A hétfővel kapcsolatban a legtöbben élünk azzal a kifejezéssel vagy szólással, hogy azon a napon még a fű se nő. Igaz ez a kijelentés az év első hónapjára, a januárra is, a legtöbben ugyanis ilyenkor pihenjük, és heverjük ki a december végi, január eleji ünnepeket, a szó sokszoros értelmében. A kereskedők, a kisiparosok, illetve bizonyos szolgáltatók számára ez a hónap a holtszezont jelenti, mivel az ajándékozási időszak befejeződik. A legtöbb férfi és nő már az ünnepek előtt elment a borbélyához, a fodrászához, illetve a kozmetikusához, hogy kicsit rendbe szedjék, az új év első hónapjában pedig úgy érezzük, hogy a következő ajándékozós ünnepig, a Valentin-napig, illetve a nőnapig úgy tökéletes rajtunk minden, ahogy van.
Január második felére már az ünnepek utáni váratlan akciókat fürkészve a maradék pénzünket is elköltöttük, a tartalékainkat pedig csak nehéz szívvel piszkáljuk meg ilyenkor. Ekkorra már mind ugyanazt várjuk, a hónap végét, amikor is kiutalják a fizetésünk következő részletét. De ahogy átlépünk a január második felébe, olyan érzésünk támad, mintha valaki csak húzná a hónap végét. Pont azzal az érzéssel lehet ezt összehasonlítani, mint amikor a gyümölcs vagy a zöldség betakarítása közben elkezdjük vadászni, keresgélni a sor végét, ami már szinte karnyújtásnyira van tőlünk, de mintha valaki titokban azon munkálkodna, hogy lassítsa a folyamatot. Ki kell bírni! – biztatjuk sokszor mi is egymást ebben a hónapban a családban.
Az ünnepek végeztével próbálunk visszarázódni a dolgos hétköznapokba, de valahogy ez nehezen megy, a legtöbben úgy érezzük magunkat, mintha egy lassított film főszerepében lennénk. Nyúlunk a kávénk vagy a teánk után, amitől azt várjuk, hogy felmelegítsen. Élvezni próbáljuk az ízét, de a mindennapok problémáit, illetve a monoton egyhangúságait ez sem töri meg. A nappalok hiába hosszabbak, hamar beesteledik. Kint – a január elején tapasztalt melegfrontot leszámítva – hideg van, s jobban is érezzük magunkat bent, a fűtött otthonunkban. Így a kongó pénztárcánk tényéről egy kiadós sétával, kerékpározással sem tudjuk elterelni a figyelmünket. Maradnak a keresztrejtvények, családi kártyapartik és a társasjátékok, illetve azok az emlékek, melyekre vissza tudunk emlékezni egy-egy beszélgetés során.
A karácsonyi és az újévi időszakban hajlamosak vagyunk arra, hogy többet költsünk, mint amennyit kellene, lehetne. Mindenre gondosan odafigyelünk, kezdve a szeretteink számára vásárolt ajándékoktól, a dekoráción át, az ünnepi asztalunkra kerülő legfinomabb falatokig, a legínycsiklandóbb süteményekig. Persze mindenki tudja, hogy meddig ér az a bizonyos takaró, ami alatt nyújtózkodik, ennek ellenére hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, nem törődve azzal, hogy mi lesz január második felében, amikor már pont jól jönne az a kis pénz, amit a drágább karácsonyi ajándékra, dekorációra vagy még arra a plusz egy-két fogásra, süteményre költöttünk, amit most a fagyasztónk mélyén őrzünk.
Talán annak is megvan a maga oka, hogy a január hónap harmadik hétfőjét Blue Mondayként (szomorú hétfő), illetve az év legdepressziósabb napjaként ismeri, emlegeti a közvélemény. A pszichológusok természetesen vitatkoznak ennek a megalapozottságáról, egyik csoportjuk mindent megtesz annak érdekében, hogy bizonyítsa a meglétét, a másik oldal azzal cáfol, hogy nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy a január harmadik hétfője depressziósabb lenne az év többi hétfőjénél vagy bármelyik napjától. Hogy melyik oldalnak van ebben igaza, annak eldöntését a kedves olvasóra bízom. Tény viszont, hogy január első felét könnyebben bírjuk pénzügyileg és idegileg is, mint a második felét.
Nyitókép: Pixabay
