Várakozásra ítélve

Még talán egy-két hét és vége az idei nyári „népvándorlásnak”, a vendégmunkások áradatának. A tapasztalatok szerint júliusban Nyugatról Délre tart a hatalmas emberáradat, augusztusban meg vissza. Ilyenkor mi, a határ mentén élők, ha csak nincs halaszthatatlan dolgunk, nem megyünk a határátkelő helyekre. Egyikre sem, mert idén bebizonyosodott, hogy még a legújabb, legeldugottabb határátkelőhelyen, Rábé és Kübekháza között is időnként több órásra dagadt a várakozási idő. Indulás előtt már az vált természetessé, hogy mindenféle internetes felületeket, applikációkat használva tájékozódik az ember, hogy merre érdemes elindulni, hol kell legkevesebbet várakozni.

Ebben a két nyári hónapban a két-három órás várakozás szinte természetes. Előfordult, hogy 5–6 órát, sőt ennél is többet kellett a határátkelő helyen rostokolni. A horgosi határátkelő helyen július 30-án, 24 óra alatt 75 ezer utas lépett be. Nagy részük Törökországba, Bulgáriába vagy Albániába tartott. A rekkenő hőség, a hosszú és fárasztó út megviseli az emberi szervezetet. Július elején egy német rendszámú autóban ülő, török származású 80 éves férfi rosszul lett. Amikor autójuk belépett Szerbiába, meg is halt. Vélhetően a hőség okozta halálát.

A nyári hónapokban és karácsony környékén, a határokon megjelenő embertömeg zöme az otthonaik, hazájuk felé igyekvő vendégmunkásokból áll. A külföldön dolgozók évente kétszer, legfeljebb háromszor indulnak útnak, hogy otthonukban töltsék szabadságukat. A vendégmunkások nagy része úgy él választott hazájában, hogy azt átmeneti állapotnak tartja. A megtakarított pénzét a hazájában épülő házára költi, hogy egyszer majd, amikor hazaköltözik, várja a szép ház. Nem mennek nyaralni, nekik az a nyaralás, ha az övéikkel lehetnek 3–4 hetet. Az otthon töltött idő alatt feltöltődnek, hogy kibírják a következő néhány hónapot, vagy fél évet, az újabb utazásig.

Az utazás abból a szempontból, hogy az Európai Unión belül nincsenek határok, meg hogy jó minőségű autópályák vannak szinte mindenfelé, a néhány évtizeddel korábbihoz viszonyítva kényelmesebb és gyorsabb. Az első nagy megpróbáltatás, s a szinte törvényszerűen bekövetkező több órás várakozás ezekben a hónapokban a magyar–szerb határon van, majd következnek a keleti és déli szerb határátkelők. Ha egy család Stuttgartból Isztambulba tart, 22 órát kell utaznia autóval, hogy célba érjen. Bizonyára van ennél hosszabb táv is, de 22 órát autóban ülni rekkenő hőségben, és ehhez hozzá kell még adni 8–10 órás, vagy ennél még több, határokon eltöltött órát, elképesztőnek tűnik. Nem csoda, hogy gyakran fordul elő baleset ezekben a hónapokban, mert a sofőrök fáradtak, elalszanak a volán mögött.

Gyakran látni az autópálya melletti pihenőhelyeken nyugati rendszámtáblás autókat, körülöttük legtöbbször öten üldögélnek, eszegetnek. Éppen csak megállnak, hogy mosdóba menjenek és mielőbb folytassák útjukat, hogy fogyjanak a kilométerek. Nem ülnek be ebédelni, kávézni, nem alszanak meg az út felénél, csak mennek, olyan gyorsan, ahogyan tudnak, hogy minél több időt tölthessenek az otthoniakkal, vagy a saját házukban, életük munkájának „emlékművében”.

Nemrégiben Magyarországra indultunk, azzal a tudattal, hogy bizony fel kell készülni a várakozásra. A legkedvezőbbnek a királyhalmi kishatárátkelő tűnt. Háromórás várakozás várt ránk. Amikor megérkeztünk a határ felé vezető útra, a kocsisor vége a faluban volt. Nem csak most, hanem évek óta rögtönzött piac van az út mentén. A helybeliek almát, őszibarackot, pálinkát, őrölt paprikát árulnak. S van keletje a portékájuknak, mert a várakozás ideje alatt sokan vásároltak ezt-azt náluk, mert amit kínálnak, friss is, meg finom is. De a vásárlók éppen csak megvették, amit akartak és ültek vissza az autóba. Kinn ugyanis 35 Celsius-fok feletti volt a levegő hőmérséklete. Nem ácsorogtak az utasok, sofőrök kupacokba verődve az autó mellett, mert nem lehetett a szabadban lenni, sütött a levegő.

Szabadkán, vagy más határ menti településen élni más, mint mondjuk Óbecsén vagy Újvidéken. A határ közelsége miatt mi, itt élők, joggal érezzük úgy, hogy seperc alatt átjuthatunk Magyarországra, akár bevásárolni, gyógyfürdőbe látogatni vagy csak egy hétvégét eltölteni anyaországunkban. A nyári hónapokban a vendégmunkások áradata miatt ezt inkább mindenki kerüli, de a „vonulási” hónapokon kívül is az utóbbi években hétvégente megnőtt a forgalom. Nem a Törökország felé tartók miatt, hanem azok a vendégmunkások állnak ilyenkor a határon, akik itt, a szomszédban élik vendégmunkás életüket. Az Ausztriában dolgozók egy része ugyanis pénteken autóba ül és hazajön. Autópályán utazik, egyetlen határ van előtte és két napot itthon tölthet. Miért ne jönne? Vasárnap persze ugyanazok állnak a határon a kimenő sávokban. S így megy ez már évek óta.

Gyakran szoktuk korholni a határon dolgozókat, hogy szöszmötölnek, a kelleténél lassabban dolgoznak. Hogy ennek mikor, mennyi valóságalapja van, azt objektíven megállapítani lehetetlen. Annyi azonban bizonyos, hogy a 2006-ban megnyílt Horgos–Röszke új határátkelő, amelyen hat kimenő és ugyanennyi bejövő sáv van, nem elegendő a nemzetközi tranzitforgalom számára. Ez az elmúlt 15 évben bebizonyosodott. A két ország, Magyarország és Szerbia meg is állapodott, hogy bővíteni kell ezt a határátkelőt. Hiába van most már összesen 9 határátlépő hely Magyarország és Szerbia között, a legnagyobb forgalom a kritikus hónapokban – meg egyébként is – az autópályán lévő határátkelőn bonyolódik le. Itt halad át a Nyugat és Közel-Kelet közötti tranzitforgalom.

A tervek szerint a bővítéssel a horgosi határátkelő helyen a teherforgalom számára két kimenő sáv épül, ugyancsak két új sávot nyitnak majd a személygépkocsi forgalom számára és újabb két sávot az autóbuszoknak. Lesz parkoló is a teherautók, a buszok és a személyautók számára is. A bejelentések szerint idén ősszel kellene a munkálatokat megkezdeni. A beruházás összértéke 1,9 milliárd dinár, és a munkálatok befejezésének tervezett időpontja 2023. Sajtóinformációk szerint a magyarországi oldalon is ehhez hasonló fejlesztéseket terveznek.

A szerb–magyar határszakasz nemcsak az Európai Unió déli határa, hanem a schengeni övezet déli határa is. Ennélfogva biztonságpolitikai szempontból is eltér más határszakaszoktól. A fokozottabb ellenőrzés időigényesebb, s ha ez még hatalmas tömeggel párosul, nyilvánvaló, hogy az áthaladás a határátkelőkön lassú. Bízzunk abban, hogy az új közlekedési sávok megnyitásával valamelyest csökken a tumultus. Vagy lehet, hogy mégsem? Ha sokan vándorolnak ki a nyugati országokba, akár tőlünk, akár a környező országokból, azoknak egy része megjelenik majd utazók formájában a határokon.