Nagyon megugrott a liszt ára, ebből pedig egyenesen következik, hogy a kenyér és a pékáruk is megdrágulnak. A pékek nem tudják lenyelni az áremelkedést, kénytelenek a vásárlókra hárítani.
A kenyér drágítása már nem hír, mert nem újkeletű dolog. Hetekkel ezelőtt, szép csendben, községenként, tehát nem egyszerre országos szinten, drágítottak a pékek, 5–10 dinárral növelték a cipó árát. Persze, nem önhatalmúlag tették ezt, előzőleg csak megengedte nekik valaki, hogy új árjegyzéket alkalmazzanak. Az áremelést pedig azzal indokolják, hogy drágult a búza, meg minden más kiadás, ami kíséri a kenyérsütést: az energia, a munkabérek, az áram… Attól azonban nem kell tartani, hogy a közeljövőben esetleg újból drágulhat a kenyér, mert a napokban tekintélyes közgazdászok, egyetemi tanárok rögtön arra emlékeztettek, hogy az országban van elegendő kenyérgabona, magasak az átmeneti tartalékok, meg hát küszöbön az új aratás. Érthető, egy agrárországban a liszt nem lehet hiánycikk.
A kenyér, különösképp az ára, mindig „érzékeny” téma volt nálunk. Mert a múltban is, no meg most is, a kenyér szociális kategória volt és maradt. A szociális békét hivatott megőrizni nemcsak az olcsó kenyér, hanem minden más alapvető élelmiszeripari cikk, legfontosabb közülük a hús. Ha a város lakossága jóllakott, akkor már baj nem lehet.
2011-ben drágult meg utoljára a kenyér. Régen volt. Akkor a búza 23 dinárba került (nagyjából annyiba, mint most) és a pékek társulásai, mert nem csak egy van belőlük, elég hangosan követelték a drágítást. 2012-ben az akkori új kormány első intézkedései között volt az a döntés, hogy: nem drágulhat meg a kenyér. Aztán mégiscsak megszületett a kompromisszumos megoldás: a „Sava” elnevezésű kenyér legfeljebb 40 dinárba kerülhetett, de minden más pékipari termék árát a pékek szabadon alakíthatták. Így a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt: az állam biztosította a legszegényebb rétegnek az olcsó kenyérrel való ellátást, a módosabb fogyasztók viszont válogathattak a különböző „speciális” kenyerek között, melyeknek az ára jócskán meghaladta a közönséges, adalékokkal teli, felpuffasztott cipó árát, amely olyan, mint a tészta, amikor friss vágni nem lehet, másnap meg már morzsálódik.
Ez a mostani, legújabb drágítás sok mindenben különbözik az eddigiektől. Szembeötlő, hogy a pékek társulásai nem hangoskodtak, nem követelőztek, nem fenyegetőztek, és mégis megkapták, amit akartak. És a fogyasztók sem zúgolódtak az elmúlt napokban az áremelés miatt. Kész tényként fogadták el a kenyér árának a növelését. Lehet azért, mert a kenyér nem a legnagyobb kiadás egy család költségvetésében. Vagy lehet éppen azért, mert a drágulások sokaságában a kenyér árának növelése már nem szúr senkinek szemet. Vagy azért, mert a pandémiás időszak alatt az emberek belefáradtak mindenbe, és már annyi erejük sincs, hogy tiltakozzanak. Sem a kenyér, sem más drágítás miatt.
