették meg. A korábbi pristinai vezetők is figyelmeztettek már nem egyszer arra, hogy a jelenlegi kormányfő játéka meglehetősen veszélyes, hiszen távolabb viszi minden egyes intézkedésével Koszovót attól, hogy teljes mértékben megvalósítsa az államiságra irányuló törekvéseit, ha éppen azoknak ellenében lép folyamatosan, akik annak legnagyobb támogatói voltak. Az előző kormány helyettes belügyi tárcavezetője a minap úgy fogalmazott, hogy Koszovót egy diplomáciai zsákutcába terelte Kurti kabinetje, az elemzők pedig arról beszéltek, hogy ismét eljut majd Pristina oda, hogy korábbi legerősebb partnerei fenyegetik meg szankciókkal, amiért az uniós és amerikai elvárásokkal szembeszálló politikát folytat.
Hogy mit jelent mindez a Belgrád és Pristina közötti dialógus szempontjából? A jelek szerint semmi jót és semmi újat. A párbeszéd egyébként is kikényszerített, az aláírók által is későbbiekben folyton megkérdőjelezett megállapodásokat hozott eddig, jelenleg pedig arról van szó, hogy sem a brüsszeli, sem az ohridi megállapodás teljesítése kapcsán nincsenek jelentősebb eredmények, továbblépni újabb egyezmények felé tehát szinte a lehetetlennel egyenlő vállalkozásnak tűnne. Sajnos, a fennálló kérdések megoldása így várat magára, s Koszovó esetében a béke megőrzése marad továbbra is a kulcsfontosságú feladat a jövőépítés, gazdasági fejlődés, integráció, életszínvonal-növelés helyett.
