Közzététele óta folyamatosan fej-fej mellett haladt a sertéshúsfogyasztáshoz és disznóvágási szokásokhoz kapcsolódó körkérdésünk két válaszlehetősége, a sertéshúst mellőzők és a disznóvágást drágálló voksolók tábora között. Talán hinni lehet az eredménynek, ami arra utal, hogy alaposan változnak az étkezési szokásaink, a vásárlóerőnk pedig újfent egyre soványabb.
Bárhogy is, a néhány évtizeddel ezelőtt még vidékeinkre nézve a szó legszorosabb értelmében hétköznapi jelenségnek számító disznóvágás – melyet évente legalább egyszer szinte minden falusi házban elvégeztek –, mára inkább vendégcsalogató attrakcióvá alakult át. Igaz, igen gyakorivá.
A hétvégén az óbecsei Than Emlékház udvarában rendezték meg a Vajdasági Disznótoros Fesztivált és Pálinkamustrát, disznótorral, kolbásztöltőversennyel, kóstolóval. A jövő hétvégén Erzsébetlakon lesz hasonló össznépi vigadalom, legalábbis erre készülnek a helybeliek, majd következhet február utolsó hétvégéjén a turjai, a talán legnagyobb tömegeket bevonzó, 38. vajdasági kolbászfesztivál faluünnepi hangulatával. S mint bárhol, ahol finom kolbász készül, ott nem marad el a többi disznótoros finomság: a töpörtyű, a disznósajt, a zsír, a szalonna, a különféle hurkák... Már akinek finom, és meg is engedheti magának.
A disznóvágást propagáló települések sora azonban ennél jóval hosszabb, nem említettük a muzslyai, a topolyai rendezvényt például, melyeket a népi hagyományaink éltetése, továbbadása céljából hívtak életre. Alig néhány évtized, azaz egy szűk emberöltő alatt vált az élet szoros tartozékának számító disznótor „éltetésre szoruló népi hagyománnyá”.
Merthogy hagyományos disznóvágás valóban alig van, mint ahogyan vágnivaló jószág is. Ha valaki mégis rászánja magát a disznóvágásra, akkor is sebtében, „motorizálva” elvégzi, sőt hentest fogad és azt szeretné, hogy a lehető legkevesebb munkával, a legrövidebb idő alatt mélyhűtőbe kerüljön a hús, kamrába a zsír, a töpörtyű, a többi pedig a füstölőre.
Tény, hogy aki hagyományosan vág disznót, nem kis pénzt kell rászánjon. De az is biztos, hogy így tudhatja leginkább, mit tesz az asztalra.
Merthogy sajnálatos, de igaz, hogy sokan épp azért kerülik a disznóhúst, mert gyanús az íze, olyan, mintha már fél Európát bejárta volna azután, hogy csaknem lejárt a szavatossága. Ugyanez a „gyanú” körbelengi a többi húsfajtát is, beleértve a vonalaikat féltők által népszerűvé vált szárnyasokat is. Más a helyzet, ha megbízható termelőtől vásárolunk, vagy magunk „neveltünk” húst a családi asztalra. Mégis kétségtelen, hogy azért kerülik mind többen, és mind gyakrabban (és nem csak a disznóhúst), mert nem találnak megfelelő minőségűt. Ráadásul a fogyasztóvédelmi rendszer sem működik az elvárt szinten, így nem kell csodálkozni, hogy sokan, ha tehetik, kerülik.
Ez persze jóval súlyosabb gond – elvégre az egészségünk a tét –, mint a disznóvágás megléte, illetve feledésbe merülése.
|
Önök szoktak-e disznót vágni? Igen, semmiképpen sem hagynánk ki ezt az élményt – 17% Igen, mivel jóval gazdaságosabb, mint a húsvásárlás – 21% Nem, igyekszünk minél kevesebb sertéshúst fogyasztani – 30% Nem, mert sajnos túl nagy kiadás lenne egyszerre – 27% Szükségtelen, nem fogyasztunk állati eredetű táplálékot – 5% |
Pedig nem rossz „móka” a disznóvágás sem. Akkor „igazi”, amikor a család apraja-nagyja a hízó feldolgozása lázában ég. Még ha hideg is van, még ha a disznó sem adja magát egykönnyen. A jó fél napos, ha nem egész napos sürgés-forgásért azután bőven kárpótol az eredmény. Betevő falat hónapokra előre, nem különben a disznóvágás napjára, nemcsak a szűk családnak, hanem a távolabbi rokonoknak, barátoknak is!
Estig minden háznál elkészül a friss kóstoló mindenből, a feledhetetlen ízek kárpótolják a fáradozást. Egykor jobb helyeken a disznótoros paprikásból a szomszédoknak is jutott, aztán, ha a szomszédban vágtak disznót, viszonozták a kóstolót. Az sem volt ritkaság, hogy zenész is betoppant a szorgoskodó emberek közé. A pálinkás, majd a boros flaskó is szinte kötelezően előkerült, így akinek nem ártott meg a nagy mennyiségű, cseppet sem könnyű étek, az még mulathatott is. Más szóval, a közösségi életre kiváló alkalmat nyújtott a disznóvágás.
Ma már csak a jól megszervezett falusi rendezvényeken lehet hasonlót tapasztalni. A hangulat ugyan más-más, de az érdeklődés rendre nagy. Erzsébetlakra például két évvel ezelőtt mintegy tízezren látogattak el. A koronavírus miatti tavalyi kihagyás után vélhetően ismét nagy lesz a tolongás, sőt még többen érkeznek majd a vízzel körülölelt, sajátos hangulatú faluba, mint korábban, minthogy idén kétnaposra bővítik a rendezvényt. Első nap a böllérek versenyeznek, a második napon pedig a kolbászé lesz a főszerep. Végül is, hogy is lehetne másként?
