Kinek higgyek? A mikor mellett talán ez volt az utóbbi egy évben a koronavírus-járvány kapcsán leggyakrabban feltett kérdés. Ki meggondolatlanságból, ki előre eltervezett szándékkal – állami, vagy önös érdekek által vezérelve –, ki a vírus és az az ellen való küzdelem részletei ismeretének hiánya miatt fogalmazott meg egymással szöges ellentétben álló kijelentéseket. Talán soha nem mutatkoztak meg ennyire nyilvánvalóan az egyébként pozitívnak minősíthető információs forradalom negatív következményei. Bárki, bármikor és bárhol, gyakran a felelősség utolsó rétegét is levetkőzve, kifejtheti tudásként és tényként feltüntetett véleményét, ezt pedig bárki, bármikor és bárhol konzumálhatja. Hatványozottan áldozattá váltunk. Nem elég, hogy meg kellett szoknunk a világjárvány diktálta új mindennapokat, a szédítően gyors és zavarba ejtő tartalmú információáradatban is meg kellett tanulnunk eligazodni. Ez valakinek sikerült, másoknak kevésbé.
A KÖZRÉMÍTÉS DOKTORAI
Tekintettel az elmúlt évek folyamataira, már akkor sejthető volt, hogy az oltásellenzők tábora ismét egyre hangosabb lesz, amikor a koronavírus új típusa elleni védőoltásokat még csak megkezdték kidolgozni. A pánikkeltés és rendbontás bűncselekménye gyanúja miatt múlt héten elővezetett és kihallgatott dr. Jovana Stojković pszichiáter nem az első orvos, aki „ellenkampányt” kezdett a védőoltások témájában. A háromkomponensű MMR, egyebek mellett a kanyaró ellen védettséget nyújtó, vakcináról szintén egy orvos, a brit dr. Andrew Wakefield gasztroenterológus jelentetett meg az 1990-es évek végén – 8 kisgyermek esetére hivatkozva – tanulmány formájában elrettentő állításokat. Hiába minősítette ezt érvekkel alátámasztva a tudományos közösség – valamint egy 657 461 gyermek részvételével elvégzett dán kutatás – megalapozatlannak és hamisnak, továbbá hiába bizonyította be egy oknyomozó újságíró, hogy a brit orvos mozgatórugója feltehetőleg az anyagi érdek volt, világszerte számtalan ember elméjében egyedül a következő állítás hagyott nyomot: „Az MMR védőoltás autizmust okoz a gyermekeknél.” Dr. Jovana Stojković az elmúlt években főképp éppen ennek a vakcinának az okán vált az oltásszkeptikusok egyik vezéregyéniségévé Szerbiában – nemcsak az autizmust, hanem az oltás felvételét követően elhunyt kisgyermekeket emlegetvén –, majd a koronavírus-járvány kezdetét követően az új vírussal, az annak okán foganatosított intézkedésekkel és a védőoltásokkal kapcsolatban is kifejtette „szakértői”, az általánosan elfogadottal, és a tudományos munkákban felsorakoztatott ismeretekkel szemben álló véleményét.
Az említett doktornő nincsen egyedül a véleményével Szerbiában. Míg dr. Mila Alečković klinikai pszichológus és pszichiáter – így mutatkozik be, ám az orvosi kamara szerint valójában nem is orvos – és dr. Novica Ćeranić onkológus a szélsőségesebbnél is szélsőségesebb állításokkal próbálják „edukálni” a polgárokat a járvány és az immunizáció témájában – a velük készített beszélgetések tudatmódosító ereje annyira erős, hogy egyéb szerekre talán még a legelvetemültebbeknek sincsen szükségük –, dr. Branimir Nestorović nemrégiben érdemrenddel kitüntetett tüdőgyógyász és az egészségügyi válságstáb volt tagja inkább a Jovana Stojkovićra jellemző visszafogottabb hangnemet üti meg, legalábbis az országos médiában való szereplései során. Legtöbbjük „soha nem saját véleményét osztja meg” a közvéleménnyel, hiszen ők „nem sarlatánok”, ehelyett külföldi kutatók félelemkeltő állításait idézik. Az esetek többségében olyan kutatókról van szó, akik ténykedését egytől egyig megkérdőjelezték, vagy már szankcionálták is más országok arra felhatalmazott szervei, nem beszélve arról, hogy a témában megfogalmazott „más véleményeket” a tényellenőrző portálok is szinte egytől egyig hamisként, vagy féligazságként leplezték le.
ALKALMAZKODNI A TÉNYEKHEZ
A véleménynyilvánítás szabadsága köztudottan korlátozható, egyebek mellett a közegészségügyi érdekek védelme miatt. Ahogyan azt Wolfgang Kubicki német jogász és politikus nemrégiben megjegyezte: aki a járvány ideje alatt, vagy bármikor máskor korlátozva érzi magát szabadságjogainak a gyakorlásában, nyugodtan forduljon a bíróságokhoz és próbáljon ott választ kapni a kérdésre, hogy legális-e a korlátozás. A kimondott szóval járó felelősség különösen felértékelődik, amikor a világban, vagy egy-egy országban hivatalosan is járványt hirdetnek, ám felelősség és felelősség között más szempontból is érdemes különbséget tenni. Egyáltalán nem mindegy, hogy kinek a száját hagyják el egy adott ország szerveinek és a tudományos közösségnek az álláspontjai, illetve az azokból fakadó intézkedéseket megkérdőjelező állítások. Lehet, hogy az oltástagadó orvosok nincsenek sokan, ám annál hangosabbak és némelyik YouTube-videójukat tízszer, vagy húszszor annyian látták, mint a hivatalos álláspontot képviselő orvosoknak az említett felületen is megtalálható médiaszerepléseit.
Az idő mutatja meg, hogy az ország jogszabályainak a betartatásával megbízott szervek mennyire tartják valóban fontosnak megállapítani a megkérdőjelezhető állításokat megfogalmazók felelősségét. 2018 februárjában az MMR védőoltással kapcsolatos állítások terjesztésének okán 270 szülő és orvos tett 43 személy ellen pánikkeltés és rendbontás címén bűnvádi feljelentést, a feljelentettek között több közéleti szereplő is volt. Az ügyészség egy hónappal később meg is kezdte a vizsgálatot megelőző eljárást, ám arról, hogy az ügy valaha bíróság elé került-e, egyetlen közlemény sem tanúskodik.
Az orvosok legutóbbi verbális kilengéseire reagálva az országos orvosi kamara a következőképpen reagált: „A tudományosan megalapozatlan és hamis állítások terjesztése káros hatással lehet a lakosság egészségére.” A kamara igazgatója megerősítette, hogy a becsületbíróság előtt Jovana Stojković ellen korábbi oltástagadó megnyilvánulásai okán 2017 óta folyamatban van az eljárás, míg a napokban újabb bejelentések érkeztek a doktornő ellen. Azt, hogy az eljárás mikor fejeződhet be, az orvosi kamara igazgatója nem kívánta kommentálni.
Vitathatatlan, hogy az összeesküvés-elméletek és a véleményszabadságra hivatkozó „igazságosztók” mindenhol a világban reneszánszukat élik, ám a társadalom ezek iránti befogadóképességével kapcsolatban egy-egy ország sajátosságait sem lehet figyelmen kívül hagyni. A szerbiai „felvilágosítók” parazitaként táplálkoznak a felhatalmazott közegészségügyi szervek és intézmények, valamint azok képviselőinek korábbi, vagy éppen aktuális téves lépéseiből. A folyamatok alakítói a korábbiakban elmulasztották elfogadni a tényt, hogy az emberek, éppen a számítástechnika vívmányainak köszönhetően, bármilyen tartalmakat elérnek és a védőoltásokkal kapcsolatos kétségeiket, vagy kérdéseiket nem lehet azzal elintézni, hogy „minden vakcina kiváló”, még ha a nemzetközi tudományos közösség szerint legtöbbjük bizonyítottan az. Az általános rendszerellenesség és oltástagadás korszakában egyedül az lehet a gyógyír, ha a védőoltások és az immunizáció témakörében kompetens szakértők szisztematikusan, megfontoltan, közérthetően, tudományosan megalapozott tényekre hivatkozva és minél több ember számára elérhető felületeken válaszolnak a felmerülő kérdésekre, vagy aggályokra, bár első lépésben talán az is célravezető lenne, ha az apokaliptikus állításoknak hitelt adókat a következő kérdéssel szembesítenénk: vajon miért akarná a világ összes országa, élen Izraellel, kiirtani, vagy súlyosan megbetegíteni saját lakosságát?
