Atata egész héten Stephen Hawking elméleti fizikus nagy kérdésekre adott rövid válaszait tartalmazó könyvét olvasta, s aztán olyan fogalmakkal szórakoztatott bennünket, mint amilyenek a kvantummechanika, az általános relativitáselmélet, a világegyetem tágulása, a téridő görbülése, a fekete lyuk belseje, a világűr gyarmatosítása, az időutazás kérdése, a mesterséges intelligencia, a génmanipuláció, nem utolsósorban az elszabaduló éghajlatváltozás, hangsúlyozva a népszerű tudós azon meglátást, miszerint „vészes hanyagsággal kezeljük bolygónk jövőjét”.
– Képzeld, Tematild – magyaráza lelkesen a fater –, azt írja a Hóking Pisti, hogy totál értelmetlen a kérdés, hogy mi történt az ősrobbanás előtt, ez olyan, mintha azt kérdeznénk, mi van a Déli-sarktól délre, mivel a Nagy Bumm előtt „nem létezik az idő fogalma, amire az eseményeket vonatkoztathatnánk, az idő fogalma csak a mi világegyetemünkben létezik”. Az idő múlásával pedig a tér tágul, és a csillagászati objektumok egyre távolabb kerülnek egymástól. Izgi, nem?!
– Még, hogy tágul a tér?! Engem sokkal inkább érdekel, miért nem tágul a bukszám – méltatlankoda amama. – Kérlek, Tegyula, ne fárassz ilyen komplikált dolgokkal, úgysem fogom fel még a felét sem, és ne tegyél úgy,
mintha te mindent értenél ezekből a csudaságokból, amiket felsorolsz, hogy részecskegyorsító, űrtávcső meg agy-számítógép implantátum vagy mi a szösz!
– Mindent ugyan nem értek – ismeré be az öreg –, de azt a meglátást például igen, hogy az evolúció fogalmát nem csak a belső úton, biológiailag továbbított genetikai anyagra kell(ene) alkalmazni, hanem a külső úton átadott információra is, merthogy többek vagyunk génjeink összességénél. Mint Hóking írja, olvasom: „Nem lehetünk erősebbek vagy természetünknél fogva intelligensebbek, mint barlanglakó őseink. Ami mégis megkülönböztet bennünket őseinktől, az a tudás, amely az elmúlt tízezer év alatt, különösen pedig az elmúlt háromszáz év során felhalmozódott.”
– Ez érdekes – érte egyet a muter –, az utóbbi időben tényleg rengeteg információt továbbítunk egymásnak, hála a rengeteg modern kommunikációs gépecskének. Számomra felfoghatatlan gyorsasággal cserélődnek ezek a zokoseszközök, tényleg piszokul fejlődünk.
– Én azért egy kicsit eltöprengenék azon, hogy az ezeken a zuperkorszerű szerkentyűkön továbbított információknak mennyi közük lehet a tudáshoz – jegyzé meg némi malíciával a hangjában az éppen betoppanó Zacsek, és a mai ember kütyük iránti megszállottságát alátámasztva, nyomban elmeséle egy viccet.
Rohan haza a férj, szinte betörve az ajtót érkezik a lakásba. Kézen ragadja a feleségét és húzza be a hálószobába. Az asszony már vagy húsz éve nem élt át ilyet, izgatottan várja a folytatást. A férj ágyra dönti a feleségét, gyorsan ő is mellé fekszik, magukra húzza a takarót, és azt mondja: – Nézd, vettem egy új órát, amely a sötétben még világít is!
– Milyen jó, Tegyula, hogy neked nincs ilyen órád – jegyzé meg az öreglány –, képes lennél fél éjszaka a paplan alatt a kozmológiát tanulmányozni.
– Na de ha már ennyire belemerültünk a témába, zomzéd – folytatá a Zacsek –, mit mond Hóking mester a mesterséges intelligenciáról?
– Ó, arról nagyon izgalmas dolgokat állít – felele atata. – Azt írja, hogy a „jövőnk versenyfutás lesz a technológia növekvő ereje és a bölcsesség között, amellyel a technológiánkat használjuk”. Magyarán: ügyelnünk kell arra, mire alkalmazzuk a tudásunkat!
– Ezt még én is értem – dicsekede amama –, mert zuper dolog az önvezérlésű autó, de az már baj lenne, ha a zokosautó nem oda vinne bennünket, ahová mi szeretnénk, hanem önállósodna, és úgy döntene, hogy például a tengerpart helyett egy szénbánya előtt áll meg velünk.
– Jaj, zomzédasszony – hüledeze a Zacsek –, a zomzédasszonya előtt nehogy említse ezt a példát, mert azonnal rákezdi majd a tengerparti nyaralást emlegetni, amihez idén nem csak pénz, szabadság, szálláshely-biztosítás szükséges, hanem még védettségi igazolvány is kell, ami szintén utánajárással jár, és ahhoz, hogy mindent időben elintézzek, lehet, nekem is valamiféle mesterséges intelligencia segítségére lenne szükségem.
– Sokszor én is úgy érzem, hogy nem érem magam utol – sóhajta a muter. – Tudom, hogy ellentmondásos, de egyre inkább az a benyomásom, hogy minél több gép segíti a munkánkat, és minél több technológiai lehetőséggel élünk, annál kevesebb a szabad időnk.
– Valamiféle digitális hasonmás kellene, aki segít elintézni a felszaporodott feladatokat – ábrándoza a Zacsek, mintha csak egy sci-fi filmben lenne.
– Nekem néha úgy tűnik, hogy egyes politikusoknak van is efféle – veté fel a fantasztikus gondolatot az öreglány –, annyi helyre eljutni és annyi mindent lebonyolítani egy nap leforgása alatt csakis úgy lehetséges, ha az emberből több van, nem?! Ez nem is rossz megoldás, csak arra kell ügyelni, nehogy az avatár átvegye az ember helyét.
– A fején találtad a zöget, Tematild – érte egyet a fater. – Arra a kérdésre, hogy miért tartunk annyira a mesterséges intelligenciától, hiszen az ember mindig képes lesz kihúzni a csatlakozót a konnektorból, Hóking képletes, nagyon elgondolkodtató választ adott: „Az emberek megkérdeztek egy számítógépet: »Van-e Isten?« A számítógép azt felelte: »Most már van«, és összeolvasztotta a csatlakozót.”
– Zerencsére, zomzéd – próbála témát váltani a Zacsek –, mostantól nem kell már ilyen összetett dolgokkal foglalkozni, a válságtörzs úgy döntött, hogy immár éjfélig is lehet kocsmázni.
– Akkor már inkább olvasson – szóla közbe amama. – Amint látja, zomzéd, attól is meg lehet részegülni.
– A legnagyobb hozadéka Hóking olvasásának az – magyaráza tovább rendületlenül az öreg –, hogy az általa felvetett kérdések mellett irtó eltörpülnek azok, hogy vajon mit gondol rólam az évek óta nem látott ismerős, ki nyerte valamelyik „történelmi jelentőségű” helyi választást, no meg az is, hogy a Nebojša Stefanović lemondott a Zerb Haladó Párt belegrádi szervezetének elnöki posztjáról.
– Pedig ez utóbbi nagyon fontos, Tegyula – mondá a muter –, tudod, a zújságok zöme egy hónapon át a belegrádi Nebojša állítólagos bűneiről cikkezett.
– Ja, de most már mindenki megnyugodhat, többé nem vezeti a belegrádi haladókat – heccelőde a Zacsek –, csupán a párt elnökségének tagja, védelmi miniszter és a biztonsági szolgálatok koordinátora maradt.
– A lényeg, hogy a fővárosban átengedte a helyet az expólós Šapićéknak az érvényesülésre – csipkelőde atata. – Nyilván ez is volt a cél, ami szentesítette a bevetett eszközöket.
– Kíváncsi vagyok, vajon hogyan folytatódik majd ez az ügy – mondá az öreglány.
– Hóking is arra szólít fel, hogy legyünk kíváncsiak – ismerteté a fater –, ne csak a lábunk elé nézzünk, hanem a csillagok felé is.
– A zanyósom is így tett a héten – kuncoga a Zacsek. – Annyira leste, vajon ki az az idegen férfi, aki nagy csokor virággal érkezett a zomzéd Etelkához, hogy nem nézett a lába elé, felbukott, és úgy megütötte a térdét, hogy már három napja fekszik. Egész nap a főzőcskézős műsorokat nézi a tévében, és azon dühöng, ugyan ki engedte be ezeket a pancsereket a stúdióba, ő még egy lágytojás megfőzését sem bízná rájuk!
– Én teljesen megértem a kedves anyósát – sóhajta amama –, néha én is elcsípek egy-egy ilyen főzőshow-t, és mi tagadás, rossz nézni, amit egyes résztvevők összebarmolnak. Azt a valamit még a cicáink sem ennék meg!
– Most már értem, miért fejlesztettek ki sztárséfet helyettesítő robotot a spanyolok egyik fő nemzeti étele, a paella készítésére – csettinte az öreg.
– Úgy látszik – csóvála a fejét a Zacsek –, tényleg igaz lesz az a falfirka, miszerint az intelligencia egyre inkább mesterséges, az emberi balgaság azonban továbbra is száz százalékban természetes marad.
– Erre van egy nagyon jó sztorim – mosolyoga a muter. – Orvos barátnőm messélte, hogy járt nála egyszer egy hölgy, aki halálkomolyan megkérdezte tőle, lehetséges-e a popójáról a felesleges zsírt felpumpálni a cicikbe.
– És mit felelt neki a doktornő? – kérdé meghökkenve atata.
– Megkérte, hogy hozzon neki abból a szerből, amit szed – válaszola kacarászva az öreglány.
– Nekem erről a Hóking egyik régi nyilatkozata jut eszembe – vakará meg a fejét a fater –, miszerint az egyik legnagyobb rejtélynek a nőket tartja. Mint mondta: az univerzumot érti, de a nőket nem.
Pistike, a természetes intelligencia híve
