A pártfüggetlen Gordana Čomićtyal az élen kisebbségi-emberi jogi és társadalmi párbeszédért felelős minisztérium alakult, Svetislav Basara a Danasból átigazolt a Kurirba, míg Marinika Tepić és más ellenzékiek a hosszantartó száműzetést követően ismét szerepelhetnek a köztévé egyik vitaműsorában – kuriózum, hogy egy egyébként választási vitaműsorról van szó, amit most választások közötti vitaműsornak kereszteltek át. Ezzel akár befejezettnek is tekinthetnénk a társadalmi, vagy a politikai párbeszédet, hiszen az egymás felé nyitásnak nem is mutathatnánk fel ékesebb példáit. Párbeszéd azonban mégis lesz, szinte már biztosra vehető, hogy valamikor márciusban folytatódik – vagy kezdődik meg ismét – a 2019-ben megejtett, kétkörös és többfordulós, hatalmi-ellenzéki dialógus. A cél: visszahozni az ellenzéket a Szerbiai Képviselőházba, amely jelenleg szinte anélkül működik – leszámítva Dragan Đilast, annak fivérét, és druszáját, Dragan Šolakot, akik napirendtől függetlenül és távollétükben is folyamatosan élvezik a törvényhozás osztatlan figyelmét.
Aki a kormány aktuális összetételének a megalakításakor esetleg azt hitte, hogy a politikai karrierje során folyamatosan a verbális erőszak ellen és a konstruktív párbeszédért síkra szálló Gordana Čomić irányította minisztérium lesz az, amelyik levezényli a már akkor is sokat emlegetett párbeszédet, tévedett. Az elnevezésében a társadalmi párbeszédért felelős megfogalmazást tartalmazó tárca vezetője tavaly novemberben leszögezte: ha a minisztérium részt venne a hatalmi-ellenzéki párbeszédben, azzal megsértené hatásköreit. Amennyiben bárkiben kétségek merülnének fel azzal kapcsolatban, hogy mi is tartozik az említett minisztérium hatáskörébe, a hatályos minisztériumokról szóló törvény értelmében a dialógus témájában kizárólag a civil szférával való párbeszéd. De legalább jól hangzik…
FELTÉTELEK TÁRHÁZA
Mint az kiderült, a párbeszéd a korábbi megállapodás értelmében a Szerbiai Képviselőház hatáskörébe tartozik. Ivica Dačić házelnök a David McAllisterrel, a közvetítő szerepét betöltő Európai Parlament Külügyi Bizottságának az elnökével való egyeztetést követően kifejtette, hogy a dialógusnak március 1-jén kellene megkezdődnie. Dačić szerint a párbeszédben mindenféleképpen részt kellene venniük azoknak a csoportosulásoknak, amelyek nincsenek jelen a parlamentben – ellenkező esetben egyébként is beszélgetőpartner nélkül maradna a hatalom –, mindenekelőtt azoknak, amelyek bojkottálták a tavalyi választásokat – amit a házelnök továbbra sem ért, „hiszen a két évvel ezelőtt megfogalmazott követeléseknek a 90 százalékát teljesítette a hatalom”. Dačić azzal kapcsolatban is igencsak határozott, hogy melyek azok a már most ismert ellenzéki követelések, amelyeknek biztosan nem tesz eleget a hatalom. Szerinte kizárt, hogy megalakítják a választásokért felelős minisztériumot, de az is, hogy a párbeszéd során tárgyalóasztalra kerül a választások időpontjának, illetve összevonásának a kérdése, „mert az elnökválasztást és a belgrádi helyhatósági választást a törvényes határidők miatt kell ugyanaznap megtartani”. Ami a rendkívüli parlamenti választásokat illeti, az előző mondatában a törvénytisztelésre hivatkozó Dačić a Politika napilapnak nyilatkozva kifejtette: „Az éppen aktuális politikai körülmények és az államérdekek tükrében minden hatalmi koalíciónak jogában áll úgy dönteni, hogy lerövidíti a parlament mandátumát.” Utóbbi kijelentése mellett a „ha a másik a kútba ugrik, akkor te is ugrasz utána?” szófordulatot feltehetőleg nem ismerő házelnök azzal érvelt, hogy a Demokrata Párt idejében is hasonló politikai manőverek voltak jellemzőek, majd később azért azt is leszögezte, hogy a dialógus célja jobbá tenni a választások feltételeit. A nagyon finnyásak akár azt mondhatnák, hogy ennek tükrében talán nincs is miről eszmecserét folytatni.
Mivel a másik fél sem fukarkodik a feltételekkel és mivel egy párbeszédnél a két párbeszéd jobb, az államfő szerint az is megtörténhet, hogy végül két fronton párhuzamosan zajlik majd az egyeztetés. Ebben az esetben egyik párbeszédben azok a politikai tömörülések vennének részt, amelyek elfogadhatatlannak tartják az EP közvetítői szerepét, míg a másikban a többiek. Ennek a lehetőségét Ivica Dačić is megerősítette.
Az N1 tv „közvélemény-kutatása” szerint a Szabadság és Igazságosság Pártja, a Demokrata Párt, a Néppárt, a Liberális Demokrata Párt, az Új Párt és a Szabad Polgárok Mozgalma biztosan megjelennek a tárgyalóasztal mellett, feltehetőleg a Dveri is, de még az Eskütevők sem tartják kizártnak részvételüket. Az ellenzékiek némelyike azt az álláspontot képviseli, hogy egységes tárgyalási tervvel és küldöttséggel kellene magukat képviseltetniük. Korábban a Dveri támogatta a legvehemensebben ezt az elképzelést – a nagyobb legitimitásra hivatkozva szerintük a küldöttség magját azokból a tömörülésekből kellene delegálni, amelyek bojkottálták a tavalyi választásokat –, de a Néppárt is hasonló javaslattal állt elő, szerinte az ellenzéket „a Bojan Pajtić jogprofesszorhoz hasonló, csorbulatlan tekintélyű személyeknek kellene képviselniük”.
VISSZAFOGOTT OPTIMIZMUS
A párbeszéd tekintetében az elemzői társadalom képviselői közül többen is cinikusak, vagy legalábbis pesszimisták, esetleg visszafogottan optimisták. Ahhoz, hogy a párbeszédnek értelme legyen, annak folyamán rövidtávú és hosszútávú intézkedések foganatosításának a lehetőségét kellene megvitatniuk a feleknek, értékelte Bojan Klačar, a CeSID végrehajtó igazgatója, példaként említve a következő javaslatokat: a részarányosat alakítsák át vegyes választási rendszerré, egy polgár több választási listát is támogathasson aláírásával, a politikai pártként bejegyzett, illetve 10 ezer támogatói aláírást összegyűjtő pártoknak ne kelljen a listaállítás alkalmával aláírásokat gyűjteniük, módosuljon a büntető törvénykönyv vonatkozó, a szavazati jogra vonatkozó fejezete.
Tekintettel a 2019-ben megszervezett dialógus sikertelenségére, valamint a hatalom és az ellenzék jelenlegi fellépésére, illetve az ellenzék szervezetlenségére, nem valószínű, hogy történelmi áttöréssel fejeződnek be az egyeztetések, értékelte Dušan Spasojević, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának tanára. Mint hozzátette, a két évvel ezelőtti párbeszéd egyebek mellett azért volt eredménytelen, mert az ellenzék egyetlen lehetséges alternatívaként a bojkottot nevezte meg, ez most legalább részben változott, és éppen ez ad okot a visszafogott optimizmusra.
Dragoljub Petrović, a Danas fő- és felelős szerkesztője színjátéknak tartja a párbeszédet, úgy a 2019-ben megtartottat, mint a most kezdődőt, a hatalom és az ellenzék részéről egyaránt. Senkinek nem szabad abba a hiú ábrándba ringatnia magát, hogy a párbeszéd által érdemben változik meg a politikai légkör, értékelte, hozzátéve: a politikai körülmények akkor változnak hangsúlyosan, ha megváltozik a viszonyulás a média iránt, és annak a helyzete – például az országosan elérhető médiában nem csupán olyan jellegű műsorokban szerepelhet az ellenzék, amelyeket többségében kizárólag a „politikai mazochizmusra“ hajlamosak követnek. A jelenlegihez hasonló, folyamatosan offenzív stratégiát folytató és lankadatlanul kampányoló hatalom feltehetőleg nem tesz engedményeket az ellenzéknek, hacsak az nem kedvez neki magának is, jegyezte meg Dragoljub Petrović.
Ez az álláspont, azaz közhangulat tükröződik a Nova Srpska Politička Misao aktuális politikai felméréséből is, amely szerint a megkérdezetteknek több mint a 60 százaléka nemmel válaszolt a kérdésre, hogy van-e esély a hatalom és az ellenzék közötti érdemi párbeszédre.
