HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hogyan alszik Ön?
Jól és eleget alszom, pihenten ébredek – 33%
Napi néhány óra alvással beérem – 1%
Aluszékony vagyok, sokszor elbóbiskolok – 4%
Alvászavarokkal küszködök – 31%
Éberen alszom, gyakran felriadok – 24%
Álmatlanságban szenvedek, altatót szedek – 7%
Mexikóváros egyik legforgalmasabb sugárútján pénteken este 200-an rakták le hálózsákjukat, a bámészkodók gyűrűjében hajtották álomra a fejüket, állítólag egyesek még horkoltak is. E békés megmozdulással arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy az egészséges és boldog élet kulcsa a jó alvás.
Nem véletlenül választották ezt a napot a látványos performance-ukhoz: az Alvás Világszervezete (World Sleep Society) 2008 óta minden évben a tavaszi napéjegyenlőség előtti pénteken rendezi meg az alvás világnapját. A világ 70 országában orvosok, civil szervezetek hívják fel e napon a figyelmet az alvászavarokra, az ebben rejlő veszélyekre, és az egészséges alvás kedvező hatásaira.
Mint az a Huawei és az Ipsos tavaly nyolc európai országban végzett kutatásából kiderül, az alvási nehézség jelenti a vezető egészségügyi problémát. Az Amerikai Szív Társaság 2022-ben vette fel a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzéséhez szükséges szempontjai közé az optimális alvást, és a felnőtteknek napi 7–9 óra alvás javasolt. Persze, ez nem újdonság, az orvosok már régóta figyelmeztetnek bennünket, a jó alvásnak fontos szerepe van az általános egészség szempontjából, legalább olyan fontos az egészséges élethez, mint a táplálkozás és a testmozgás. A megfelelő alvás – állítják a szakemberek – támogatja az emlékezetet és a tanulást, erősíti az immunrendszert, és segíti a test energiaszintjének fenntartását.
Az alvászavar tulajdonképpen kihat az egész napunkra: rossz a hangulatunk, ingerlékenyek vagyunk, a memória- és koncentrálási zavar a fiataloknál gyengébb osztályzattal járhat, a felnőtteknél rosszabb munkahelyi teljesítményt vonhat maga után, a kialvatlanság miatti figyelmetlenség a közlekedésben balesethez vezethet.
Honlapunkon feltett kérdésünkre válaszoló olvasóink 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy alvászavarral küszködik, gyakran felriad éjjel, illetve álmatlanságban szenved, ezért altatót szed. Magas aránynak tűnik, de nem kirívó, egyedi jelenség, a házipatika.com magyarországi honlapon ugyanis az alábbi mondatra bukkantam: „Az alvásra vonatkozó panaszok nagyon gyakoriak, az insomnia (álmatlanság, elégtelen alvás) visszatérően a felnőtt populáció 50 százalékát érinti valamilyen módon.”
Korábbi korokban az emberek nem küzdöttek alvászavarral: a parasztember sötétedés után nyugovóra tért, reggel, ahogy kivilágosodott, neki is indult a napja, megvolt a bejáródott napi rutinja, friss levegőn töltött nehéz fizikai munkával, a beiktatott deleléssel, vagyis a déli pihenővel. Mára jócskán megváltoztak az életkörülmények.
A jelen kor embere – tisztelet a kivételnek – esténként órák hosszat bámulja a tévét, amelyben a szereplőket halomra lövik, feltrancsírozzák, patakzik a vér… A közösségi oldalakat böngészi, mielőtt nyugovóra térne. Egy tavalyi kutatás szerint az amerikaiak lefekvés előtt átlagosan 3,5 órát töltenek a közösségi média-oldalakon, gondolom, ez az idő nálunk sem sokkal rövidebb.
Régen kevesebb volt a stressz – jegyezheti meg a kedves olvasó.
Selye János, a stresszelmélet kidolgozója rámutatott, hogy a stressz önmagában nem káros, sőt nagyobb teljesítményt válthat ki belőlünk, és kifejleszti alkalmazkodási és védekező képességünket is. A stressz akkor káros, ha nagy mennyiségű, ha krónikussá válik, és kezdi felélni szervezetünk tartalékait. Ennek következtében válhatunk áldozatává a legkülönbözőbb betegségeknek. Ám a túlzott mennyiségű stresszt kiválthatják a családi perpatvarok, a kásahegyként tornyosuló munkahelyi teendők, a túlzott elvárások, a megfelelési kényszerek, vagy éppen az anyagi problémák. Ezért nem ritka, hogy például egy-egy megerőltetőbb munkanap, esetleg egy sűrűbb iskolai feleltetési, dolgozatírási hét során bármennyire is fáradtnak érezzük magunkat estére, az éjszakáink álmatlanul, nyugtalanul forgolódva telnek, hogy aztán másnap újra álmosan, szétszórtan és leverten lépjünk vissza abba a bizonyos mókuskerékbe. Ilyenkor gyakran belekerülünk egy ördögi körbe: felzaklatjuk magunkat azon, hogy már régen aludnunk kellene, de mégsem sikerül álomba merülnünk, egész nap kókadozunk.
A bárányok számolgatása nem segít. Az Oxfordi Egyetem kutatói nemrégiben kiderítették, hogy azok a kísérleti alanyok, akikkel birkákat számoltattak, jóval később aludtak el, mint azok, akiket arra kértek, tengerpartot, vízesést vizualizáljanak, vagy csak azt tegyék, amit egyébként is szoktak elalvás előtt. A bárányok számlálása monoton, unalmas tevékenység, gyorsan elkalandozik a figyelmünk, és olyan problémák is eszünkbe jutnak, amelyek napközben stresszt, feszültséget okoztak, állítják a tudósok. Tehát, egy mítosz megdőlt.
Maradnak az orvosok, pszichológusok jótanácsai: a rendszeres elalvási időpont betartása, a stressz és szorongás kezelése akár a relaxációs technikák alkalmazásával, lefekvés előtt legalább egy órával minden képernyő (telefon, számítógép, tévé) kikapcsolása, és sorolhatnám még hosszasan, mi mindent ajánlanak, de mindezt alvászavarokkal küzdő olvasóink is már számtalanszor átböngészhették/áttanulmányozhatták a különböző honlapokon, hallhatták rádió- és tévéműsorokban.
Egyszerű, könnyen kivitelezhető ötletekről van szó, csak sajnos olyan nehéz megfogadni, alkalmazni ezeket! Ha van bennünk kellő akaraterő, elszántság, kipróbáljuk ezeket a tanácsokat, ám ha nem segítenek, akkor bizony orvoshoz kell fordulni, a saját és a közvetlen környezetünk érdekében. Nálunk is vannak már alvásdiagnosztikai központok, ne féljünk felkeresni ezeket!
Nyitókép: Pixabay
