A héten emlékeztünk meg a vitiligo világnapjáról. A vitiligo egy pigmenthiány okozta elváltozás, a bőr kifehéredését okozza. A bőr színének elvesztése szabálytalan fehér mintákat eredményez a test különböző részein. A jelenséget rendellenesség helyett gyakran betegségnek nevezik, és ennek jelentős negatív társadalmi, vagy pszichológiai hatása lehet az érintettekre, részben a számos tévhit miatt. Bár a népesség elenyésző hányadát érinti ez a fajta pigmenthiány, még mindig keveset tudunk a betegség hátteréről. Június 25-e minden évben a vitiligóban szenvedők iránti együttérzésről szól, valamint minden érintett személynek lehetőséget ad arra, hogy megünnepelje magát, hiszen semmi rejtegetnivalója nincs.
Az utóbbi években felerősödtek azok a mozgalmak, amelyek a bőrelváltozás társadalmi elfogadottságát erősítik, illetve a fogadjuk el magunkat és egymást üzenetet igyekeznek népszerűsíteni mind a betegek, mind környezetük számára. Sokan szégyellik fehér foltjaikat, de ugyanakkor ma már sokan vannak azok is, akik büszkén megmutatják. Ráadásul a szépségiparban is több cég vitiligós modellel reklámoz egy-egy terméket, szolgáltatást. A leghíresebb pigmenthiányos modell, Tracy Bonsu egy valódi egzotikus szépség, akit nem a bőrén lévő foltok, hanem kisugárzása tesz igazán egyedivé, különlegessé. Ugyan a divatvilág még csak tanulja az elfogadó szemléletet, egyre több tervező és márka hívja fel arra a figyelmet, hogy a szépség nem feltételekhez kötött. A vonzó megjelenésnek az életkor, testsúly, hajszín, magasság és egyéb testi adottságok sem szabhatnak gátat, hiszen ezek cseppet sem befolyásolják azt, hogy kit mennyire találunk szépnek.
Egyre inkább elfogadottabbá válnak a pigmenthiányos, pattanásos és albínómodellek. Csodáljuk őket a kifutókon vagy a magazinokban, reklámkampányokban. A különleges, már extravagáns egyéniségek egytől egyig inspirálóan hatnak másokra. A mindennapi életben viszont, amikor nem modellekről, celebekről, hanem egyszerű emberekről van szó, akkor sokkal kritikusabbak vagyunk másokkal, de legfőképpen saját magunkkal. Napjaink embere megszámlálhatatlanul sok komplexussal küzd. Van, aki nem elégedett a testével, a megjelenésével, a stílusával, az eredményeivel, vagy az egész életével. A negatív szemléletet pedig a közösségi médiában eltöltött idő csak súlyosbítja. Többségünk naponta különféle közösségi oldalakat, például Facebookot, Instagramot kísér figyelemmel. Képesek vagyunk rengeteg időt eltölteni azzal, hogy csak pörgetjük a kezdőlapjaikat. Követünk barátokat, ismerősöket, hírességeket és sokszor olyanokat is, akiket nem is ismerünk. Figyeljük az általuk megosztott képeket, videókat, örömteli pillanatokat. Könnyen esünk abba a hibába, hogy a látottak alapján, a beállított, tökéletesre retusált fotók, modellalkatok, nyaralós, vagy telelős képek, koktélokat és ínyenc falatokat megörökítő posztok után úgy érezzük, hogy mindenki másnak tökéletes élete van, szemben a mi egyhangú hétköznapjainkkal. Nem új keletű jelenség, hogy a túlzott közösségi média használata sok esetben rombolóan hat az önértékelésünkre, az egészséges testképünkre. Folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal, mert valakinek jobb az alakja, szebb a bőre, fehérebb a foga. Akárhányszor kiteszünk egy képet, várjuk a pozitív reakciókat, a lájkokat, kommenteket.
Meg kell tanulnunk felismerni, hogy a virtuális térben mi az, ami valós, és mi az, ami nem, és el kell felejtenünk a magunk másokhoz való hasonlítgatást, mert a hamis mintákat hirdető posztok hatására a legtöbb ember önbizalma gyengül, ami a közérzetet és a mindennapokat is befolyásolhatja. Elsősorban magunkkal kell megbarátkoznunk, hiszen minden test szerethető, legyen az kerekded, törékeny vagy sportos. A valódi értékeidet nem a külsőségek, vagy mások véleménye határozza meg, csakis mi magunk. Mindenkiben ott rejlik a szépség és az érték, kortól és testsúlytól függetlenül.
