Amamának már egy ideje irtó fáj a nyaka, a háta, a válla meg a feje is. Állítólag ezeken a helyeken jön ki rajta a sok stressz, ezért a doktor néni a héten kiírta fizikoterápiás gyógykezelésre, valamilyen elektromos masszázst is kap, hogy kissé fellazuljanak az izmai, ám ahhoz, hogy megkapja ezt a terápiát, minden egyes alkalommal vinnie kell magával háztartási törlőpapírt meg parafinolajat.
A muter kórházi beszámolójáról atatának a következő vicc jutott az eszébe.
– Hozott magával kötszert? – kérdi az idős hölgyet a kórházi felvételnél az egészségügyi nővér.
– Hoztam – válaszolja a páciens.
– És a szükséges gyógyszereket is hozta?
– Azokat is hoztam.
– És ágyneműt vajon hozott-e?
– Igen.
– Nagyszerű – nyugtázza a nővér. – És a kísérője kicsoda? – mutat a hölggyel lévő férfira.
– Egy orvos – feleli a nő. – Őt is magammal hoztam, hogy ha maguknak netán az sem lenne.
– Ez uopste nem vicces, Tegyula! – hüledeze az öreglány. – Ahogy terjed az utóbbi napokban a koronavírus, félő, hogy nemsokára tényleg kevésnek bizonyul majd a meglévő orvos és egészségügyi dolgozó.
– Pedig, emlékszel, Tematild – így a fater –, az év elején világbajnokok voltunk még a vakcinázásban, most viszont már az utolsók közt kullogunk Európában.
– Az új esetszámok és a kórházban kezeltek számának folyamatos növekedésével a héten ismét felmerült a korlátozó intézkedések bevezetésének lehetősége – sóhajta amama.
– A védettségi igazolvány bevezetéséről is már hetek óta folyik a zokoskodás, s közben semmi sem történik – legyinte az öreg.
– Állítólag egyesek attól tartanak, hogy egy ilyen döntés dacot vált ki az emberekből, és még kevésbé akarnak majd oltakozni – magyarázá a muter.
– Ezt a logikát uopste nem értem – értetlenkede atata. – Azt gondolják, hogy az, aki valamilyen oknál fogva elutasítja a vakcinát, így, hogy oltás nélkül sincs semmiben korlátozva, előbb-utóbb majd kedvet kap a védőoltás felvételéhez?!
– Biztos azért húzódik el ilyen sokáig a védettségi igazolvány bevezetése, mert olyat szeretnének csinálni, amit majd nehéz lesz hamisítani – jegyzé meg az éppen betoppanó zomzéd Zacsek. – Azt hallottam ugyanis, hogy feketén már most lehet szerezni igazolást arról, hogy a zember be van oltva.
– Édesistenem – veté magára a keresztet az öreglány –, úgy látszik, nincs olyan dolog a világon, amiből valaki ne tudna profitálni.
– Mit csodálkozol ezen, Tematild?! – csodálkoza a fater. – A természeti és társadalmi katasztrófák mindig lehetőséget jelentenek egyesek számára arra, hogy megszedjék magukat. Az a különbség, hogy valaki így, valaki meg amúgy él a lehetőséggel.
– Bizony így van – bólogata a Zacsek –, gondoljon csak bele, zomzédasszony, hogy a koronavírus elleni vakcina fejlesztői mekkora nyereséget könyvelhetnek el teljesen legálisan.
– Születtek is összeesküvés-elméletek arról, hogy a gyógyszeripar a ludas ezért a járványnyavalyáért – dünnyöge amama –, és a denevérsztori csak kamumese!
– Még jó, hogy vannak ilyen okos emberek, akiket nem lehet megtéveszteni – csipkelőde az öreg –, árvízkor is, amikor megnövekszik a gumicsónak iránti kereslet, valószínűleg a gumicsónakgyártók és -forgalmazók intézték el, hogy kiöntsön a folyó.
– Úgy vélem, hogy mindez az utóbbi időben elterjedt önismereti tréningek és motivációs tanfolyamok egyre jobban érződő hatásának a következménye – jegyzé meg a Zacsek.
– Miből gondolja ezt, zomzéd? – kérdé a muter.
– Abból, hogy régen is voltak hüjék – válaszola a Zacsek –, csak valahogy nem voltak ennyire magabiztosak, mint manapság.
A gyógyszeriparról pedig atatának a következő vicc jutott az eszébe.
– Melyik a legjobb gyógyszer?
– A mínusz öt.
– Miért?
– Mert az egyből hat!
– Remélem, hogy az utóbbi másfél évben felemás módon tanulgató gyerkőcök is elsajátítják annyira a matekot, hogy derülni tudnak egy ilyen faviccen, Tegyula – fanyaloga az öreglány.
– Minden lehetőségük megvan hozzá, Tematild, a zilletékesek naponta megismétlik, hogy a ziskolák biztonságosak – mondá a fater.
– Ha ez igaz, felmerül a kérdés: vajon miért van szükség néhol kombinált vagy online oktatásra?! – veté fel a költői kérdést a Zacsek.
– És ki tudja, hogy lesz tovább – merenge amama. – Attól tartok, hogy lassan rebesgetni kezdik, hogy a hideggel együtt télire az újabb járványhullám is megérkezik.
– A télről jut eszembe – mondá az öreg –, az év elejétől a háromszorosára drágult a földgáz világpiaci ára.
– A legnagyobb gáz – fűzé hozzá a Zacsek –, hogy több jel is arra utal, hogy a drágulás még nem ért véget, és decemberben valószínűleg többet kell majd fizetnünk a gázért.
– Bezzeg, évekig gázzal volt a legkifizetőbb fűteni, sok mindenkit rávettek, hogy vezettesse be a házba, most meg megdrágítják! – zsörtölőde a muter.
– Feltéve, ha lesz belőle! – így atata. – Merthogy a zeurópai gáztározók szintje rég volt ennyire alacsony, és ha kemény tél jön, félő, hogy gázhiánnyal kell számolnunk. És akkor bizony még a drágát is szívesen kifizetjük, ha lesz miből, csak hogy ne dideregjünk.
– De nemcsak a gáz, hanem a kávé is megdrágul, és ez még nagyobb gáz, mert a gázzal még valahogy tud spórolni a hazai atyafi, de kávé hiányában Zerbiában leáll a zélet, ezért bármennyibe is kerül, ki kell érte adni a pénzt! – mondá a Zacsek. – Kávé nélkül a zomzéd nem megy át a zomzédhoz, a rokon nem látogatja meg a rokont, a kollégák és a barátok nem társalognak egymással, férj és feleség még negyedórát sem tölt együtt.
– No de én azt nem értem – spekulála amama –, ha már ennyire megdrágult és tovább drágul minden, olyannyira, hogy a piaci asztalok már nemcsak az ajvárpaprikától, hanem az arcpirító áraktól is tisztára bevörösödtek, ez a drágulási hullám miért nem vonatkozik a munka értékére is?! Kicsi-kicsi, és hol ez drágább, hol az drágább, a fizetések pedig nemhogy követnék az árakat, hanem még csökkennek is!
– Próbáld most nem terhelni magad ezzel, Tematild – figyelmezteté az öreglányt a fater –, mert hiába jársz csuda elektroterápiára, ha aztán újra befeszíted az izmaid.
– Ott spórolunk, ahol tudunk, zomzédasszony – mondá a Zacsek. – Kevesebbet járunk majd étterembe meg kávézóba, azt hallottam úgyis, hogy arrafelé is minden megdrágulhat, mivel a borravalót is meg akarják adóztatni, és a zámla kötelező tételévé válhat.
– Szóval ezentúl nem az én jószándékomon múlik majd, hogy jattolok vagy sem? – vakará a fejét a muter. – No de akkor hogyan díjazzam majd a jó kiszolgálást?!
– Még szép, hogy megadóztatják a baksist! – heccelőde az öreg. – Ugyan mit gondolnak magukról azok az ingyenélő pincérek?! Lehet adómentesen, csak úgy, begyűjteni a sok-sok 30, 50 vagy ne adj isten 100 dinárt?! Ha már kapnak pluszpénzt, akkor abból, kérem szépen, adózzanak is! Az így befolyt összegből épülnek majd a gyönyörű kórházak, amelyekben félő, hogy nem lesz, aki gyógyítson bennünket, és a tükörsima utak, amelyeken egyszer majd külföldre költözünk!
Pistike, kávébabbal matekozó baksisvárományos
