December 3-át az ENSZ nyilvánította a fogyatékkal élők világnapjává 1992-ben, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira. A világnap apropóján világszerte különféle akciókkal igyekeznek felhívni a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek nehézségeire. A világszerte több millió fogyatékkal élő személy naponta szembesül a fizikai akadályokkal, diszkriminációval, megbélyegzéssel, társadalmi kirekesztéssel. Egyenlőtlen esélyekkel néznek szembe az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a szociális védelem terén. Életüket számos előítélet és sztereotípia terheli, azonban minden akadály és nehéz élethelyzet ellenére sem adják fel. A segítésükre létrejött szociális egyesületek és intézmények pedig fáradhatatlanul dolgoznak a fogyatékkal élők életkörülményeinek javításán.
A fogyatékosság visszafordíthatatlan, élethosszig tartó következményekkel járó fizikai, pszichoszociális, vagy érzékszervi károsodás, funkcionális korlátozottság, a működőképesség korlátozódása. Nem betegség, hanem állapot, ami megnehezíti és korlátozza az egyén személyes és közösségi életét, napi életvitelét, tanulását, munkavállalását, és általában a mindennapi életben való részvételét. A fogyatékosság nem személyes probléma, hanem emberjogi kérdés, kezelése társadalmi összefogást, kollektív felelősségvállalást igényel. Amennyiben az emberiség összefog, ha megszűnnek a társadalmi és fizikai akadályok, akkor a fogyatékkal élő személyek nem maradnak magukra nehézségeikkel, nem szigetelődnek el, hanem egyformán részt vehetnek a társadalomban.
A világnap alkalmából évről évre felhívják a figyelmet ezeknek az embereknek a problémáira. Hangsúlyozzák, hogy ők is ugyanolyanok, mint mi, ennek ellenére sokan nem fogadják el őket. Éppen ezért fontos az, hogy minél többet foglalkozzunk velük, megismerjük őket, hiszen nekik is megvannak a saját értékeik és képességeik, melyekkel hozzájárulhatnak a társadalom fejlődéséhez.
Bár az utóbbi időben sokat változott a fogyatékkal élő emberekhez való hozzáállás, valamint az ilyen problémákkal küzdő személyek elfogadása, sajnos még mindig tapasztalhatóak hiányosságok ezen a téren, éppen ezért folyamatosan küzdeniük kell az előítéletek lebontásáért, valamint jogaik érvényesítéséért. Úgy gondolom, a fogyatékossággal élők napja nemcsak egy nap a naptárban, hanem olyan tetteket szimbolizál, amelyeket naponta meg kellene tenni a sokszínű és minden ember számára elfogadható közösségek kialakítása érdekében.
