Amama a héten lumpolt. Mielőtt azonban még valaki valami rosszra gondolna, teszem azt, hogy az öreglány esténként suttyomban koronazsúrokra jár, el kell mondanom, hogy a muter duhajkodása sokkal prózaibb. Az történt ugyanis, hogy az egyik este zuhanyozás után belehuppant a fotelba, s miután kényelembe helyezte magát, bedugta a hóna alá a lázmérőt, majd nyomkodni kezdte a zokostelóját. Nyilván annyira beleélte magát a zegzotikus receptek tanulmányozásába meg a cicás videók nézésébe, hogy totál megfeledkezett a hóna alatt lappangó lázmérőről. Már csak akkor jutott ismét eszébe, amikor felállt, és a szerkentyű nagyot koppant a padlón. Azonnal felkapta, de hiába rázta, a lázmérő nyomban beadta az unalmast.
Atata csipkelődve megjegyezte, hogy lám-lám, mi az ára annak, ha valaki elkalandozik a virtuális világ útvesztőiben, mire a muter azt válaszolta, nem tehet róla, hogy ilyen népszerű a közösségi oldalakon, az öreg pedig erre csak annyit mondott, hogy az kábé olyan lehet, mint amikor valaki gazdag Monopolyban, és megkérdezte: Amióta karanténban vagyunk, az a sok-sok virtuális ismerősöd közül vajon hánynak jutott az eszébe megkérdezni: hogy vagy?
No de zerencsére a zősöknek sok igazi ismerőse is van, rengeteg barát, kolléga és zomzéd segít. Bevásárolnak, kiváltják a gyógyszereket, telefonálnak. A kedves zomzédasszony már másnap vett egy másik lázmérőt, valami fénszit. Amama még a használati utasítást is elolvastatta a faterral, hogy akkor most ezt az újat totál zakszerűen használjuk majd. Még azt is leírták, hogy mérés előtt ritmikus kézmozdulatokkal le kell rázni 36 fok alá. Csakhogy ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Az öregnek többször is nagyon meg kellett ráznia, hogy alkalmassá tegye a használatra. Meg is jegyezte, hogy ha mindannyian naponta többször megmérjük a testhőmérsékletünket, ő heteken belül olyan izmos lesz, mint a Schwarzenegger.
Atata egyébként a héten körülbástyázta magát könyvekkel, és kijelentette, hogy egy ideig uopste nem akar tudni arról, hogy mi foglalkoztatja a közösségi média lelkes közönségét.
– Nagy igazság az, Tematild – bölcselkede a fater –, hogy a korlátlan internetkapcsolat és a korlátolt intellektus pusztító kombináció!
– No de mégsem zárkódhatsz el teljesen a világtól, Tegyula – mondá neki amama –, mert lemaradsz a hírekről és az aktuális eseményekről.
– A hírek az utóbbi időben csak felzaklatnak, úgyhogy uopste nem is érdekelnek – legyinte az öreg. – Arról meg pláne nem akarok tudni, ahogyan a többség értelmezi és kommentálja őket! Irtó dühít, hogy a koronavírus elleni vakcináról azok osztják a legjobban az észt, akik anno vegytanórán egyetlen kémiai reakciót sem voltak képesek felfogni, most meg káo világméretű összeesküvéseket lepleznek le! Ájdé brë! Különben meg rajtad és a zomzéd Zacsekon keresztül, ha akarom, ha nem, megtudom a legfontosabb híreket!
Alighogy ezt kimondta, máris hívást jelezve fütyülni kezdett a skype. Amíg videokapcsolatot létesített, atata dünnyögve megjegyezte, hogy milyen egy idegesítő hangja van.
– Adjon isten, zomzéd! – köszöne a Zacsek a monitoron. – Hallotta, hogy a Vučko négy letett vizsgával fejezte be az első szemesztert a sportfőiskolán?
– Nahát – dörmöge a fater –, egyszer még majd tényleg kosárlabda-edző lesz belőle.
– Azt is elárulta, hogy három tízest és egy kilencest kapott – magyaráza a Zacsek –, azért nem lett csupa tízes, mert az egyik tárgyból a legmagasabb osztályzatért rendszeresen jelen kellett volna lenni a gyakorlatokon, ő pedig az idő alatt a kormánynak segített a vakcinabeszerzésben.
– Még jó, hogy nem stréber az államfőnk – állapítá meg az öreg –, képzelje, zomzéd, ha a negyedik tárgyból is tízesre hajt, megtörténhet, hogy mi védőoltás nélkül maradunk.
Amiről a Zacseknak egy vicc jutott az eszébe.
Két stréber beszélget.
– Képzeld, a szüleim elutaznak hétvégére – mondja az egyik.
– Jó neked – sóhajt fel a másik –, fennhangon tudsz majd tanulni.
– Attól tartok, hogy ilyesmi megvalósulásának a veszélye minket nemigen fenyeget – jegyzé meg a muter a nappali másik végéből, úgy, hogy én is halljam.
– Ha már a sportnál tartunk, mit szól Ibrahimović belegrádi fogadtatásáról? – kérdé a Zacsek.
– Mit lehet ehhez szólni, zomzéd? – vonogata meg a vállát atata. – A járványhelyzet miatt a lelátókon nem voltak nézők, mégis akadt valaki, aki nemzeti alapon sértegette a világklasszis labdarúgót. Mi lett volna, ha teli a stadion?!
– Jó kérdés – bólogata a Zacsek. – A Crvena zvezda kénytelen volt közleményben bocsánatot kérni az A.C. Milan csatárjától.
– Még zép, hogy bocsánatot kért – mondá a fater –, de a klub még adós maradt a válasszal arra a kérdésre, hogy ha senki sem mehetett be a stadionba, az illető mégis hogyan kerülhetett be, hogy sértegesse Ibracadabrát?! Attól tartok, hogy ezt a kérdést az UEFA is felteszi majd, és be fogja nyújtani a zámlát.
– A bosnyák és horvát származású svéd klasszis egy héttel később ott válaszolt, ahol a legjobban tud, a pályán – kuncoga a Zacsek –, egy rendkívül izgalmas mérkőzésen csapatával búcsúztatva a Zvezdát az európai porondról. Azt rebesgetik, hogy a jövő héten pedig már a Sanremói dalfesztiválon fog fellépni. Állítólag zenei albumot is készít.
– Így kell élni – bólogata az öreg –, nálunk meg sok helyen a kilencvenes évek óta ugyanaz a lemez forog, ugyanazokkal a turbóprimitív baromságokkal! És akik lejátsszák őket, még fel is vágnak vele. Mert az is annyira jellemző, hogy ha valaki korlátolt, még büszke is rá! Biztos úgy van vele: ha lúd, legyen kövér!
– Hagyjuk a témát – mondá a Zacsek –, inkább azt árulja el, zomzéd, hogy érzi magát!
– Jobban, mint a múlt héten – felele atata –, csak még mindig nagyon gyorsan kifáradok. Megfőzök a konyhában egy csésze teát, és máris le kell egy kicsit feküdnöm. Olyan vagyok, mint az egyszeri munkás.
És arról, hogy az milyen is, gyorsan elmesélt egy viccet.
A főnök pirongatja a beosztottját.
– Uram, meg kell mondanom, hogy maga nagyon lassú munkás. Lassan ír, lassan beszél, lassan lépked… Csinál maga valamit gyorsan?
– Gyorsan kifáradok.
No de a zilletékesek se valami gyorsak újabban, amikor a járványügyi intézkedéseket kell hozni, pedig a héten ismét háromezer fölé kúszott a napi újonnan jegyzett koronavírus-fertőzöttek száma.
– A válságstáb tagjai bejelentették, hogy a hétvégére valamiféle zigorításokra kell majd számítani – mondá amama. – Az üzletek rövidített munkaidejét, a kávézók és az éttermek bezárását emlegetik, ja és persze az is szóba került, hogy becsukják a síközpontokat, merthogy egyértelműen megállapították, hogy a legtöbb fertőzés oda vezethető vissza.
– Jókor jutott eszükbe – jegyzé meg a fater –, lassan itt a tavasz!
– Reméljük azért, hogy a vakcinációnak köszönhetően belátható időn belül túl leszünk ezen a nyavalyán – reménykede a Zacsek –, a napokban már a negyedik vakcinafajta is megérkezett az országba.
– Valódi vakcina-svédasztal van felénk – jegyzé meg az öreg.
– Azért, hogy a finnyásak is kedvükre válogathassanak – mondá a muter.
A válogatásról pedig a Zacseknek a zanyósa héten mondott kijelentése jutott az eszébe. Az egyik ismerőse skype-on megkérdezte tőle, hogy zerinte mi a zerelem első látásra, mire a néne a következőt felelte:
– Az, amikor találkozik két kiégett személy, akik nem nagyon válogatósak!
Pistike, fennhangon dalolászó focirajongó
