HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hogyan ápolja a kapcsolatot barátaival?
Rendszeresen találkozom a legjobb barátaimmal – 16%
A távolság miatt csak szabadság idején futunk össze – 12%
Leginkább a közösségi médiában kommunikálunk – 16%
Születés- és ünnepnapokon felköszöntjük egymást – 5%
Időről időre telefonon beszélgetünk egymással – 8%
Évente néhányszor értekezünk és találkozunk – 11%
Sok barátommal teljesen eltávolodtunk egymástól – 32%
Valljuk be, a barátság olyan fogalom, amiről bármit mondunk, nagyon könnyen a giccs mezejére kerülünk. A világhálón, a közösségi oldalakon szinte naponta találkozhatunk olyan idézetekkel, amelyek olykor viccesen, olykor nagyon is komoly(nak szánt) szavakkal arról informálnak bennünket, hogy mi az igazi barátság, kik az igazi barátok. Ezen bejegyzések egyik legeredetibb (bár egy idő után igencsak átlátszó) fajtája, amikor a barátságról szóló idézetet egy kutya képével illusztrálják, mindezzel azt sugalmazva, hogy az ember legjobb barátja a kutya, amelynek hűsége, ragaszkodása, odaadása, sőt talán kijelenthetjük, szeretete valóban példaértékű szintet tud elérni. De itt most az emberi barátságokról essen szó.
Ma világszerte számos országban emlékeznek meg a barátság világnapjáról. A világnap érdekessége, hogy annak ötlete még a huszadik század ötvenes éveiből egy paraguayi baráti társaságtól eredeztethető, de az ENSZ csak 2011-ben nevezte ki július 30-át a barátság világnapjává, pontosabban a barátság nemzetközi napjává. A világnappá nyilvánítás célja, hogy emlékeztessen arra, hogy a barátságnak, barátságoknak milyen hatalmas szerepe van a béke, a boldogság és az egység elérésében, amire nagy szüksége van világunknak. Az ezen napra szervezett események fókuszában a kapcsolatépítés, a hídképzés, a megértés, az elfogadás áll.
A barátság azonban egy olyan fogalom, kapcsolat, érzés, amit nem lehet parancsszóra kialakítani, érezni, egy barátság megszületését nem lehet elrendelni, nem lehet megszervezni. Hogy egy barátság kialakuljon, valami olyan közös rezgésre van szükség, amit csak nagyon ritkán és nagyon kevés emberrel érezhet az ember. Ez a közös rezgés kialakulhat egyetlen pillanat vagy találkozások sorozata alatt, és az együtt töltött idő alatt szilárdul meg annyira, hogy azután azokat az időszakokat is átvészelje, amikor a barátok nem találkozhatnak valami oknál fogva sem személyesen, sem telefonon, sem a világhálón nem tudnak kapcsolatba lépni egymással, sőt talán ideig-óráig arról is megfeledkeznek, hogy valahol van egy barátjuk, aki szintén éli a saját életét. Ennek ellenére az újabb találkozás során a barátság már az első pillanatban a legmagasabb szinten van.
A barátságról szóló egyik legtalálóbb idézet, aminek a valóságtartalmával személyesen én is egyet tudok érteni, így hangzik: az igaz barátok mindig, akár évtizedek után is ott folytatják a beszélgetést, ahol valamikor abbahagyták. Ma már olyan világban élünk, amikor a barátok földrajzilag igen távolra kerülhetnek egymástól (talán nem olyan mértékben, mint manapság, de korábban is nagyjából így volt). Valaki a szülőfalujában marad, valaki a közeli városba, egy távolabbi nagyvárosba, külföldre vagy egy másik kontinensre költözik, a barátság érzését, a barátságok emlékét azonban mindenhova magával viszi, majd amikor újra lehetőség nyílik a találkozásra – évente egy-két alkalommal vagy talán még ritkábban –, akkor úgy tudják egymást köszönteni, mintha az előző találkozásuk óta eltelt idő nem zökkentette volna ki őket az akkori légkörből. Természetesen nem arról van szó, hogy egy év elteltével is ugyanarról beszélnének, de ugyanazzal a hévvel, ugyanazzal az őszinteséggel és nyitottsággal és ugyanazzal az egymás felé fordulással. Jó, ha ezek a találkozások nemcsak a közös emlékek felelevenítéséről szólnak – természetesen azoknak is fontos szerep jut –, hanem a legutóbbi találkozás óta eltelt dolgainkkal is megismertetjük egymást, hogy az az ismeretség, kötelék, az, hogy egymás mondatait befejezzük, hogy egyetlen szóból tudjuk, mire gondol a másik, megmaradjon, friss maradjon, eleven maradjon, és ne rakódjon rá újabb és újabb porréteg, amit egy idő után bármennyire is fújunk, már nem tudunk maradéktalanul eltávolítani róla, és így a barátság eredeti fényét sem láthatjuk meg újra.
Találkozzunk, és ne csak a világhálón kommunikáljunk, tartsuk a kapcsolatot a barátainkkal, kortól és nemtől függetlenül igyekezzünk új közös élményeket szerezni, és ezen új élmények megszerzése során emlékezzünk a korábbi élményekre. A közösen megélt események így egymásra rakódva tovább erősíthetik egymást, és időtleníthetik a barátságokat.
A lapunk weboldalán meghirdetett heti körkérdésünk a barátságról szólt, és a válaszadóink egyharmadától azt a választ kaptuk, hogy sok barátjukkal teljesen eltávolodtak egymástól. Nem árt utánanézni ennek okainak, annak, hogy valóban így történt-e, vagy hogy van-e lehetőség a távolságok csökkentésére. A barátságon dolgozni is kell, a barátság nem mindig adja könnyen magát, de megéri tenni érte. Ezt üzenjük olvasóinknak is: azoknak is, akik úgy érzik, eltávolodtak barátaiktól, és azoknak is, akik úgy érzik, még vannak közeli barátaik, akikre támaszkodni tudnak.
Nyitókép: Pixabay
