Kedves Pósa atya! Nagyon szeretem olvasni a válaszait. Mindig kíváncsian várom a hétvégi számot, s rögtön az Ön rovatát olvasom. Most én is kérdeznék. Hívő vagyok, templomba járó, de mégsem világos számomra egy dolog, a Szentlélek. Nem értem teljesen, miből érezhető, hogy velünk van? Egy ismerősöm gyakran mondja, hogy a Lélek segít neki. Szerintem túloz, kicsit meseszerű, ahogy mesél. Bocsánat, hogy ezt írtam. Érdekelne ez a téma. Köszönettel, Ani
Tisztelt Ani! Előbb elmondom, hogy kicsoda, illetve micsoda a Szentlélek, aztán megmondom, miből érezhető, hogy velünk van, majd a végén azt is, milyen tények mutatják, hogy segít nekünk.
Hittudományos kifejezéssel mondva a Szentlélek a harmadik isteni személy. Az első az Isten, a mindenható Atya, a mennynek és a földnek Teremtője. A második az Atya Egyszülött Fia, Jézus Krisztus, a harmadik pedig az Atyaistennek és a Fiúistennek a Lelke. Az evangélium azt is mondja, hogy Ő Jézusnak a Lehelete: A feltámadt Jézus tanítványaira „lehelt, és így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)
Természettudományos kifejezéssel élve a Szentlelket mondhatjuk isteni erőnek. Jézus mennybemenetelekor kifejezetten „erőnek” nevezi meg, akit majd „az Atya ígéreteként ő maga küld el az égből tanítványainak”: „Maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.” (Lk 24,49) „A rátok lejövő Szentlélek erővel tölt majd el benneteket.” (ApCsel 1,8)
A Szentlélek tehát az Istenből áradó erő, az Istenből áramló energia, aki ösztönöz, indít, lendít, mozdít, röpít. Emiatt az erőteljes természete miatt a Biblia nevezi „heves szélvésznek” is, amely pünkösdkor zajosan és zúgva betöltötte az egész házat, ahogy a tanítványok ültek. (ApCsel 2,2). Azután a Biblia nevezi égből jövő tűznek is, aki pünkösd napján „lángnyelvekre oszlott szét, ezek leereszkedtek mindegyikükre, és betöltötte őket.” (vö. 2,2-3) Továbbá a Bibliában a Szentlélek „élő víz, amely folyóként fakad fel a krisztushívő bensőjéből” (Jn 7,38-39). Azután „örök életre szökellő vízforrás” (Jn 4,14), amelybe bele kell keresztelkedni = merülni („Ti néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni” – ApCsel 1,5), és amely újjászületést ad („Az mehet be a mennyek országába, aki vízből és Szentlélekből megszületik” – vö. Jn 3,5).
Nem folytatom tovább a bibliai képek felsorakoztatását a Szentlélekről. Befejezem azzal, hogy elmondom a Szentlélek ajándékait: lelki erősség, tanács, bölcsesség, tudás, értelem, jámborság, istenfélelem (Iz 11,2-3); és felsorolom a Szentlélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, szelídség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, önmegtartóztatás (Gal 5,22).
Kicsoda és micsoda tehát a Szentlélek? A fentieket összesítve elmondhatjuk, hogy a Szentlélek szelíd „galambként” (Mk 1,10) ránk szálló isteni erő, energia, élő víz, bátorság, okosság, derűlátás, éleslátás, jövőbe látás, jónak a látása, veszélynek a meglátása, továbbá Ő a szeretet, öröm, béke, szelídség, türelem, kedvesség, jóság, önuralom. A Szentlélek átneveli, átalakítja, megfiatalítja, újjá teremti, istenivé formálja, megszenteli az embert.
Ha tudjuk, hogy a Szentlélek úgy működik, mint az erő, az energia, a tűz, az éltető víz; ha tudjuk, hogy olyan szellemi képességekkel ajándékoz meg, mint a lelki erősség, okosság, bölcsesség, tudás, értelem, jószívűség, lelki immunitás; ha tudjuk, hogy olyan erényeket teremt, mint az öröm, békesség, kedvesség, önmegtartóztatás, akkor pontosan érthetjük, miből érezhető, hogy velünk van. Amikor felvillanyozódunk, fellelkesedünk, felbátorodunk, nekilendülünk, felderülünk, megszelídülünk, megfiatalodunk, megörülünk, megbékélünk, kitartunk, megértünk, megnemesedünk, megtisztulunk, felépülünk, és szeretünk, akkor pontosan érezzük, és értjük, hogy velünk van.
Viszont, amikor nincs velünk, akkor azt érezzük, hogy elcsüggedtünk, elkeseredtünk, megijedtünk, megtorpantunk, elkedvetlenedtünk, megvadultunk, megöregedtünk, megsárgultunk az irigységtől, megharagudtunk, elbutultunk, elállatiasodtunk, megromlottunk, leépültünk, és gyűlölködünk.
Mi kell, hogy a Lélek segítsen nekünk? Ani ismerőse mondja, hogy neki bizony segít a Lélek.
A villanyáram csak olyan anyagba áramlik bele, amelyik azt vezeti: fémbe, vízbe igen, kőbe, cserépbe nem. A tűz olyan anyagban lángolhat fel, amely gyúlékony: fában, papírban igen, agyagban, téglában nem. A víz olyan edényt tölthet meg, amelyik üres, a teliből kicsordul. A Szentlélek olyan ember lelkébe áramolhat bele, aki befogadja Isten szavát; olyan emberben gyújthatja meg a lelkesedés tüzét, aki elégette a saját akaratát; olyan embernek a szívét itathatja át élő vizével, aki kiüresítette lelkét minden gondolatától, érzésétől, emlékétől, képzeletétől, tervétől. A Biblia egy helyen ezt így mondja: „A Szentlelket Isten megadja mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” (ApCsel 5,32)
A Lélek tehát akkor segít meg bennünket, ha engedelmeskedünk Istennek, ha hallgatunk a szavára, ha lemondunk akaratunkról. A Lélek eltávozik tőlünk, ha nem engedelmeskedünk Istennek, ha nem hallgatunk a szavára, ha ragaszkodunk a saját akaratunkhoz, ha hajtogatjuk a saját igazunkat.
A Lélek úgy segít, hogy halkan, finoman, tapintatosan, biztatóan szól a bensőnkben. Ezt mondjuk Isten bennünk szóló hangjának, amely egy csendes, egyszerű, világos gondolat. A bensőnkben szól a mi énünk hangja is, ez lármázó, követelőző, parancsoló hang. A bensőnkben szólnak a világnak, az embereknek a hangjai is: ezek félelmet keltő, nyugtalanságot okozó hangok. A bensőnkben szólnak az ördögnek, a sátánnak a kísértő hangjai is: ezek csábító, uszító, megvadító indíttatások.
A Lélek hangja azonnali cselekvésre szólít fel bennünket. Mindig azt sugallja, mit kell tennünk az adott pillanatban, amely mindig valami jónak, hasznosnak, szépnek a megtétele.
Ahhoz, hogy meghalljuk a Lélek hangját, mindig a jelen pillanatban kell lennünk. Ha ábrándozunk a jövőn, ha pergetjük vissza a múltat, akkor nem halljuk ezt a belső isteni hangot. Ha olyanon gondolkozunk, ami nincs előttünk abban a pillanatban, akkor elhallgattatjuk ezt a finom hangot. Ha érzelmek tornyosulnak bennünk, akkor elfojtjuk ezt a szelíd hangot.
Ahhoz, hogy hallgatni tudjunk a Lélek hangjára, ki kell zárni az agyunkból minden gondolatot, emlékezést, képzelődést, tervezést, le kell csendesíteni a szívünkben minden érzelemhullámzást. Egyszóval kiüresíteni magunkat, hogy Isten betölthessen bennünket a lelkével. Egy lelki ember így imádkozott: „Szentlélek Úristen, add, hogy lelkem üres kehely legyen, amibe Te beleömölsz!”
Jelen pillanatban azt kell kérdeznünk: „Istenem, mit akarsz tőlem most, mit kell tennem ebben a pillanatban? Monddm, és én megteszem!” Ekkor jön egy világos gondolat, ezt azonnal meg kell ragadni, és rögtön meg kell tenni.
Ha így tudunk cselekedni, akkor működni fog bennünk a Szentlélek, és érezni, érteni fogjuk minden hatását: felvillanyoz, felbátorít, felokosít, felderít, fellelkesít, felépít bennünket. Nem a világ szelleme működik bennünk, amely lehangol, legyöngít, elbutít, elkeserít, elront, leépít minket, hanem a megistenítő Szentlélek. Elmondhatjuk Pál apostollal együtt: Bementünk Isten országába, amely „béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,17)
Tisztelt Ani! Próbálja megtenni ezt! Akkor elhiszi, hogy az ismerőse nem túloz, egy kicsit sem meseszerű, ahogy meséli, hogy a Lélek segít neki. Biztosítom, hogy békében és örömben fog élni ebben a békétlen és örömtelen világban. László atya
