(Gergely Árpád illusztrációja)
Ha van egy jó meg egy rossz hírünk, melyikkel érdemes kezdeni? A pszichológiai kutatások szerint az emberek 88 százaléka inkább a negatív híren szeret előbb túl lenni. Rossz hírt közölni azonban, a kapcsolat megromlása nélkül, nagyon nehéz, és gyakran hálátlan feladat. Sok gyakorlást és speciális képességet igényel, állítják a marketingszakértők. Mindezért könnyebb a jó hírrel kezdeni! A beszélő ilyenkor ugyanis úgy érezheti, hogy a jó hírrel kellemesebb légkört teremt, szorongást old: legalább ad valamit a pofon előtt. A jelek szerint így gondolja Branislav Nedimović agrárminiszter is, aki a múlt héten affirmatív hírrel vonta magára a figyelmet: „A jövő évi állami költségvetetésből majdnem 52 milliárd dinár jut a mezőgazdaságnak, 7 milliárddal több, mint az idén”, mondta a miniszter az RTS egyik műsorában. Hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, még pici olajat öntött a tűzre, amely már lassacskán lángolni kezdett a termelők szívében, hogy – végre jobb lesz. A miniszter hozzáfűzte még: a mostani 10 000 helyett legkevesebb 15 000 dinárt kapnak a szarvasmarha-tenyésztők az államtól egy-egy hízójószág után. Ehhez még csak annyit illett volna hozzáadni, hogy a jövő évi állami költségvetés 1246,2 milliárd dináros bevétellel számol, ebből mindössze 52 milliárd az agrártárcáé!
(Gergely Árpád illusztrációja)
Csakhogy ezután következett a csalódás: marad a hektáronkénti 4000 dináros, alamizsnának is nehezen nevezhető területalapú támogatás, nemigen fog tehát változni a termelők többségének a helyzete. De ez még nem minden: a termelők számára nem lesz olcsóbb gázolaj sem! A miniszter beismerte: „nem váltottuk be ígéretünket, hogy a mezőgazdasági termelők ismét kapnak kedvezményes gázolajat. A pénzügyminisztérium fogja eldönteni, hogy erre mikor kerülhet sor”. Na most, tudni kell azt, amit sehogy nem akarnak elárulni: október elejétől 30 százalékkal árazták le a világpiacon a Brent típusú nyersolajat, míg nálunk az euro-dízel literje mindössze 5,5 dinárral kerül kevesebbe, mint egy hónappal ezelőtt!
A kifárasztásos politika lassan, de biztosan meghozza eredményét, „a kicsiket” lassan, de biztosan „elaltatják”. Most már annyi erejük sem maradt, hogy tiltakozzanak! Ne feledjük, a legutóbbi mezőgazdasági összeírás adatai szerint az országban 630 000 mezőgazdasági magángazdaság volt. Később félmillió gazdaságról szóltak a hírek, majd még későbben már csak – 350 ezerről. A gazdaságokat legutóbb 2012-ben írták össze.
A felmérésnek háromévente kellene megvalósulnia, de forráshiány miatt ez nem válhatott valóra. A teljesség kedvéért el kell mondani azt is, hogy 2018. október 1-től november 30-ig volt egy felmérés, ami a számítások szerint 2,5 millió euróba került. Ennek keretében 120 ezer gazdaság jellegzetességeit és helyzetét mérték fel. Ez tehát nem összeírás volt, és nem is adhat teljes képet a hazai agráriumról, mert nem vett benne részt minden gazdaság.
A jószágtenyésztők többsége, különösen azok, akik mindössze néhány szarvasmarhát, hízóbikát tartanak, nem titkolják, belefáradtak a sok „papirológiába”, az említett vágójószágonkénti 10 ezer dinárt nem igényelték az államtól eddig sem, mert előzőleg törzskönyvezni, számozni kell (ami rengeteg hercehurcával, idő- meg pénzpazarlássál jár), meg csak akkor lehet igényelni, ha a jószágot vágóhídnak adják el. Könnyebb, simább, gyorsabb (meg jövedelmezőbb) a bikát a viszonteladóknak adni, akik azonnal, meg többet fizetnek, mint a vágóhidak, amelyek hónapokat váratják a gazdákat saját pénzükért!
