A nyár valakinek a tengert, valakinek a szabadságot és van, akinek a fesztiválszezont jelenti. A környező országokban, akárcsak Szerbiában, azon belül pedig Vajdaságban is számos kiváló fesztivál található. A környékünkön természetesen az EXIT fesztivál számít a legnagyobbnak, de közel van még a szegedi SZIN, illetve mellettük itt vannak a kisebb és jobban megfizethetők is, mint az oromi Malomfesztivál, a topolyai Lake Fest vagy a zentai Green Future. Ezek a rendezvények általában igyekeznek minden korosztályt megszólítani, de a legnagyobb esetben a középiskolás, az egyetemista és a 30-as éveikben járó felnőttek látogatják őket.
A fesztiválszervezés bizonyos részeiből jómagam is kiveszem a részem, így elég jó rálátásom van a dolgokra. Sok fiatal már a téli időszakban megvásárolja a fesztiválbérletét, hiszen a helyszíni ár feléért is hozzá lehet jutni a belépőhöz, akkor, amikor még nincs teljes line-up. A fesztiválok általában igyekeznek különböző kedvezményeket is eszközölni a jegyvásárlás kapcsán, sok helyen például négy bérlet vásárlása esetén egyet ajándékba adnak, vagy féláron kínálják az ötödiket. A bérleteket általában a fiatalabb generáció vásárolja, a felnőttek inkább a helyszínen váltanak napijegyet abban az esetben, ha a számukra is érdekes fellépő érkezik a rendezvényre. Mondhatni már divat lett a fesztiválozás a fiatalság körében, amihez biztosan hatalmas köze van a közösségi médiának, hiszen mást sem látunk az influenszerektől, mint, hogy a nyár folyamán fesztiválról fesztiválra mennek és ott a VIP részben kortyolgatják a repohárból az italukat.
Ettől függetlenül úgy tűnt, hogy a hazai fesztiválok kevésbé voltak látogatottak az előző évhez képest. Valahol ez érthető is, hiszen a gyerekek szülei az iskolai költségek mellett erre már nem tudnak pénzt biztosítani, így főleg azokból kell a fesztiváloknak is megélni, akik saját keresettel rendelkeznek. A jegyek is évről évre drágulnak, mivel a fesztiválok kiadásai is nőnek. A rendezvény területén az ital és az étel sok helyen drágának mondható, de az az igazság, hogy mindenhol minden drága, ha az embernek nincs pénze. A fény és hangtechnika sem lett olcsóbb az évek alatt, valamint a fellépők is folyamatosan emelik az árat. Egy relatív ismert magyarországi együttes is 15–20 ezer euróért vállal egy produkciót, és hasonló a helyzet a hazai zeneipar által kitermelt zenészeknek kevésbé nevezhető fellépőkkel is. Vegyük például az egyik legmegosztóbb hazai előadót, Dragomir Despićet, művésznevén Desingericát. Egy fellépést közel 10 ezer euróért vállal, miközben a színpadról sajtot reszel a közönség tagjai fejére, vagy épp tornacipővel veri őket. Sajnos odáig jutott a zeneipar, hogy erre van kereslet, de ez már egy másik téma. Ettől függetlenül a klubok és fesztiválok is meghívják fellépni, hiszen valamiért hatalmas látogatottságot generál.
Igazság szerint a fent említett árkategória még olcsónak számít, hiszen vannak olyan énekesek, lemezlovasok és zenekarok is, akik 50–100 ezer eurót is elkérnek azért, hogy a színpadra álljanak. Biztos vagyok benne, hogy az árak minden tekintetben csak felfelé mennek majd, így várhatóan jövőre sem fesztiválozunk olcsóbban. Ettől függetlenül mindig lesznek olyanok, akik kifizetik a drága belépőt a drága sörrel egyetemben, hiszen a fesztivál örök élmény. Kiváló alkalom kapcsolatépítésre, ismerkedésre, barátkozásra, miközben jól érzi magát az ember. Azt ajánlom, aki még nem volt, mindenképp fizessen be egyre, ha csak teheti, és éljen át egy igazi maradandó fesztiválélményt.
Nyitókép: Molnár Edvárd
