Porcukorral főztem földieperdzsemet az elmúlt héten. Hiába kerestem kristálycukrot – nem kaptam sehol. Pedig a propaganda akkor már támadásba lendült: hogy van cukor, meg hogy mindenhol lehet kapni – kilós csomagolásban, kilencven dinárért. Csalódnom kellett, csakis magamban, már megint bedőltem az ígéreteiknek!
Ahány boltba bementem, mindenhol csak nemlegesen rázták a fejüket: nincs! Aztán az utolsó próbálkozás során mégis rám mosolygott a szerencse, kaptam két kiló porcukrot a helyi önkiben, felesleges volt a sok mászkálás, fáradozás a városban. Aztán meg, pár nap után – még nagyobb szerencse: további 20 kiló cukorral tölthettem fel tartalékaimat, mert ennyit sikerült venni – korlátot nem szabtak a vásárláskor. És most már felcsaphatok cukrásznak, vagy akár lekvárfőzdét üzemeltethetek!
Zsákszámra nem tartalékolunk otthon cukrot, mert sem pálinkát nem főzünk, sem pedig méheket nem tartunk! Ugyan, még valahol a szocialista éra jóléti országában volt cukrosládánk, amelybe bele tudtunk ”süllyeszteni” egy-egy zsákkal, hogy az egerek ne tudják kirágni. Aztán az egerek a társadalmi átalakulás során mégis megtették a magukét: szépen, lassan leszoktattak bennünket a zsákszámra való tartalékolástól, de nem úgy, hogy a cukroszsákot rágták meg – hanem a zsebünket, a pénztárcánkat!
Pedig éppen kezdtem leszokni a cukorról, úgy apránként. A hiány azonban mindent átírt, elrontott, mert, ha már annyit kell járkálni, keresgélni, akkor illik is fogyasztani az édes gyökér finomított termékéből – akár egészséges akár nem. Meghát maga a pszichózis, hogy valamiből hiány van, legyen konkrétan szó a cukorról – megnöveli a fogyasztást – mert, ha volna elegendő belőle, mint boldog időkben, bizony rá sem hederítene senki sem, állhat az a kiló cukor ki tudja meddig a konyhában – legalábbis nálunk.
De most más ám a helyzet, ki tudja, mit hoz a holnap – mindenből illik tartalékolni, spájzolni: üzemanyagból, sóból, fűből-fából, mindenből... Szépen megmondták odafönn: nehéz lesz a tél! Fel kell hát készülni, jó gazda módjára be kell biztosítani a családot. Persze, ha van elegendő pénz. És persze, hogy nincs! Mert eddig is alig futotta (legtöbbjének) a mindennapi kiadásokra, meg a számlákra, nem hogy még hónapokra előre vásárolhasson, tartalékolhasson az ember...
De minden rosszban van valami jó. Csakhogy nálunk az átlagember nincs tisztában ezzel. És azzal sem, hogy ez az ideiglenes cukorhiány a lakosság egészségének a megóvása érdekében történik. Kínában például egészen tudatosan idéznek elő időről időre cukorhiányt, és ezt nem is titkolják, szétkürtölik a világba: az ottani kormány aggódik a lakosság fogai miatt! Ezért tervszerűen csökkenteni akarják a fogyasztást, jelentette be a kínai Nemzeti Egészségügyi Bizottság, nem is olyan régen. 2019-ben. Az akció még tart: a 2019 és 2025 közötti időszakra kidolgozott terv szerint az óvodákban, az általános iskolákban és középiskolákban korlátozzák a magas cukortartalmú üdítők és ennivalók értékesítését.
Az akcióterv célja, hogy csökkentsék a fogszuvasodás mértékét: míg 2016-ban a 12 évesek körében a fogszuvasodás eseteinek előfordulása 34,5 százalék volt, 2025-re ezt az arányt 30 százalék alá szeretnék leszorítani. Azt is el szeretnék érni, hogy az időseknek több foguk maradjon meg: míg 2016-ban a 65 és 74 év közöttieknek átlagosan már csak 22,5 saját foguk volt, addig 2025-re a tervek szerint ez 24-re emelkedne...
Na most, nálunk picit azért mégis más a helyzet. Nálunk elősorban arra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy az ember megérje azt az imént említett 65 évet, mert ha így folytatódik – elfogyunk – és ezen a cukor sem tud segíteni, akármilyen édesre ízesíti életünket! 2021-ben Szerbiában 55 000-rel többen haltak meg, mint amennyien születtek, s az elmúlt 75 év alatt az elhalálozási arány tavaly volt a legmagasabb! Ha hinni lehet a statisztikának, Szerbiának a tavalyi év végén mintegy 6,6 millió lakosa volt, ugyanannyi, mint 1960-ban!
Ön vásárolt-e már cukrot?
Igen, nagyobb mennyiségben sikerült hozzájutnom. 4%
Csak annyit, amennyit egyébként is vettem volna. 42%
Szerettem volna, de sajnos már nem jutott. 12%
Nem, mindig van itthon néhány kilónyi tartalék. 11%
Nem értem ezt a hisztériát, nincs zavar az ellátásban. 6%
Nem használok cukrot, ezért nincs is rá szükségem. 25%
