Egymásnak esett a német kormány, a nagykoalíciót alkotó két politikai erőközpontja a szövetségi parlament alsóházának (Bundestag) közelgő megválasztása előtt. Hatalomféltésből, féltékenységből és egyéb okokból. A viszály már addig fajult a konzervatív CDU-CSU pátszövetség és a szociáldemokrata SPD között, hogy a múlt csütörtökön két minisztériumban is házkutatást tartott a rendőrség és az ügyészség, sőt iratokat is lefoglalt.
Az eljárás egyik különlegessége, hogy mindkét intézményt szociáldemokrata politikus vezeti. Az egyikük ráadásul Olaf Scholz, az SPD kancellárjelöltje a szeptember 26-i Bundestag-választáson. Rossz néven is vette a hatóság kutakodását (az általa felügyelt pénzügyminisztériumban), mivel a nyomozás nem is valamelyik alkalmazottja, csupán a tárcája felügyelete alá tartozó szövetségi vámhatóság pénzmosás elleni osztályának hírszerzési egysége (FIU) ellen irányul. Scholz szerint az ügyészség kevésbé feltűnő akció nélkül is választ kaphatott volna a számára fontos kérdésekre, ha előzőleg írásban fordul a kipécézettekhez.
Csakhogy alighanem politikai indítékok is közrejátszottak abban, hogy a hatósági eljárással rossz hírbe hozzák Scholzot. Róla ugyanis nem árt tudni, hogy jelenleg a legnépszerűbb kancellárjelölt, pártja pedig már hetek óta a választás győzelmi esélyese. Ezt több felmérés is igazolja, ami egyáltalán nem tetszik a választási győzelemre ácsingózó CDU-CSU vezetésének.
A ZDF közszolgálati televízióban a hónap elején ismertetett felmérés is arról tanúskodik, hogy az SPD a szavazatok 25 százalékára számíthat, a fő vetélytárs CDU-CSU meg 22 százalékra, ami csak a második helyre lenne elég. Ha pedig közvetlenül választanák a kancellárt, biztosan Scholz nyerne, mivel a voksok csaknem 53 százalékát söpörné be, utcahosszal megelőzve így Armin Laschetet, a CDU-CSU közös jelöltjét, aki csak 18 százalék szavazatot szerezne.
A két konzervatív pártban emiatt egyre nagyobb a nyugtalanság. A Laschet vezette CDU-ban sokan már korábban idegeskedni kezdtek. A CDU-CSU parlamenti frakciójából pedig a zúgolódás hangjai szüremlettek ki. Sylvia Pantel CDU-képviselő állítólag még arra is felszólította Laschetet, hogy vonja le a konzekvenciákat (értsd: lépjen vissza a kancellárjelöltségtől), ha nem javulnak a közvélemény-kutatási adatok, mivel ez jobb megoldás, „mint együtt bukni” el a választást.
A megszólított valószínűleg nem hallotta meg a kellemetlen üzenetet, és a pártja, illetve szövetségese, a CSU nem akart a véghajrában kancellárjelöltet váltani. Pedig Markus Söder CSU-elnök korábban még támogatta a csere ötletét, ráadásul időnként bíráló, csipkelődő megjegyzéseket is tett Laschetra.
Az utóbbi időben azonban visszafogta magát, hiszen a Bajorországban meghatározó politikai erőnek számító CSU szénája sem áll jól. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 30 százalék alá esett az elfogadottsága, amire korábban még nem volt példa.
Söder nem is titkolja, hogy ezek az adatok „rendkívül riasztóak”. Választási vereség esetére pedig „a legnehezebb időket” vizionálja a CDU-CSU elé. Igaz, továbbra is abban bízik, hogy a finisben sikerül fordítani és végül győzni.
A bajban a CDU másokra kezdett mutogatni. Előbb a liberális pártra (FDP), amelyet többször támadott is. Az utóbbi időben már a nagykoalíciós partnerét, sőt a politikai térfél egész baloldalát vette célba. Tehát nemcsak az SPD-t, hanem az egykori keletnémet kommunistákat irányító párt utódszervezetét, a – jelentősen átalakított – Baloldalt (Die Linke) is.
Angela Merkel kancellár, aki nem indul a választáson, és a politikától is vissza akar vonulni, Scholzot örökségvadászának minősítette a minap. De még ennél is tovább ment, amikor azt közölte, hogy el sem akar képzelni egy olyan új kormányt, amelyben a szociáldemokrata párt meghatározó szerepet töltene be. Azzal fenyegetőzött, hogy a CDU inkább ellenzékbe vonul, ha adott esetben az eddigi hatalmi szövetséges SPD jutna főszerephez az ország kormányzásában.
A CDU befolyásos politikusaként Merkel nemrég kapcsolódott be a kampányba Laschet mellett. Előtte inkább távol tartotta magát az ilyen rendezvényektől, amiért a sajátjai közül többen is bírálták. A választási hadjáratokat egyébként korábban sem kedvelte, a jelenlegiből meg mindenképp ki akart maradni. Az utóbbi napokban mégis meggondolta magát. Olyannyira, hogy a múlt kedden – politikai karrierje utolsónak szánt Bundestagbeli beszédében – már ő is a baloldali fordulat rémképével riogatott.
Elismerve a közös kormányzás idején az SPD-vel együtt elért eredményeket, egyúttal élesen kikelt Scholz kancellárjelölt ellen. Jócskán eltérve az elmúlt évek gyakorlatától, amelynek részeként inkább csak méltatta a CDU-CSU és az SPD közötti egyetértést, illetve együttműködést a koalíciós célok megvalósítása érdekében. Ezúttal viszont már nyilvánvaló veszélyként értékelte a Baloldal bevonását az SPD központú esetleges új kormányba. Ehelyett egy CDU-CSU vezetésű szövetségi szintű vezetést javasolt, élén természetesen Laschet kancellárral.
Scholz meg egészen mást. Szerinte a két konzervatív párt jobban tenné, ha nem sündisznót megszégyenítő módon szurkálgatnák, hanem inkább arra készülnének, hogy az új törvényhozási ciklusban ellenzékbe vonulnak és ott pihenik ki a kormányon 2005 óta egyfolytában eltöltött tizenhat év megpróbáltatásait.
Az SPD kancellárjelöltje tehát köszöni szépen, de nem kér a sértődött koalíciós szövetségesek kritikáiból, riogatásából. Értésre adta ugyanakkor azt is, hogy leginkább a Zöldekkel alakítana kormányt. Ám abban az esetben, ha együtt sem tudnák biztosítania a szilárd többséget, harmadik partnerként akár még a Baloldallal is hajlandó lenne összefogni, de legalábbis együttműködni.
Ebből kiindulva immár a CSU is az állítólagos baloldali fordulatra, sőt veszélyre hivatkozva próbálja mozgósítani a választókat, illetve rávenni őket arra, hogy ne az SPD-re szavazzanak.
Hamarosan kiderül, hogy jó taktikát választott-e a CDU-CSU a kampány végére. Ám az már most nyilvánvaló, hogy se a konzervatív, se a szociáldemokrata tábor nem rendelkezik kiemelkedő támogatottsággal. Ezért akármelyikük is végez az első helyen, elhúzódó és nehéz kormányalakítási tárgyalásokra kell készülniük. Talán hosszabbra, mint legutóbb (a 2017-es Bundestag-választás után), amikor csak bő négy hónap után, 2018 februárjában született meg a koalíciós szerződés az SPD és a CDU-CSU között.
Mindezt szem előtt tartva nagyon is valószínű, hogy Merkel a hivatalában ünnepli meg az idei karácsonyt, s talán még utána is ügyvezető kancellár lesz egy ideig, hogy végül mégiscsak átadja helyét valakinek. Akiről jelenleg annyit tudni, hogy ő lesz Németország kilencedik kancellárja a II. világháború befejezése (egészen pontosan 1949) óta. Az viszont még kérdés, hogy az eddigi öt konzervatív (CDU-ból érkezett) és három szociáldemokrata (SPD) vezetőt ezúttal melyik párthoz tartozó jelölt követi a sorban.
