Abban bíztam, hogy ha majd lezajlanak a választások, akkor a zősök kissé lehiggadnak, ám nem így történt, csupán annyi a változás, hogy esélylatolgatás helyett immár napok óta az eredményeket elemzik. Úgy tűnik, hogy a felnőtteknek ez a választásdi nagyobb buli, mint a Zacsekpetinek meg nekem egy menő videójáték, amelyben némi ügyesség és taktikai érzék vegyítésével túl kell járni az ellenfél eszén, és akinek ezt sikerül, utána ünnepel, a másik fél pedig zomorkodik, dühöng vagy éppen duzzog.
– Az értékeléseket hallgatva, bevallom neked, Tegyula – ismeré el az öreglány –, én olykor irigy vagyok azokra a politikusokra, akik olyan hihetetlen beleéléssel képesek előadni mondandójukat, hogy a végén még magukat is sikerül meggyőzniük saját igazukról.
– Könnyű nekik, Tematild – magyaráza atata –, hiszen általában nem a tükör, hanem a kamera előtt szpícselnek.
– Most már értem, hogy az egyesült ellenzéknek Magyarországon miért volt szüksége külső emberre – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Így legalább van kire kenni a bukást.
– Pedig mindazoknak, akik négyszer zsinórban csúfos vereséget szenvedtek, magyarázkodás helyett illene elgondolkodniuk azon, hogy benyújtják lemondásukat, és a zellenzéki érzületű szavazóknak is inkább rájuk kellene haragudniuk, nem a másik tábor szavazóit pocskondiázni – állapítá meg a fater. – A fociban hasonló esetben nemcsak az újdonsült csatár issza meg a levét a kudarcnak, hanem a vezetőedzőtől kezdve a csapatkapitányon keresztül a csapatépítő trénerig mindenkit menesztenek!
– Milyen jó, hogy a politika nem olyan kegyetlen játék, mint a labdarúgás – jegyzé meg némi malíciával amama. – Ami pedig Zerbiát illeti, minden stabil, s úgy áll a dolog, hogy a következő időszakban is folytatódnak majd az útépítések.
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
Az útépítésen a munkavezető odamegy a dolgozókhoz.
– Fiúk, nem érkeztek még meg a lapátok.
– Sebaj, főnök, majd egymásra támaszkodunk!
A zősöket a bolondos áprilisra jellemző időjárási libikóka is fokozottan foglalkoztatta.
– Mindenki úgy odavan ezért a nyavalyás tavaszért – dünnyöge az öreg. – Merthogy lassan fel lehet hagyni a fűtéssel, ébred a természet, rügyfakadás van, zerelem, virágzás meg ezernyi más cukiság, nekem meg ez a legborzasztóbb évszak, hiszen allergiás vagyok a pollenre, tüsszögök, a zemem, torkom, orrlikam viszket, a tavaszi fáradtságról nem is beszélve: egész nap nyomottnak meg álmosnak érzem magam.
– A tavaszi fáradtság helyett engem sokkal jobban aggaszt a húsvét előtti tavaszi nagytakarítás – sóhajta a muter –, az ablakpucolás, a függönymosás, a fürdősikálás, no meg nem utolsósorban a virágok rendezése a kertben.
– Pláne az utóbbival tartsd a mértéket, Tematild – figyelmezteté az öreglányt atata –, nehogy aztán esténként nálad is beüssön a tavaszi fáradtság, és amiatt sopánkodj nekem, hogy itt fáj, meg ott fáj.
– Még mindig jobb, ha kertészkedem, Tegyula, mint ha idegcsillapítókat szedek – szögezé le amama.
– Igaza van, zomzédasszony – érte egyet a Zacsek –, a napokban találkoztam a hírrel, hogy minden ötödik zerbiai lakos nyugtatókat szed.
– Én meg azt olvastam – hüledeze a fater –, hogy egyre gyakoribb felénk is az úgynevezett „mosolygós depresszió”.
– Az meg mi a szösz?! – értetlenkede a muter.
– Ez az állapot általában a magas beosztásban dolgozókat érinti – felele atata –, például egy menő menedzsert, aki jól megállja a helyét a munkahelyén, ápolt külsővel rendelkezik, rendszeresen látogatja a konditermet, a barátaival szórakozni és üdülni jár, egyszersmind ügyesen eljátssza a sikeres és elégedett ember szerepét, miközben folyamatosan a belső ürességgel és az életöröm hiányával küzd.
– Mi válthatja ki ezt a nyavalyát? – vakará a fejét az öreglány.
– A jómód, zomzédasszony! – vága rá a Zacsek. – Az ilyen fancy nyavalya csak azt érinti, akinek semmi problémája sincs, és van ideje haszontalanságokon rágódni. Bezzeg, ha reggeltől estig güriznie kellene a betevő falatért, akkor nem maradna ereje az élet értelmetlenségén siránkozni!
– Például a törekvés a perfekcionizmusra, ha valaki mindig megköveteli magától a maximalizmust – ecsetele az öreg a jelenség lehetséges kiváltó okait –, vagy ha az illető mindenkinek a kedvében akar járni, s közben figyelmen kívül hagyja saját igényeit, vagy ha azért, hogy mindig erős egyéniség benyomását keltse, elfojtja az érzelmeit.
– Ezek után, úgy érzem, rám férne egy pszichológus – gondola bele amama –, csak attól tartok, hogy ha felsorolnám neki az összes problémámat, pályát váltana.
– Az nem baj, főleg, ha ért is ahhoz a másik mesterséghez, amit a lélekturkálás helyett választana – állapítá meg a Zacsek –, ugyanis egyre nagyobb felénk a mesterhiány.
– Ismeritek azt a történetet, amikor az orvos kihívja a vízvezetékszerelőt? – kérdé atata, és azonnal elmesséle a sztorit. – A mester percek alatt elvégzi a feladatot, majd közli az árat, mire a doki meghökkenve annyit mond: Ennyit én egyetlen pácienstől sem kérhetek! Mire a vízvezetékszerelő: Ismerős a helyzet, orvosként én sem tudtam!
– Észrevettétek, hogy egyre több helyen nyugdíjasok dolgoznak?! – veté föl a muter. – A fiatalok és a középnemzedék tagjai egyre többen elhúznak nyugatra gastarbeiternek, aminek következtében sok iskolában nyugdíjasok tanítanak, az orvosi rendelőkben nyugdíjasok gyógyítanak, ők vezetik az autóbuszokat, ők ülnek a portásfülkékben, ők a biztonsági őrök…
– Az ukrán–orosz háború kitörése óta számos nyugati cég kivonult Oroszországból, és velük együtt sok vendégmunkás is elhagyta Oroszország Anyácskát – merenge a Zacsek. – Ki tudja, lehet, hogy egyesek közülük majd nálunk kötnek ki!
– A másik megoldás a robotizáció lehetne – töprenge az öreglány. – A legújabb gépek egyre összetettebb feladatokat is el tudnak látni.
– Ja! – élcelőde a fater. – Napról napra emberhűbb humanoid robotok készülnek, lassan már szavazati joguk is lesz, közben a zemberek pedig egyre jobban hasonlítanak a robotokra.
Az elhangzottakról a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
A japánok terveztek egy nyomozórobotot, ami elkapja a tolvajokat. Be is vetették három országban.
Japánban öt perc alatt elfogtak száz tolvajt.
Ámerikában öt perc alatt elfogtak ezer tolvajt.
Zerbiában öt perc alatt ellopták a robotot.
Mostanság viszont egyre több árucikkből lecsípnek valamicskét.
– Rejtett infláció dúl – panaszola amama.
– Az meg milyen, zomzédasszony? – kérdé a Zacsek.
– Az azt jelenti, hogy nem drágul meg egy adott termék – magyaráza a muter –, csupán lefaragnak egy picit a csomagolásadagból.
– Ezt a módszert a munkahelyen is bevezethetnénk – spekulála az öreg. – Ha a fizetések nem követik az árak emelkedését, akkor a bérek reálértékével összhangban le kell csökkenteni a munkaidő hosszát, és napi nyolc helyett mondjuk öt-hat vagy annál kevesebb órát dolgozni.
Pistike, a tavasztól rettegő mosolymester
