Zárlat alá vonták a szerbiai és vajdasági közmédia épületét az egyetemisták azt követően, hogy az államelnök vendégeskedett a továbbra is legnézettebbnek számító esti híradóban, melyben párhuzamot vont a hallgatók és az erőszaktevők között, s melyben a műsorvezető a tüntetőkről egy pillanatban azt találta mondani, hogy csőcselék. Helyesbített az államfő néhány mondatos válaszát követően, hogy nem minden egyetemistára gondolt, amikor e pejoratív kifejezéssel élt, hanem az esetleges rendbontókra, erőszakot alkalmazókra az előttünk álló szombati belgrádi tüntetésre célozva. Hiábavaló volt a helyesbítés, magyarázat, a tömeg addigra már felbőszült, és a blokád mellett foglalt állást. A műsorvezető utólag is magyarázatot fűzött a történtekhez, s elnézést kért, hogy egyáltalán bármilyen kontextusban is említette ezt a szót, mely egyébként, mint mondta, nem tartozik professzionális újságírói szóhasználatába.
A köztévé előtt incidensek is voltak, dulakodás a rohamrendőrséggel, egy civilbe öltözött rendőr megsérült, szemét érte erős ütés. A hatalmi gépezet azonnal közzétette, hogy az egyetemisták voltak a tettesek, az államfő még azt is megengedte magának, hogy bolsevik plénumosoknak nevezze őket. Hamarosan azonban napvilágot láttak videofelvételek, amelyeken látszott, hogy a civil ruhás rendőrt a rohamrendőrök üthették meg, amikor a tömegben a tévé székházához próbáltak vonulni, s társuk csatlakozni kísérelt meg hozzájuk. Több szögből vették fel a kamerák az incidenst, s az is látszik, ahogyan a sérült rendőr ezt követően elhagyja a helyszínt. Ennek ellenére, másnap egész nap az volt a retorikai fogás, hogy az egyetemisták bántalmazták, mintha a felvételek sem lennének bizonyítékok, mintha mit sem érne az, hogy jól látszanak az események, az illető beazonosítható öltözéke és sérülése alapján. Egyesek abba kötöttek bele, hogy nem lehet az egyik szeme alatt a folt, ha a felvételeken látszik, a másikat érte jobban az ütés, mintha meg lehetne állapítani ilyesmit egy tolakodással telt másodperceket bemutató videó alapján. Nem jó jel, hogy ilyesmi történt a szombati tüntetés előtt.
Másrészt az egyetemisták mellett állók is változatos és aggasztó kijelentéseket tesznek a napokban. Arról beszélnek, hogy maszkokat és védőszemüvegeket kell vinni a tüntetésre, hogy egyszínű öltözékben kell azokon megjelenni, hogy nincs az a rendőrség, amelyik megállíthat több százezer embert, hogy nincs az az állam, amelyik túl tudna élni egy ekkora megmozdulást. Mindenki a végletekig élezi a helyzetet, a demokrata párti ex-államfő odáig ment, hogy közölte, az embereknek ilyen körülmények között joguk van megvédeniük magukat a rendőrséggel szemben. Nem jó jel, hogy ilyesmi is megtörténik pár nappal a megmozdulás kezdete előtt.
Közben az elnöki palotánál elterülő parkban Belgrádban továbbra is ott táboroznak a „tanulni akaró egyetemisták”, akik élvezik a hatalom ösztönző támogatását, s meglehetősen furcsa eseményeket produkálnak, a minap éppen a veterán vörössapkások látogatták meg őket, biztosították támogatásukról azokat, akiket a másik oldal egyszerűen csak kigúnyol, mert számos esetben derült ki, hogy vagy blokád alatt nem álló magánegyetemek hallgatóiról van szó, vagy olyanokról, akik nem is járnak egyetemre, tisztelet a kivételnek. Íme, egy újabb aggasztó jel a szombat előtt: védőfalat akarnak csinálni ezekből az emberekből? Minek ide a volt vörössapkások támogatása, ha békés a parkos táborozás? Vagy tudni lehet, hogy valakik rájuk támadnak majd?
A helyzet fokozódik, s mintha másodlagos helyre kerülne, ami voltaképpen a leglényegesebb: mindannyiunk biztonsága. Félő, hogy a szemben álló felek meggyőződésévé válik, hogy más kiút nincs, csakis az utcai leszámolás. Az pedig nem lehet megoldás semmire. Már kipróbálta társadalmunk.
Nyitókép: Ótos András felvétele
