Január vége felé a város utcáit járva piros színbe borulnak az üzletek kirakatai. Ilyenkor mindegyik a közelgő Valentin- vagy Bálint-napra, a szerelmesek ünnepére készül. Előkerülnek a piros szívecskés párnák, dísztárgyak, és ezek végtelen permutációi. Az aranyos plüssállatok is elfoglalják helyüket a kirakatokban. Emellett a vörös rózsa is megtalálható minden virágüzlet kínálatában. Az a legszebb az egészben, amikor a bevásárlóközpontba is csak úgy tudunk bejutni, ha átmegyünk a piros és rózsaszín lufikból épített kapun. Ennek a giccsparádénak köszönhetően még azok sem feledik el ezt a napot, akik egyébként hadilábon állnak a dátumokkal, és elfoglaltságaik miatt esetleg elfelejtenék meglepni kedvesüket egy aprósággal. Ugyanígy a „nagy nap előtt” megjelenik az éttermek erre a napra vonatkozó menüsora. A kedvencem a Rómeó és a Júlia fedőnévvel illetett menü, hiszen a vendéglátóipari létesítmények szerint nem ugyanannyit eszik meg a férfi, mint a nő. Ember legyen a talpán, aki választani tud a jobbnál jobb programok, ajándékok, ajánlatok közül. A mára világméretű marketingfogássá vált napon a párok egy része kötelességének érzi, hogy meglepje kedvesét valamivel. Természetesen nem mindenki gondolja ezt, hiszen minden a közös megegyezéstől függ. Szerintem szavakkal, apró figyelmességekkel is lehet kedveskedni, sőt, kell is. Ez nemcsak február 14-ére vonatkozik, hanem az év minden napjára.
Valljuk be, a férfiak többsége nem rajong a Bálint-napért, hiszen némely esetekben jó mélyre kell nyúlniuk a pénztárcájukban. A nők egy csoportja rajong érte, drága ékszereket vagy wellness-hétvégét kérnek a kedvesüktől. Az urak szerencséjére vannak olyan hölgyek, akik sokkal kevesebbel is beérik, vagy nem is ünneplik a Valentin-napot. A szerelmesek ünnepéhez közeledve a nők is igyekeznek mindent megtenni, hogy minél jobb vagy egyedibb ajándékkal lepjék meg választottjukat. Szívesen megnéznék egy olyan statisztikát, hogy vajon hány plüssmaci, szívecskés párna „fejezte be életét” a szeméttelepen vagy a tűzben egy-egy viharos szakítás után. Ahány szerelmespár, annyi szokás, de nem volt ez mindig így.
A Bálint-nap pontos eredetét homály fedi. A keresztény hit, a pogány természetkultusz, a népszokások is nyomot hagytak benne. A Múlt-Kor szerint a természeti jelenségekhez kötődő megfigyelések is hatottak rá. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égövön. Lehetséges, hogy ez a megfigyelés is alapjául szolgálhat annak a hiedelemnek, hogy ez a nap kedvez a házasság-jóslatoknak és a szerelmi varázslatoknak. Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliát, vagyis a mezőkön legelésző nyáj istenének szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Már abban az időben is voltak szerelmi jóslások, hiszen ezen az éjszakán a fiatal nők felírták és egy kerámiakorsóba helyezték nevüket. Ezután a férfiak kihúztak egy-egy nevet. Az így kialakult párok az ünnepség idejére vagy egész életükre együtt maradtak.
A római katolikus egyház ezen a napon Szent Bálint vértanú, a szerelmesek, házasok védőszentjének emléknapját ünnepli. A Bálint név latin változata a Valentinus, melynek jelentése erős. A róla szóló leírásokat homály fedi, és nincsenek egyértelmű források arra vonatkozóan, hogy ki volt Szent Bálint. A katolikus egyház egyébként három különböző Bálint nevű szent vértanút tart nyilván. A Magyar Kurírban több történetet is olvashatunk róla. Az egyik elbeszélés szerint, amikor Terni püspöke volt, egy Kratón nevű pogány filozófus elhívta Rómába, hogy gyógyítsa meg a bénulásban szenvedő fiát. Szent Bálint eleget tett a kérésének, és meg is gyógyította a beteget. Kratón a történtek hatására megtért. Családja és tanítványai is követték a filozófus példáját. Amikor a város prefektusa értesült a fiú gyógyulásáról, börtönbe záratta Bálintot, majd később halálra ítélte. Egy másik, mára már széles körben ismertté vált történet szerint Bálint az ókori Rómában volt pap, és titokban eskette meg a szerelmespárokat. Ez azért számított merész lépésnek, mert I. Claudius császár (268–270) megtiltotta a fiatal férfiak házasodását, mert úgy gondolta, hogy az egyedülállók sokkal jobb katonák, mint a családosok. Mivel Bálint pap megszegte a törvényt, kivégezték. Egy másik elbeszélés alapján ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott. A legelterjedtebb legenda szerint miután börtönbe került, egy csodát is tett, ugyanis visszaadta a foglár vak lányának látását. Kivégzése előtt levelet küldött neki, melyen ez az aláírás állt: „A Te Valentinod.”
A Bálint-naphoz hozzátartoznak a szerelmeslevelek, képeslapok, üzenetek, illetve az ajándékokhoz csatolt üdvözlőkártyák. A Múlt-Kor szerint az első angol nyelvű Bálint-napi levél 1477-ből származik, és ma a British Libraryben őrzik. Később a fiatalok valentine-okat, vagyis szerelmeslevélkéket küldözgettek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok, az üdvözlőkártyák őseinek, amelyek küldése a 19. században terjedt el. Manapság már nem szokás képeslapokat küldeni, és a szerelmeslevelek írása sem számít bevett gyakorlatnak. Elegendő egy like, egy üzenet a Facebookon vagy egy szívecske az Instagramon. Az ismerkedés és a kommunikáció a virtuális térbe, illetve a randialkalmazásokra került. A koronavírus-járvány miatt kevés lehetőség adódik a személyes ismerkedésre. Tavaly tavasszal a kijárási tilalom és a korlátozások miatt nem volt erre lehetőség. Jelenleg pedig azért van nehéz dolguk a szórakozni, ismerkedni vágyóknak, mert rövidült a kulturális intézmények, a kávézók, a kocsmák, az ifjúsági klubok nyitvatartási ideje. Emiatt este a szórakozóhelyek sem tudnak kinyitni. A fiataloknak más módot kellett találniuk az ismerkedésre. Ugyanígy az idei Valentin-nap is más, mint az előző években. Elmaradnak a Bálint-napi vacsorák, bálok, bulik, koncertek, filmvetítések, kulturális programok. Ehelyett Valentin-napi ebédek, napközben tartott filmvetítések várnak ránk... A hideg időben nem biztos, hogy mindenkinek kedve lesz a romantikus sétákhoz. Így marad a meleg szoba, a pokróc, a gyertyafény, és a remény, hogy jövőre minden másképp lesz.
