HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Ön szerint ki nyeri a labdarúgó Eb-t?
Anglia – 15%
Magyarország – 9%
Németország – 13%
Olaszország – 8%
Szerbia – 5%
Valaki más – 24%
Nem érdekel a foci – 26%
Idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek a századelőn nagy sikernek örvendő T-home reklámra, amelyben egy szemmel láthatóan extrovertált gyerkőc magát dobálva egyre türelmetlenebbül sürgeti apját, jöjjön, mert kezdődik az általa nézni kívánt gyerekfilm. Erre az apuka angyali nyugalommal közli, a műsor akkor kezdődik, amikor ők akarják, hisz azt fel is lehet venni.
Péntektől kezdve egy hónapon át Európa- és világszerte milliószámra fogják sürgetni a gyerekek az apjukat, igyekezzenek, hiszen kezdődik a régóta várt kontinenstorna aktuális mérkőzése. Bár a focimeccseket is meg lehet nézni felvételről, valamirevaló szurkoló tisztában van vele, ha nem tudja élőben megtekinteni a találkozót, különböző hírcsatornákon akaratlanul is értesül az eredményről. Úgy meccset nézni pedig, hogy tudjuk az eredményt, messze nem az igazi. Szóval az apukáknak igencsak igyekezniük kell, ha délután háromra a televíziókészülék elé akarnak kerülni. A vérmesebb szurkolók naponta csak bő nyolc órával később kelnek majd fel foteljükből, miután megtekintették a napi három, olykor négy mérkőzést.
Persze, az elkövetkező egy hónapban a foci mindenkinek meghatározza az életét, így az anyukáknak is, akik vérmérsékletüktől függően vagy megengedő mosollyal veszik tudomásul a család férfitagjainak hóbortját arra gondolván, így legalább több idejük van a barátnők, rokonok látogatására, vagy egyre idegesebben s nehezebben viselik majd el a családi programok elmaradását. Igaz, lapunk honlapján jelentős számban szavaztak olyanok is – mintegy harminc százaléknyian –, akiket a foci nem érdekel, ám balgaság lenne azt hinni, hogy kivonhatják magukat a világ legfontosabb mellékes dolga alól. Munkahelyükön, baráti körükben fel-fel fog bukkanni az Európa-bajnokság beszédtémaként, és csak reménykedhetnek, hogy sikerül gyorsan más mederbe terelniük a beszélgetéseket. Bill Shankly, a Liverpool legendája mondta egyszer: „A futball nem élet-halál kérdése... sokkal több annál...”
Örökre emlékezetemben marad a 2004-es portugáliai Európa-bajnokság. Annak az évnek tavaszán a diplomamunkám védésére készültem. Mentoromról, Rokay professzor úrról, az Újvidéki Bölcsészkar történelem tanszékének megbecsült előadójáról mindenki tudta, hogy lelkes focirajongó. Az egyetemi órák kezdetén mindig megtárgyalta diákjaival az aktuális Bajnokok Ligája mérkőzések eredményeit. A 2004-es Európa-bajnokságot pedig legalább annyira várta, mint a fociért rajongó tanítványai. A védés eredeti dátuma júniusban lett volna, ám a hónap elején szomorúan csóválta a fejét, mondván, nem lesz jó. Rémülten tekintettem rá, talán valamit kifelejtettem, vagy nem megfelelően írtam meg. Gyorsan megnyugtatott, nem erről van szó, hanem kezdődik az Eb, nem lehet így a munkára koncentrálni. Gyors tekintés a naptárra, megállapítottuk, a torna július 4-én ér véget, nem tartott hát sokáig, hogy megegyezzünk a július 7-i dátumban.
Minden kontinenstornán felmerül a kérdés, melyik csapat a legesélyesebb a győzelemre. A fogadóirodáknál az angolok és a franciák vannak élen, őket szorosan követik a házigazda németek. A spanyolok és portugálok végső sikerére valamivel kisebb esélyt látnak, az első nyolcba még a belgák, a hollandok és a címvédő olaszok férnek be a bukmékereknél. Szerintük minden más csapat végső sikere óriási meglepetésnek számítana. Persze, pont a fent említett 2004-es Európa-bajnokság mutatott rá legjobban, egy ilyen tornán bárki célba érhet, hiszen ki gondolta komolyan húsz éve, hogy a hellének antifutballja ellen senki sem talál megoldást. De hasonló nagyságrendű meglepetés volt az 1992-es eset is, amikor a Jugoszlávia kizárása miatt a szó szerint strandról összetoborzott dán válogatott verte végig a kontinens nemzeti tizenegyeit. Számomra némileg meglepő a címvédő Olaszország háttérbe szorulása a fogadóirodáknál. Tipikus tornacsapatról van ugyanis szó. A taljánok nagyon jól tudják, nem hónapokkal egy világverseny előtt kell csúcsformában lenni, még csak nem is csoportmérkőzések során. Idősebb szurkolók nem egy tornára emlékezhetnek, ahol az azúrkékek a tű fokán jutottak át a kiesési szakaszba, hogy aztán ott egyre jobb formába lendülve messzire jussanak.
Olvasóink a konkrét lehetőségek közül az angolokat tartják a legesélyesebbnek a végső győzelemre, nem sokkal lemaradva Németország következik náluk, és a „nagyok” közül Olaszország címvédésében bíznak legkevésbé. Figyelemre méltóan nagy – minden negyedik válaszadó – azok száma, akik egy nem feltüntetett csapat elsőségére tippelnek. Magyarország és Szerbia is kaptak szép számú szavazatot, ám ezek nyilván csak érzelem vezérelte voksok. Mindkét csapat számára már a csoportból való továbbjutást is sikerként lehetne elkönyvelni, a nyolcaddöntőből való továbbjutás viszont már igazi csodának számítana. Bárki is legyen a favoritjuk, minden kedves olvasónak jó szórakozást kívánok az előttünk álló hónap meccsdömpingjéhez!
Nyitókép: Pixabay
