A hatalom és a parlamentben jelen levő ellenzéki pártok kétnapos tanácskozását követően – amelyen érdemben szinte semmiben sem tudtak megállapodni a felek – a múlt héten Ana Brnabić június 2-ára kiírta a belgrádi megismételt választásokat, azonban még mindig nem tudni, hogy a főváros polgárai milyen opció közül is választhatnak majd. Ami eddig biztos: a hatalmi pártok több kisebb, a politikai életben nem túl nagy erőt képviselő pártokkal karöltve, tömbösödve az Aleksandar Vučić – Beograd sutra (Belgrád holnap) listán indulnak. Egy lista tehát már adott, de kérdés, hogy lesz-e elleninduló. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem, mert a legnagyobb ellenzéki pártok a belgrádi önkormányzati választások bojkottját hangoztatják, rámutatva, hogy a hatalom nem kívánja javítani a választási feltételeket, hanem ezúttal is a választások elcsalását tervezi.
A belgrádi megismételt választások kiírását követő események is furcsán alakultak. A magabiztosabb pártok sem vetették magukat mindjárt kampányba, azt viszont már érzékelni lehetett, hogy egy teljesen új arculatot kap majd a kampányuk, főleg miután Aleksandar Šapić bejelentette: Josip Broz Tito sírját ki szeretné költöztetni Belgrádból Kumrovecbe. Annak ellenére, hogy ez a bejelentés felkavarta és megosztotta a közvéleményt, nem új ötletről van szó. Évekkel ezelőtt felvetette ennek a költöztetésnek az ötletét már más is, mégpedig Vojislav Šešelj. Ha megfigyeljük, hogy mely pártokat és milyen nézeteket vett a szárnyai alá a Szerb Haladó Párt a belgrádi választások során, érzékelhetjük, hogy nagyon erősen jelen vannak mellettük a nacionalista, a csetnikvezérekkel szimpatizálók is, hát feltehetően Tito sírjának kiköltöztetése a hazai és a külföldi látogatók körében népszerű Jugoszlávia Múzeumból, vagy az ennek keretében működő Virágházból, valamiféle politikai pontszerzés, kampányötlet lehet. Šapićnak egyébként már korábban is voltak meg nem valósuló hajmeresztő ötletei a főváros átrendezését illetően, így merült fel például a Belgrádi Állatkertnek a város másik részére, Ada Hujára való átköltöztetése is.
Ilyen eszközök mellett a tömbösödés is arra utal, Belgrádban bizonytalan a hatalmi pártok politikai ereje, hiszen például december 17-én is kiderült, támogatásra van szükség, ha az ellenzékkel fel akarják venni a versenyt.
Az ellenzék képviselői ugyanakkor, azzal hogy már a választások kiírásának napján bejelentették – mivel nem változnak a választási feltételek, és a hatalom nem kívánja érvényesíteni az ellenzék követeléseit –, ők bizony nem szeretnének asszisztálni a hatalmi pártok visszaéléseihez, vagyis nem indulnak a választásokon. A politikai szakértők és a Cesid ugyanakkor arra figyelmeztetett, bár a június 2-ai választásokon a hatalom is sokat veszíthet, amennyiben az ellenzék bojkottálja a választásokat, mindenekelőtt a demokratikus elvekre alapozó retorikájuk eshet kútba, és ezzel a nemzetközi megítélésük is, az ellenzék még többet veszíthet, mégpedig búcsút mondhat annak a támogatottságnak, amit az elmúlt időszakban megszerzett magának, és hosszú időre kiszoríthatja magát a politikai történésekből, ezzel pedig a politikai infrastruktúrájukat bonthatják fel.
A belgrádi politikai színtéren azonban nem minden fekete-fehér. Egyrészt az, hogy a hatalmi pártok és más kisebb pártok egy tömbben indulnak, arra enged következtetni, hogy végül majd az ellenzék is tömbösödve vesz részt a választásokon. Az, hogy a Szerbia az erőszak ellen koalíció pártjai folyamatosan jelzik, tárgyalásokat folytatnak maguk között, sőt a ProGlas civil kezdeményezéssel is tárgyalóasztalhoz ülnek, azt sejteti, hogy még mérlegelnek.
Ugyanakkor, Szerbia ha valamiben, akkor politikai pártokban gazdag. Elleninduló lehet bármikor. A Mi – a nép hangja kezdeményezésből is két tábor alakult, az egyik jelezte is, hogy újra megméretteti magát a választásokon. A másik blokk még nem nyilatkozott, de vannak olyan pártok is, amelyek nem társultak az SZHP és a Szerbiai Szocialista Párt formálta blokkhoz: így Čedomir Jovanović Liberális Demokratikus Pártja, vagy a Saša Radulović vezette Elég volt!, vagy éppen a Dveri. Ők lehet, éppen most kapnak lehetőséget a politikai körforgásba való visszatérésre. Az pedig, hogy Brnabić bejelentette, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) december 17-i választások megfigyelőmissziójának jelentésében foglalt, a szerbiai választások feltételeinek javítására tett ajánlásai kapcsán újabb tárgyalásra hívja a parlamenti pártokat, arra utal: mindenképpen szükség van kompromisszumos megoldásra.
Nyitókép: Pixabay
