Senki sem születik önkéntes véradónak, de bárki azzá válhat. Tapasztalatom szerint ez egy visszafordíthatatlan folyamat, mert ha az ember egyszer rákap és elkezd vért adni, akkor valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt felebaráti kötelezettségének tekinti, hogy rendszeresen, háromhavonta eljárjon a véradó napra. Számos oka lehet annak, hogy miért lesz valaki önkéntes véradó.
Ahány önkéntes, annyi indok. Egyesek egyszerűen csak emberbaráti szeretetből lesznek véradóvá, hogy másokon önzetlenül segíthessenek. Mások hálából, miután újszülött gyermekük a vérátömlesztésnek köszönheti az életét, vagy súlyos baleset alkalmával az idejében megkapott vérkészítmény mentette meg őket, illetve szeretteiket a haláltól. Vannak olyanok, akiknél ez családi hagyomány, hogy apa viszi magával a fiát, hogy véradóvá legyen.
Én első alkalomból számításból jelentkeztem a véradó napra, mivel sorkatonaként ezért két nap szabadságot kaptam cserében a hadseregtől. Mentségemre szolgáljon, hogy sorkatonaként hazavágytam. Bár gyönyörű látványt nyújtanak a kies Prokletije-hegység lankái és Metóhia fennsíkja, de a varázslatos Pannon-alföldet és a szőke Tiszát nem helyettesíti semmi.
Végül pechemre nem sikerült kihasználni a kétnapos szabadságot, mert beleszólt a nagypolitika. Viszont megérte részt vennem 1995 nyarán azon a véradó napon a peći kaszárnyában, ahol elsőként adhattam vért, mert rájöttem, hogy ez a folyamat tényleg semmiség, ugyanakkor lehet, hogy valakinek megmenti az életét vagy kisegíti a bajból az a mintegy fél liter vér, amit belőlem lecsapolnak.
(Fotó: Csincsik Zsolt felvétele)
Nem tartozok a csúcstartó véradók közé, mindössze huszonhét alkalommal adtam eddig vért, de ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, akkor igyekszem minden adai vagy moholi véradó napon megjelenni. Fontosnak tartom, hogy segítsek másokon, mert ezért semmiféle jutalom vagy juttatás nem jár. Leszámítva azt a két szabadnapot, ami aztán vagy kihasználok, vagy nem, de többnyire nem. A véradást valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt egyszerűen a kötelezettségemnek érzem. Talán azért, mert jónak lenni, jó!
Azt viszont jól tudom, hogy a gyógyításhoz nélkülözhetetlen vér semmi mással nem pótolható, mert élő anyag! Egyetlen véradással három betegen lehet segíteni, mert a levett vérből vörösvérsejt-koncentrátum, plazmakészítmények és vérlemezke-koncentrátum készül. A statisztikai adatok alapján napjainkban a legtöbb vérre a daganatos betegek kezeléséhez van szükség. Ezt követik a különböző sebészeti beavatkozások, majd a sport- és közlekedési balesetek miatti sérülések.
Az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére 2004 óta június 14-e a véradók világnapja. Ezen a napon világszerte köszönetet mondanak a rendszeres véradóknak, felhívják a figyelmet a véradás fontosságára és minden embert arra bátorítanak, hogy rendszeresen adjon vért. Ez a nap egyébként Karl Landsteiner osztrák orvos, fiziológus és immunológus, az ABO-vércsoportrendszer felfedezőjének születésnapja.
A véradók világnapja alkalmából és attól függetlenül is, mindenkit arra bátorítok, hogy adjon vért, mert az arra szánt öt-tíz perc, életet vagy életeket menthet. Azt hiszem, hogy mindez megér ennyi áldozatot! A véradás egyébként is körülbelül 30 percet vesz igénybe, adatfelvétellel és kivizsgálással együtt. A véradás alapelve, hogy csak egészséges ember adhat vért, védve ezzel a véradó és a vért kapó beteg egészségét is. Az jelentkezhet véradásra, aki már elmúlt 18 éves, de még nincs 65 esztendős.
Hogyan zajlik egy véradás? Minden véradás az adatfelvétellel indul, amelyen a véradónak igazolni kell a személyazonosságát. A következő lépés az orvosi kivizsgálás. Először megszúrják a véradó ujjbegyét, hogy a hemoglobinszintet ellenőrizzék, illetve az első véradók esetén előzetes vércsoport-meghatározás is történik. Ezután vérnyomás- és pulzusmérés következik, majd a kitöltött véradói kérdőívre adott válaszok és a vizsgálatok eredményének értékelésével dönt a kivizsgáló orvos a véradásra való alkalmasságról.
Amennyiben az orvos a véradót nem találja véradásra alkalmasnak, akkor tájékoztatja a kiszűrés okáról és időtartamáról, amely lehet ideiglenes vagy végleges. Ha az orvos mindent rendben talál, akkor következik a véradás. A véradás félig ülő vagy fekvő helyzetben történik a karfertőtlenítés után a vérvételre legalkalmasabb könyökvénából. Ezt gyakorlott egészségügyi dolgozók végzik, így a tűszúrás nem több mint egy körömcsípésnyi érzés. A könyökvéna szúrása után az első 20-30 ml vér a vérvételi zsákhoz tartozó mintavételi zsákba kerül, ebből történik az utólagos laboratóriumi kivizsgáláshoz szükséges mintacsövek levétele. Az ágy mellett rázómérleg van, amely a levett vér mérését és az alvadásgátlóoldattal történő folyamatos keveredését biztosítja.
Egy felnőtt ember szervezetében 5-6 liter vér kering, ebből körülbelül fél liter tartalék. Egy véradás során 450 ml vért vesznek le, így ezt a mennyiséget a szervezet könnyedén tudja pótolni. A véradás pedig mindössze 5–12 percig tart. A vérvétel befejezésekor a szúrás helyére steril nyomókötés kerül, majd az önkéntes néhány percnyi pihenés után távozhat a vérvételi ágyról. A nyomókötés néhány óra után már eltávolítható. Ennyi az egész! Mindenkit arra biztatok, hogy aki csak teheti, menjen és adjon vért!
Ön szokott-e vért adni?
Igen, már évek óta rendszeres véradó vagyok. 20%
Alkalmanként, amikor készlethiány tapasztalható. 13%
Sajnos egészségügyi okok miatt nem tudok. 27%
Nem, mert nem tudom elviselni a vér látványát. 9%
Eddig még nem merült fel bennem a lehetősége. 32%
Nyitókép: (Fotó: Csincsik Zsolt felvétele)
