Ha valamit igen, akkor azt mára kétségtelenül megtanultam, hogy az emberek a környezetemben minden alkalmat megragadnak a széthúzásra.
– Felénk eddig is jó sok ok volt a viszályra, Tematild: ki csetnik, ki partizán; polgári vagy nemzeti beállítottságú; Kelet- vagy Nyugat-barát; Zvezda- vagy Partizan-zurkoló; beoltott vagy vakcinaellenes, most meg még az előttünk álló ünnepek is megosztják a jónépet – töprenge atata. – Mivel egybeesik a majális és a pravoszláv húsvét, a családok megoszlanak abban, hogy ki mit ünnepel. Míg egyesek a munkát, mások a feltámadást! Vannak olyanok is, akik mindkettőt, bár a május elsejei rostélyozás és a nagyszombati böjt igen nehezen egyeztethető össze.
– Ne izgulj ezen sokat, Tegyula – nyugtatá az öreget amama –, valahogyan majd csak megoldják, annál is inkább, mert a legtöbb embernek a húsvét és a majális is igazából csupán néhány zabadnapot jelent. Sokkal nagyobb megkülönböztetésnek számít az, hogy egyeseknek az ünnepek alatt is dolgozniuk kell, míg mások nyugodtan élvezhetik a mini-zabadságot!
– Az ilyen kemény társadalmi konfliktusok zerencsére remek zórakozási lehetőséget kínálnak az unatkozóknak a parttalan vitára a facebookon – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – No de azt árulják el, zomzédék, merre mennek majálisozni?
– Úgy gondoltuk, hogy ha a szeszélyes időjárás is megengedi, akkor meglátogatjuk a rokonokat a palicsi állatkertben – somolyoga a muter.
– Dicsérendő a nagy készülődés – csóvála a fejét a fater –, de arról alig hallani valamit, hogy az ünnepek tulajdonképpen irtó nagy járványügyi kockázatot jelentenek.
– Ne légy ünneprontó, Tegyula – szóla rá atatára az öreglány –, nem követed a híreket?! Járványügyi téren olyan jól állunk, hogy hamarosan elérkezik a lazítások ideje. Sajtóértesülések szerint egyes zerbiai nyomdákban már készülnek a májusban közszemlére kerülő „Zerbia legyőzte a koronát” feliratú óriásplakátok.
– Úgy hallottam, hogy fokozatosan oldják fel a járványügyi intézkedéseket – magyaráza a Zacsek –, nyilván fontossági sorrendben: először kocsmázni lehet majd, utána népünnepélyeket szervezni, végezetül iskolába menni.
– Valami rendnek csak kell lennie! – így az öreg. – Én meg azt olvastam, hogy május elsejétől az ámerikai Las Vegasban megnyílnak a sztriptízbárok, érdekesség azonban, hogy a táncosnőknek maszkot kell majd viselniük!
– Kénytelenek lesznek trikiniben táncikálni a lánykák – csúfolóda amama.
– Eljön még az idő – fantáziála a Zacsek –, amikor az lesz a legprovokatívabb műsorszám, amikor a csini táncoshölgy egy laza mozdulattal ledobja magáról a védőmaszkot.
– Ám amit csak a beoltottak nézhetnének majd meg! – egészíté ki az ábrándot a fater. – Nálunk legalábbis bizonyos kedvezményeket emlegetnek azok számára, akik felvették a védőoltást. Állítólag a jövőben ők majd olyat is tehetnének, amit a beoltatlanok nem.
– Lassan tárgytalan lesz az efféle megkülönböztetés – mondá a Zacsek –, Zerbiában már kétmillió ember megkapta a koronavírus elleni védőoltás legalább első adagját.
– Ez ugyan nem kevés – bólogata atata –, ám bő három hónap alatt jött össze! Az újabb nemzeti lázban a 30+30 eurós egyszeri segélyért már az első napon kb. ennyien jelentkeztek!
– Azért sok mindent elárul az emberek anyagi állapotáról ez a sietség – sóhajta a muter. – Nem is csoda, azt írja a zújság, hogy az elmúlt három hónap alatt 45 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma a zországban.
– Észrevették, hogy az utóbbi időben kicsi-kicsi és valamire elektronikusan kell jelentkezni: vakcina, segély – válta témát a Zacsek, hogy elterelje a figyelmet a komor kérdésekről. – A Njuz.netes vicces fiúk újabb remek ötletet adtak a belügyeseknek: időpont igénylés poligráfos vizsgálatra az eUpraván keresztül!
– Hallja, amilyen gyakorisággal emlegetik a hazugságvizsgálót az utóbbi időben – spekulála az öreg – tényleg rendet kellene tenni, ki mikor kerül sorra.
– Mi tagadás, nagy az igény rá! – helyesele amama. – A Palma is menne tisztázni magát.
– És még lehet néhány potenciális érdeklődő – fűzé hozzá a Zacsek. – A Marinika azt nyilatkozta a héten, hogy ebben az országban sok Palma van.
– Hát ez egy ilyen egzotikus ország! – nyugtázá a fater.
– Bizony az, és hamarosan irtó kiépített is lesz. A múlt hétvégi brüsszeli látogatás volt ugyanis a Vučko számára eddig a leglegleg! – messéle lelkesen az öreglány. – Kiderült, hogy az Unió beszáll a Belegrád és Észak-Macedónia között kiépítendő gyorsvasút megvalósításába!
– Várjuk csak ki a végét – legyinte zkeptikusan atata –, mert az éremnek van egy másik oldala is. A sötét! Azon olyan makacs feladatok szerepelnek, mint a jogállamiság kiépítése, a kozovói kérdés rendezése és az állam külpolitikájának az összehangolása az EU külpolitikájával.
– A vasútról jut eszembe, olyat olvastam a napokban, hogy a Čortanovci alagútnak és völgyhídnak köszönhetően hamarosan húsz perc alatt el lehet majd jutni vonattal Belegrádból Noviszádra – magyaráza a Zacsek. – A gyorsvasút elkészülte után pedig egy bő óra alatt a fővárosból oda lehet majd érni Nišbe!
– Ennek a nagy sebességnek már a gondolatától is kissé kiráz a hideg – lamentála a muter. – Olyan érzésem van, mintha összezsugorodna köröttem a tér.
– Pontosan értem, mit érez, kedves zomzédasszony – bólogata a Zacsek. – Ilyen korzerű vasúton hamarosan szűk három óra alatt végig lehet majd utazni az országot hosszában!
– Nem is olyan régen meg még a sinónak Becskerekről Zabadkáig öt óra is kellett – emlékeze fájó nosztalgiával az öreg. – Az ember nyugodtan kiolvasott egy regényt, pláne amíg Milosëvón ült az ürességtől kongó váróteremben, és a csatlakozásra várt.
– Félő, hogy mire minden kiépül és kiszépül az országban, olyan lesz körülöttünk minden, mint az a bizonyos váróterem – mondá titokzatosan amama. – A kegyetlen statisztikai adatok azt mutatják, hogy az idei év első három hónapjában 20 ezerrel csökkent Zerbia lakosainak a száma. A demográfusok szerint, ha ez a tendencia folytatódik, 2050-ig a jelenlegi közel 7 millióról 4,5 millióra zsugorodik majd az ország népességének a száma.
– Ajjaj! Ki fizeti majd be a mi nyugdíjunkra valót?! – hüledeze a fater. – Már így is mindig újabb meg újabb zigorításokról meg korhatár-kitolásról cikkeznek a lapok!
– Látja, zomzéd, ezért nem jó annyit olvasni az újságot sem – jegyzé meg a Zacsek –, az ember utána csak aggódik a sok rossz hír miatt, mert azok a fránya firkászok másról sem tudnak írni, csak zörnyű koronavírus-mutánsokról, természeti katasztrófákról meg mindenféle kriminális dolgokról!
– Tudja, zomzéd – így atata –, a legendás Alan Ford képregényben olvastam a legjobb gondolatot a sajtóról: „Aki nem olvas újságot – tájékozatlan. Aki meg olvas – félretájékoztatott!” A választási lehetőség tehát adott!
– Majd elgondolkodom ezen hétfőn – kuncoga a Zacsek –, akkor van a nemzetközi sajtószabadság napja.
– Én a héten egy nagyon zép cikkre futottam rá – álmélkoda az öreglány. – Olyan tárgyakról szólt, amelyeket mi még sokat használtunk, de mára már többnyire feledésbe merültek. A mai fiatalok valószínűleg már nem is hallottak róluk. Többek között a magnókazetta, a tranzisztoros rádió, a dzsuboksz, az írógép, a petróleumlámpa, a golyóstoll, az indigó papír, a kézi kávédaráló, nem utolsósorban az aranyfog, mint státuszszimbólum!
– Hogy téged mi minden foglalkoztat, Tematild – csodálkoza a fater –, no de erről jut eszembe, hogy egy valaminek a napokban végleg befellegzett: Magyarországon utoljára csütörtökön, április 29-én volt lehetőség postai távirat küldésére, merthogy megszűnt a több mint százhetven éven át működő szolgáltatás.
– Ha küldhetnének egymásnak még egy-egy sürgönyt, mit írnának bele? – faggatóza a Zacsek.
A zősök vevék a lapot.
– Hova ültessem az angyaltrombitát, Tegyula?
– Oda, ahol nem fújják meg, Tematild! Stop.
Pistike, a sorok közt tájékozódó trombitás
