Olcsó vagy drága?

Minden éremnek két oldala van. A tévéelőfizetésnek is. Egyik oldalról sok, másik oldalról kevés. Bármelyik oldalon is állunk, január 1-jétől nagy valószínűséggel az eddigi 150 helyett 220 dinárt kell majd befizetni erre a célra. Hogy a háztartásonkénti plusz 70 dinár felhőtlenebb gazdálkodást eredményez-e a közszolgálati elektronikus médiának, illetve jobb műsorokat a nézőknek? Kötve hisszük. Ettől függetlenül számíthatunk a drágításra, mivel az érvényben levő megfizettetési módszer december utolsó napjával lejár. Ha az előfizetésről nem kívánnak lemondani, akkor a közszolgálati tájékoztatás illetékének megfizettetéséről szóló jogszabályt módosítani kell. A javaslat hamarosan a parlament elé kerül, és nemigen van okunk kételkedni abban, hogy az illeték növelését megszavazzák a honatyák.

Hogy miért is? Elsősorban azért, mert ha a polgárok nem fizetnek, akkor a költségvetésből kell nagyobb szeletet lekanyarintani erre a célra. A Szerbiai és a Vajdasági RTV fenntartása bizonyára nem kis pénzbe kerül. Sajtóértesülések szerint a Szerbiai RTV a jövő évben a köztársasági költségvetésből 3,1 milliárdra, a Vajdasági RTV pedig 900 millióra számíthat. Ez a négy milliárd dinárnyi összeg minimálisnak számít a két ház szükségleteiben. Az SZRTV esetében ez a tétel a szükségletek kb. 28 százalékát teszi ki, 26 százalék saját bevétel (marketingalapú), 46 százalék pedig épp a polgárok előfizetéséből, vagyis a ránk szabott illetékből származik.

Az illeték megtartásának és növelésének szószólói főleg az érintett intézmények, amelyek szerint még a drágítás után is két euró alatt marad a havi kiadás, ami messze elmarad a régió egyes országainak tévéelőfizetési díjától. Horvátországban például 11, Szlovéniában 12 eurót fizetnek a polgárok a közszolgálati média fenntartására.

Hangsúlyozzák, hogy két éve változatlan a díjszabás, miközben szinte minden más megdrágult. Magyarán ellehetetlenült a helyzetük, miközben lépést szeretnének tartani a világgal. Csak a műszaki újítások bevezetése hatalmas összegeket emészt fel.

Nagyon régi ez a hivatkozás, mint amennyire régi a polgárok csendes tiltakozása is, ha rtv-illetékről van szó. Merthogy az érem másik oldalán folyamatosan ott lappang egyfajta passzív szembeszegülés, amit internetes körkérdésünk is alátámasztott. Szavazó olvasóink több mint 90 százaléka nem ért egyet az előfizetés/illeték díjszabásának növelésével, még akkor sem, ha sok minden másért is tiltakozhatna, mégsem teszi. Ám ez esetben valóban nincs választás, ha a parlament elfogadja a jogszabály módosításait, továbbra is kénytelenek leszünk, sőt az eddiginél még többet fogunk fizetni valamiért, ha igénybe vesszük, ha nem, ha tetszik, ha nem. Mindeközben keményen fizetünk a kábelszolgáltatóknak, s ha jól utánaszámolunk, az ő szolgáltatásuk sem olcsó. Jogos a felháborodás: ha már nekik fizetünk 50–100 vagy többszáz műsorért – közöttük a közszolgálatiakért –, x összeget, akkor miért fizetnénk ugyanazokért a műsorokért még egyszer, külön, sőt januártól még többet?

Mégis szerintem nagyon fontos, hogy a valóságshow-nak csúfolt őrületektől hemzsegő kereskedelmi televíziózásnak legyen alternatívája, még akkor is, ha a lakosság tekintélyes része rég elpártolt a közmédiától. Ugyanakkor – s ezt nem kell számokkal bizonyítani – az emberek többsége igényt tart a rádióra és a tévére egyaránt.

Épp ezért érdemes odafigyelni, mit kínál, milyen jövő elé néz a közszolgálati rádió és televízió. Vajon lehet arra várni, hogy végre nálunk is a műsor megállítható, visszatekerhető és újraindítható lesz kép a képben funkcióval és nyelvválasztási lehetőséggel? Persze hogy lehet. Ám csodák helyett legtöbben minden bizonnyal most beérnénk egy jóval prózaibb hírrel is. Elég lenne nem növelni az rtv-illetéket, sőt még jobb lenne törölni, és a kábeltévés előfizetés részeként kezelni.

Ha a jogszabályt mégis módosítják, akkor január 1-jétől kénytelenek leszünk 70 dinárral többet fizetni az rtv-illetékért, ami az első árkorrekció lenne 2015. december 31-e után. Az összeget továbbra is a villanyszámla részeként kézbesítik majd a polgároknak. Mint ismeretes, a szerb kormány ideiglenesen megszüntette az előfizetést 2014 és 2016 között, hogy ezután a közszolgálatokról szóló új törvénnyel, immáron illetéknek keresztelve, újra bevezesse.