A magyar fociválogatott a csoportküzdelmekben úgy kifárasztotta a „halálcsoport” három bajnokaspiránsát, hogy valamennyien már a nyolcaddöntőben kiestek. Az Európa-bajnokságtól először a címvédő portugálok, majd a világbajnok franciák, végül pedig a mindig erős németek is búcsúztak.
Az egyik focimentes napon, a távirányítót nyomkodva, atata fáradhatatlanul váltogatta a tévécsatornákat, de alighogy megjelent az egyiken a kép, cittegve azonnal továbbment.
– Az ég áldjon meg, Tegyula – szóla rá amama, miután már nem győzé cérnával –, áruld már el, mit keresel, hátha tudok segíteni!
– Úgy megkívántam megnézni valami jó vadnyugati filmet – nyújta magyarázatot különös viselkedésére a fater –, például a Délidőt, az Újra szól a hatlövetűt vagy A nagy leszámolást, de épp sehol sem sugároznak ilyet, pedig valamikor rendszeresen lehetett találni klasszikus westernt a tévében.
– Jaj, ne is emlegesd ezeket a párbajozós műveket – dünnyöge az öreglány –, majdnem ilyesvalami játszódott le az elnökségen is, amikor a Néppárt négy tisztségviselője elment meglátogatni a Vučkót. Teli van vele az internet!
– Állításuk szerint a zállamfő „nyilvánosan meghívta őket” – mondá az öreg –, és hát ők, eleget téve a felszólításnak, elmentek megbeszélni a dolgot.
– Volt ám haddelhadd! – ájuldoza a muter. – Egyes tudósítások szerint majdnem tettlegességig fajult a helyzet!
– Zerencsére csak szópárbaj játszódott le az elnöki palotában – messéle atata –, különösen a Vučko meg az ex-külügyis, a világutazó Vuk Jeremić között tört ki heves szóváltás. Mindeközben úriemberekhez méltatlan kifejezések is elhangzottak.
– Mi tagadás – sóhajta amama –, nem ártana, ha kissé választékosabban és diplomatikusabban kommunikálnának egymással a politikai ellenfelek.
– Lehetséges, hogy ez a találkozás tulajdonképpen a hatalom és az ellenzék közötti, sokat emlegetett dialógusnak volt az egyik fejezete – veté fel az elgondolkodtató kérdést az éppen betoppanó Zacsek.
– Kötve hiszem, zomzéd – vonogatá meg a vállát a fater –, de ha igen, akkor el kell ismerni, hogy igen sajátos mozzanata volt annak!
– No de ezekkel az akadékoskodó néppártiakkal ellentétben, vannak, akik zeretik a Vučkót – állapítá meg az öreglány. – A parlamentben nemrég nem győzték megtapsolni őt! Valahol olvastam, hogy a képviselők összesen huszonháromszor megtapsolták a zállamfőt. Nem is akárhogy! Egyes vastaps több percig is eltartott.
– Ilyen tapsorkánt nem is olyan könnyű abbahagyni, zomzédasszony – jegyzé meg a Zacsek. – Mindenkinek az jár a fejében, ugyan mit szól majd a mellette tapsikoló, úgyhogy inkább tapsol tovább, rajta aztán ne múljék. Olykor már magának Vučkónak kellett őket leállítania.
No de, hogy feldobja a hangulatot, a zomzéd Zacsek gyorsan elmesélt egy viccet.
A hangya és az elefánt mennek át a hídon. A híd közepén egyszer csal megszólal a hangya:
– Amindenit, hogy dübörgünk!
Ha minden igaz, a nyár is ilyen dübörgős lesz, merthogy idén már megtartják a különféle fesztiválokat meg nyári táborokat, bár a zakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a beoltatlanok ne menjenek nagy tömegbe, mert fenyeget a koronavírus veszélyes delta variánsa. Szerintük a nagy összejövetelek kockázatot jelentenek, és csak azokra nézve nevezhetők biztonságosnak, akik felvették a vakcinát.
– A zilletékesek továbbra is arra biztatnak mindenkit, hogy mihamarabb oltassa be magát, mert félő, hogy őszre ránk tör a járvány negyedik hulláma – figyelmeztete a muter.
– Bizony továbbra is itt marad ez a fránya koronavírus – dünnyöge a Zacsek –, mégis vannak, akik sokkal jobban tartanak az 5G-sugárzástól! Láttam a zinterneten, hogy Zerbiában már krémet is lehet kapni az 5G káros hatása ellen. Egy kis tégely ötezer dinárba kerül! Azt írja a hirdetésben, hogy a szer Ukrajnából származik, különleges növényekből készült, az ottaniak ezt használták a radioaktív-sugárzás ellen a csernobili atomkatasztrófa után.
– Száz zerencse, hogy vannak ilyen csodaszerek! – kuncoga az öreg. – Az ember bekeni magát a megfelelővel, és aztán nyugodtan mehet bárhová, nem kell többé tartania a káros sugárzástól!
– Nem értem, annak, aki megrendel egy ilyen méregdrága nyavalyát – töprenge amama –, nem fordul meg a fejébe, vajon miért nem árusítják ezt a káo csodaszert gyógyszertárban?!
– Az összeesküvésben való hitben rejlik a lényeg, Tematild – okosítá fel az öreglányt a fater. – Ha hiszel abban, hogy az 5G irtó káros, azt is elhiszed, hogy ezt az információt érdekből szándékosan eltussolják, és az ellen, ami hivatalosan nem veszélyes, csak suttyomban beszerzett szerekkel lehet védekezni.
– Talán akkor jobb, ha megpróbáljuk valamilyen módon elhitetni az illetővel, hogy annyira mégsem kell tartania az 5G-től – ötletele a muter.
– Az nem megy olyan egykönnyen – vakará meg a fejét atata. – Minden érvre van egy újabb ellenérvük. És itt vannak még az antivaxerek a különféle elméleteikkel, újabban pedig még a laposföld-hívők is, akik a Föld egyenességét hangoztatják!
– Egyik ilyen ismerősöm – fűzé hozzá a Zacsek –, álláspontját bizonyítandó, repülőgépre ült, hogy a magasból is szemügyre vegye, hogyan is áll a dolog, és mondani sem kell, teljesen meggyőződött afelől, hogy fentről nézve is lapos a föld, merthogy sehol sem görbül meg.
– Ja! De vajon mit mondanak a laposföld-hívők, ha egyszer elérkeznek a világ végére, és tovább már nincs más: csak a világűr vagy a nagy semmi? – veté fel amama a meghökkentő kérdést, amelyre senki sem tudott válaszolni.
Szerencsére néhány másodpercnyi csend után a Zacseknak eszébe jutott egy világűrrel kapcsolatos vicc.
A polgármester összehívja a falu lakóit, és elmondja nekik, hogy várhatóan ufók érkeznek majd a vidékre, de nem kell félni tőlük.
Estefelé munka közben az egyik parasztbácsi lát egy kis zöld emberkét a portája erdős végében. Odamegy, és ahogy tanították, illedelmesen bemutatkozik:
– Jó estét! Én vagyok a paraszt, és éppen kaszálok!
– Én meg a vadőr vagyok, és éppen kakálok!
A nagy népvándorlás továbbra is aktuális téma felénk.
– A zanyósom – számola be a Zacsek – az utóbbi napokban azon hőzöng, hogy már boldog-boldogtalan elköltözik külföldre. Már nemcsak a fiatalok, hanem a középnemzedék tagjai is elmennek, mintha ott külföldön kolbászból lenne a kerítés! Sokan ismeretlen aggokat mennek gondozni a messzi idegenbe, közben itthon hagyják az itt élő időseket. Velük vajon ki fog törődni?!
– Pedig állítólag itt is egyre több a munkalehetőség – így a muter. – Ana kormányfő a napokban mondta, hogy a beruházásoknak köszönhetően Nišben például annyira lecsökkent a munkanélküliség, hogy hamarosan szükség lesz majd a külföldi munkaerőre.
– Ejha! – csettinte a Zacsek. – Ezek után, lehet, hogy majd még a gastarbeiterek is hazajönnek!
– Legfeljebb majd akkor, ha a zerb kormány is olyasmivel rukkol elő, mint a japán – mondá sejtelmesen az öreg.
– Mert az mit tett, Tegyula? – érdeklőde az öreglány.
– Javasolta a négynapos munkahét bevezetését – válaszola a fater. – Azért, hogy heti három zabad nap által az emberek jobban feltöltődjenek, boldogabbak legyenek, maradjon idejük új ismereteket szerezni, több időt együtt tölteni családtagjaikkal, nem utolsósorban több pénzt költeni, ami serkenti majd a gazdaságot.
– Ahhoz, hogy több pénzt költhessen, az embernek először is többet meg kell keresnie – logikáza amama.
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
Megkérdi a hazai atyafi amerikai ismerősét.
– Mennyit keresel?
– Négyezer dollárt havonta.
– És mennyit költesz el belőle?
– A felét.
– És mit kezdesz a maradék pénzzel?
– Nálunk ilyet nem illik kérdezni. És te mennyit keresel?
– Ötszáz eurót havonta.
– És mennyit költesz az életre?
– Ezer eurót.
– De hogyan?! Honnan veszed a hiányzó részt?
– Nos, felénk ezt nem illik kérdezni!
Pistike, ufókkal társalgó gömblakó
