Cristian Mungiu valamennyi alkotásával kényes jelenségekre reflektál, minden alkalommal tükröt tartva a társadalom elé. Az Arany Pálmát nyert 4 hónap, 3 hét, 2 nap című film egy, a törvény által tiltott abortusz elvégzésén keresztül a kommunizmus utolsó éveinek légkörébe nyújt betekintést; a Dombokon túl két barátnő világnézeti vitákat gerjesztő története révén egy Istentől távol eső kolostorba kalauzol el bennünket; míg az Érettségi egy megbecsült orvos morális dilemmáját tárja elénk: kihasználja a román bürokrácia korrupt útvesztői nyújtotta kiskapukat lánya érvényesülése érdekében, ami ellentétben áll egész addigi életével, vagy lemond legfőbb céljáról.
A román újhullám kiemelkedő képviselője ismételten egy társadalmi tekintetben provokatív, egyéni szinten pedig elgondolkodtató művet készített. Az R. M. N. címet viselő alkotás az ismeretlennel való szembesülésre késztet: hogyan élünk meg másokat, hogyan tekintünk a jövőre, hogyan viszonyulunk a megmagyarázhatatlanhoz, legyen szó a bennünket körülölelő természetről, környezetünkről vagy önmagunkról. Az elsősorban az idegengyűlöletet, rasszizmust és nacionalizmust taglaló film egyszerre hiperrealisztikus és mágikus elemekkel is rendelkezik: a cselekménynek otthont adó erdélyi faluban a kezdetektől fogva valami rejtélyes nyugtalanság érezhető.
A film központi témáját a valóságból merítette a rendező. 2020 elején Gyergyóditróra két Srí Lanka-i pékmester érkezett. A jelenlétük miatt a falubeliek zúgolódni kezdtek, ami csakhamar olyannyira felkorbácsolta az indulatokat a településen, hogy a legálisan foglalkoztatott idegeneket a cég kénytelen volt elbocsátani. E sajnálatos eset köré építette fel filmjének történetét és karaktereit Cristian Mungiu, korábbi műveihez hasonlóan a személyes sorsok ábrázolása, a szövevényes kapcsolati viszonyok érzékeltetése és az egyéni morális döntések révén igyekezve rámutatni a közösségi állapotokra.
A film főhőse egy szász származású román férfi, aki egy németországi húsüzemben főnöke lekezelő beszólására ingerülten reagál, ami miatt kénytelen hazamenekülni szülőfalujába. A Marian Grigore által remekül megtestesített Matthias feleségétől eltávolodott, szeretőjével, a Judith State révén meggyőzően alakított Csillával a kapcsolata bonyolult, beteg édesapjával való viszonya pedig visszafogott. A megkeseredett, dühkezelési gondokkal küzdő Matthias hisz a férfias értékekben, úgy véli, kisiskolás fiának is meg kell tanulnia keménynek lenni, hogy szilárdan álljon a lábán, ám Rudit mindez nemigen érdekli. Sőt, egyszer olyasvalamit lát az erdőben, amitől annyira megijed, hogy többé nem hajlandó sem megszólalni, sem egyedül menni az iskolába.
Matthiasnak nincs kifejezett véleménye a jövevényekről, ő a problémával leginkább szeretője, Csilla által kerül kapcsolatba, aki a helyi péküzem vezetője, s igazából ő alkalmazott előbb két, majd egy harmadik Srí Lanka-i vendégmunkást. Tette ezt kényszerhelyzetből, ugyanis a cég álláshirdetésére heteken keresztül senki sem jelentkezett, mivel a vállalat köztudottan minimálbért fizet, és a helyiek inkább szociális segélyből élnek. Más munkalehetőség azonban nem nagyon akad a környéken, lévén, hogy a közeli bányát évekkel ezelőtt becsukták, így a legtöbb falubeli kénytelen a nyugat-európai országokban szerencsét próbálni, aminek következtében otthon már csak egy számbelileg megcsappant, talajvesztett közösségről beszélhetünk. Kezdetben a cégtulajdonos is vonakodik az ázsiai munkaerő alkalmazásától, de végül rábólint az ötletre, hogy a péküzem a harmincnál több személyt foglalkoztató vállalatokra vonatkozó EU-s pályázatokon való részvételre is jogosult legyen.
Az idegenek elleni tiltakozás a templomban kezdődik, ahová nem engedik be az egyébként katolikus hívőket. Isten háza ily módon a kirekesztés és a gyűlöletbeszéd melegágyává változik, a krisztusi úton megbotló plébános pedig a tiltakozó helyiek szószólójaként lép fel a péküzem tulajdonosánál. Az idegengyűlölő megnyilvánulások közben az interneten is egyre jobban terjednek, nemtetszés és tiltakozás mellett fenyegetődzés is olvasható, ami a filmben tettlegességig fajul, amikor álarcokban lévő ismeretlenek égő fáklyát dobnak be a vendégmunkások ablakán. A xenofób és rasszista megállapítások a falugyűlésen hágnak a tetőfokra, ahol a helybeli polgárok elmondják fenntartásaikat a három idegennel szemben, hasztalan a magyarázat, hogy a három Srí Lanka-i férfi papírokkal, törvényes keretek között vállal munkát, tehát nem illegális bevándorlókról van szó. A helyiek felsorakoztatnak minden közhelyszerű kifogást, amit a migránsválság alatt hallani lehetett, és kijelentik, hogy addig nem hajlandóak az üzem készítményeit fogyasztani, amíg az idegenek itt vannak, a tésztát gyúrják és a kenyeret fogdossák, hiszen ki tudja, milyen kórságok hordozói. Többször elhangzik az is, hogy egyébként semmi bajuk a három férfival, mindenki részére van hely a világban, ám az illetők nem ide tartoznak. A falugyűlés a film negyedórás, vágatlan, mozdulatlan kamerával felvett nagyjelenete, amelyben totálból a falu lakosságát látjuk, míg a polgármesternek és a plébánosnak csak a képen kívülről hallani a hangját.
Az R. M. N. egy komplex mű, amely különböző rétegein keresztül számos társadalmi jelenségre reagál. A film cselekménye a Gyergyóditró mellett található faluban játszódik, ahol a történet szerint románok, magyarok és szászok többnyire meghitt egyetértésben élnek, ami aligha felel meg a valóságnak, viszont erre a többnyelvű közegre azért lehetett szüksége a forgatókönyvíró-rendezőnek, hogy érzékeltesse szűkebb értelemben a lokális, tágabb értelemben pedig a közép-keleti térség lakosságának idegenkedését a más kultúrákból érkező személyek iránt, akiket a cigánysághoz hasonlóan megvet. A munkalehetőség kérdése is összetett: a helyiek attól tarthatnak, hogy amíg lehet a messzi távolból alkalmazni dolgozókat, addig nem fognak helyben emelkedni a bérek, aminek következtében ők kénytelenek lesznek elvándorolni Nyugatra, többnyire Németországba, ahol ők is idegenek, sőt „lusta cigányok” lesznek, akiket ottani főnökük kizsigerel a munkától. Nem véletlen tehát a Nyugat-ellenes hangulat a közösségben, ami jobb híján a jelenlévő francia civil aktivistára zúdul, aki egyébként azért tartózkodik a faluban, hogy a medvéket számolja. A rendező korábbi filmjeinek társadalmi hátterét is szem előtt tartva, filmnézés közben az a benyomásunk támad, hogy bármennyire is haladunk az időben, mintha az adott helyen a műszaki eszközök fejlődésén túl érdemben aligha változnának az állapotok. Csak töprenghetünk azon, hogy a hely lelkülete, a néplélek vagy valami egészen más az oka ennek.
A transzcendens vonulatot a műben leginkább a kisfiú képviseli. Az életmű tekintetében újszerű elemként egy Mungiu-filmben, teljesen belepasszol az erdélyi havasokban lévő, szinte népmeseszerű falu világába némi misztikum és spiritualitás. Az anya a gyereknek az egyik rajza révén úgy véli, megfejtette mit láthatott a gyerek, amitől olyannyira megijedt, ám amikor annak a valaminek a keresésére indulnak, nem találják, később viszont mindenki szeme láttára megvalósul a rajz, mintha a kisfiúnak korábban egy másik idősíkba nyílt volna betekintése, ami finom misztikummal lengi be a filmet. A mű vége is fantasztikumba hajlik. A főhős elüldözi kedvesétől a medvét, és az állat után megy az erdőbe, ahol hirtelen számos mozdulatlan medve tekint rá. Ami utalhat akár a civilizáció és a természet párharcára, a természettől elszakadt ember kálváriájára, végül is bizonyos tekintetben minden ember idegen az erdőben létesült településen.
A film címe – R. M. N. – a Matthias édesapján elvégzett mágneses rezonancia-vizsgálat román nyelvű rövidítése, ugyanakkor egy szójáték révén Romániára is utal. A társadalmi problémák érzékeltetésén túl a mű meggyőző képet fest a vidéki Erdélyről, annak szépségéről és árnyoldaláról egyaránt, emellett ügyesen egyensúlyozik a főhős magánélete és a három vendégmunkás körül kialakult botrány között. Az átfogó falurajzhoz a műnek szüksége van a többrétűségre, ám ami egyik szempontból erénye, másik tekintetben az (egyetlen) gyenge pontja is, mert a több szálon futó cselekmény és a szövevényes kapcsolatok végül olyannyira összekuszálódnak, hogy a film nem tud mindegyik témában a kellő mértékben elmélyedni. Ettől eltekintve a mű alaposan gyomron rúg és mindannyiunkat önvizsgálatra késztet.
