A világról szerzett ismeretek, a tudás és a megismerés iránti vágy már ősidők óta arra ösztönzi az embert, hogy lejegyezze a megszerzett ismereteket. Az írásbeliség elterjedésével és a könyvek megjelenésével egyre inkább igény mutatkozott azok megőrzésére is. A könyvtár intézményének története mintegy négyezeréves múltra tekint vissza, de folyamatosan újra és újra alkalmazkodni tudott a különféle történelmi korszakok elvárásaihoz. A könyvtár hagyományosan a könyvek, folyóiratok, a papíralapú dokumentumok és nyomtatványok gyűjtésével, rendszerezésévei, feldolgozásával, tárolásával és visszakeresésével foglalkozik. A technika fejlődésével az idők folyamán ezek a tevékenységek kiterjedtek a hanglemezekre, magnószalagokra és kazettákra is. Manapság a 21. század rohanó világában és az internet térhódításával sokan már-már megkérdőjelezik a könyvtárak fenntartásának szükségességét. Az online tér különféle szolgáltatásainak és kimeríthetetlen lehetőségeinek köszönhetően az emberek szinte minden szükséges információhoz könnyedén hozzájuthatnak. Ennek fényében számos hagyományos kulturális intézménynek, köztük a könyvtáraknak is lépést kell tartaniuk a technika robbanásszerű fejlődésével. Az olvasók növekvő igénye a gyorsabb információ-elérésre komoly feladat elé állítják az intézményeket, ezért különféle tartalmakkal igyekszenek bővíteni szolgáltatásaikat. Ezek leginkább a könyvtárak állományának digitalizációjában és azoknak a közzétételében mutatkoznak meg.
Szerbiában a könyvtárak és levéltárak anyagának digitalizációja lassabb ütemben zajlik, habár már a kétezres évek elején megtették az első lépéseket ebben az irányban. Ennek eredményekét manapság az ország szinte minden könyvtára az online felületeken is szabad betekintést nyújt a felhasználók számára az állományában található régebbi folyóiratok, hírlapok tartalmába. Néhány nappal ezelőtt történészként örömmel vettem a hírt, hogy a Szabadkai Városi Könyvtár is létrehozta a maga digitális könyvtárát, amiben mintegy húsz rendkívül értékes és ritka folyóirat és hírlap található, ami mindenki számára hozzáférhető. Emellett nem hagyhatjuk ki a Vajdasági Magyar Digitális Archívumot sem, amiben szintén számtalan rendkívül értékes könyv, folyóirat, hírlap, hanganyag és fénykép található meg, amelyek segítségével teljesebben megismerhetjük vidékünk és közösségünk múltját. A digitalizációnak köszönhetően a kutatók számára sokkal könnyebbé és elérhetőbbé válnak a keresett források, ez pedig minden korábbinál nagyobb segítséget jelent, ugyanis néhány kattintás által, mindössze pár perc leforgása alatt eljuthatunk egy fontos adatig. Hagyományos módszerekkel ugyanezt az adatot napokba, sőt hetekbe telne megtalálni a könyvtárak, vagy levéltárak olvasótermeiben lapozgatva a forrásanyagot. Mindezek ellenére továbbra is rendkívül nagy szükségünk van a könyvtárakra, hiszen a hagyományos feladatainak betöltésén túl sok esetben kulturális és tudományos rendezvényeknek, szakmai előadásoknak és kötetlen beszélgetéseknek is helyet adnak. A könyvtárakban járva annak légkörét semmi sem pótolhatja, még a digitális tér hatékonysága és gyorsasága sem. Egy-egy több mint százéves könyv, vagy iratanyag kézbevétele leírhatatlan és különös érzéssel tölti el a kutatót, hiszen a papír tapintása, valamint az illata is szinte beleégeti magát az emberbe. Olyan érzés, mintha megérintettük volna a múlt egy rég elfeledett darabkáját. Ezen semmihez sem fogható érzések, az intézményekben teremtett felhasználóbarát körülmények, valamint a digitális eszközök és funkciók ötvözése valóban egyedülálló kulturális élményt nyújthatnak a látogatóknak. Ezen szempontok figyelembevételével, a könyvtárak folyamatos fejlesztésével és új tartalmak bevezetésével a jövőben is mindig igény fog mutatkozni ezekre a pótolhatatlan intézményekre.
