Értékeink vonzásában

Ünnepeljük együtt utazással a turizmus világnapját! Ezzel a címmel érkezett levelem a minap az egyik népszerű internetes portál munkatársaitól azzal a magyarázattal, hogy szeptember 27-e, a turizmus világnapja kiváló alkalom arra, hogy kipróbáljak egy utazós játékot, amelynek lényege, hogy felütöm az atlaszt vagy valamilyen útikönyvet, és ahol kinyílik, oda foglalok szálláshelyet egy hétvégére. Mint írták, sok érdekes helyet fedezhetek fel ilyen módon, ők pedig mindehhez kiválóbbnál kiválóbb szálláslehetőségeket kínálnak számomra, függetlenül attól, hogy egy hangulatos őszi wellnessre, egy elvonulós erdei pihenésre, vagy valami egészen másra vágyom-e.

Ennél a pontnál tovább nem mentem, nem éltem a lehetőséggel, na, nem azért, mert esetleg nem vágyom valamilyen őszi pihenésre, sőt, az egyik kolléganőm éppen a minap állapította meg roppant kedvesen, hogy nagyon rám férne már egy olyan kiruccanás, amely lehetőséget kínálna számomra a feltöltődésre, hanem azért, mert jobban szeretem nem a véletlenre, hanem sokkal inkább a saját elhatározásomra bízni az ilyesmit, még akkor is, ha minden ilyen típusú döntés meghozatala előtt hosszasan őrlődöm azon, vajon olyan helyet válasszak-e, ahol már jártam, vagy olyat, amelyet még nem volt alkalmam felfedezni, hiszen nyilvánvalóan mind az egyik, mind a másik mellett is, ellen is rengeteg érv és ellenérv szól.

Ugyanez a helyzet akkor is, amikor azon morfondírozunk, térségünk mely településeit, mely látnivalóit térképezzük fel, hiszen a közvetlen környezetünkben is számtalan olyan különlegesség található, amelyek egyrészt sajátos belső utazások megélésére invitálhatnak bennünket, másrészt izgalmas pillanatokkal és maradandó élményekkel kecsegtethetnek számunkra, feltéve persze, ha nyitottak vagyunk arra, hogy a saját környezetünkben is meglássuk azokat az értékeket, amelyekért, ha máshol lennének, valószínűleg hajlandók lennénk akár több száz kilométert is utazni, legyen szó akár a csodálatos épített örökségről, a különleges természeti adottságokról, a fantasztikus gasztronómiáról, a kiváló hangulatú rendezvényekről, a folyamatosan fejlődő fürdőturizmusról, vagy bármi másról, ami régiónkat egyedivé és megismételhetetlenné teszi.

Azt persze nem könnyű megítélni, hogy ki mely értékeket tartja a legfontosabbnak, illetve ki miben látja Vajdaság legfőbb lehetőségeit az idegenforgalom fejlesztése terén, hiszen mindezt sokféle tényező befolyásolja, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy az adott témához kapcsolódó heti körkérdésünk is igen szoros eredményt hozott, hiszen olvasóink nagyjából hasonló arányban szavaztak az általunk megadott válaszlehetőségekre. A legtöbben mégis a fejlődő fürdőturizmusban látják térségünk kitörési lehetőségeit, ami persze korántsem tekinthető meglepőnek, hiszen a vajdasági településeken is mind több olyan létesítmény épül, amelyek éppen ezeknek a céloknak a megvalósulását hivatottak szolgálni, és ez, valljuk be, igen örömteli valamennyiünk számára, hiszen számos olyan terület fejlődését is magával vonhatja majd, amelyek jobb megélhetést biztosíthatnak a vajdasági magyar emberek számára, köztük a fiatalok számára is, hozzájárulva ezáltal az itthon maradásukhoz és az itthon történő érvényesülésükhöz szükséges feltételek megteremtéséhez is.

Van azonban még egy rendkívül fontos tényező, amelyről talán kevesebbet beszélünk, mégis legalább olyan fontos részét képezi a turizmusnak, mint az épített örökség, a természeti adottságok, a gasztronómia, a rendezvények, a fürdőturizmus, vagy bármi más, ami nemcsak idevonzhatja, hanem itt is tarthatja, illetve vissza is hozhatja a turistákat, maga a vendégszeretet. Mert valljuk be, valamennyien szívesebben utazunk olyan helyekre, ahol a taxis nem akar átverni bennünket csak azért, mert szemmel láthatóan külföldiek vagyunk, és úgy véli, fogalmunk sincs a helyi árakról, mint olyanokra, ahol kárörvendő vigyorral az arcán a valós ár kétszereséért vagy háromszorosáért visz el bennünket egyik helyről a másikra; szívesebben szállunk meg olyan helyen, ahol a szálloda alkalmazottai minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a kedvünkben járjanak, mint olyanokon, ahol csupán szükséges rosszként viselnek el minket annak tudatában, hogy jelentős bevételhez juthatnak általunk; szívesebben térünk be olyan éttermekbe, ahol a pincérek szinte lesik minden kívánságunkat, azonnal ott teremnek, ha látják, hogy kiürült a poharunk, mint olyanokra, ahol hosszú perceken át kell várnunk már arra is, hogy valaki odajöjjön hozzánk, és aztán hanyag mozdulattal elénk dobja az étlapot, cseppet sem finoman éreztetve velünk, hogy bizony megzavartuk a nyugalmát, majd újabb fél órát vagy órát várunk arra, hogy végre kihozza a várva várt rendelésünket.

Ilyen szempontból szerencsére jól állunk mi, vajdasági magyarok, hiszen a messze földön híres vendégszeretetünkben óriási potenciál rejlik, és éppen ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk ennek minél hatékonyabb kiaknázásáért, illetve azért, hogy ezt az attitűdünket hosszú távon is meg tudjuk tartani, hiszen talán éppen ez az, ami a csodálatos épített örökségünk, a különleges természeti adottságaink, a fantasztikus gasztronómiánk, a kiváló hangulatú rendezvényeink, a folyamatosan fejlődő fürdőturizmusunk és az egyéb értékeink mellett igazán vonzóvá teheti régiónkat a turisták számára, és ami által újabb fontos lépéseket tehetünk annak irányába, hogy a potenciális vendégek ne csupán véletlenszerűen, az atlaszuk vagy az útikönyvük felütésével, hanem tudatosan, a saját pozitív tapasztalataikra vagy a másoktól hallott dicsérő szavakra alapozva döntsenek arról, hogy ellátogatnak Vajdaságba, arra a helyre, ahol sok különlegességet láthatnak, ahol csodálatos élményekkel gazdagodhatnak, illetve ahol mindent összevetve maradéktalanul jól érezhetik magukat.