Valamivel több, mint másfél éve e lapban lehetett először elolvasni azt, ami a skótoknak és a britek zömének már régi álma és vágya, hogy Andy Murray lesz Novak Đoković legkomolyabb, szinte egyetlen riválisa a világelsőségért folyó versenyfutásban. Ez a jóslat sok szemnek és fülnek meredeknek hatott, egy teniszbarát ismerősöm pedig szenvedélyes vitába szállt velem, azt állítva, hogy Novak elsősége előbb vagy utóbb valóban kérdéses lesz, de kizárta annak lehetőségét, hogy a legnagyobb veszélyt Murray jelenthetné, amire logikusnak hangzó érveléssel is szolgált. A legerősebb, amiket felhozott, hogy Murray játékában nincs meg a kellő állandóság, sérülékeny és nincs hozzá feje. Summa summarum, szerinte a skót belátható időn belül nem utasíthatja maga mögé nemcsak Đokovićot, hanem Federert és Nadalt sem, és még az is valószínű, hogy soha nem lesz a ranglista éllovasa, mert időközben felnő egy új korosztály is, amely a nagy négyest is le tudja körözni.
Pedig nem kellett a jóslathoz sem üveggolyó és jóskártya sem. A számos szurkolói elfogultsággal szemben kezdett már ugyanis világossá válni, hogy Federer és Nadal dőlnek ki elsőnek, hogy ők nem tudják majd követni Novak ritmusát, viszont Andy fizikuma és játékstílusa egy pillanatban nemcsak közelebb emeli Novakhoz, hanem könnyen fut el a többiek mellett, és a szerb első gyöngébb napjaiban már trónkövetelőnek lép elő.
Tavaly Federer még jól játszott, de a legfontosabb meccseket már nem tudta megnyerni, és ugyanez történt Nadallal is. A két híresség helye a ranglista élcsoportjában még akkor is szavatoltnak látszott. Novak akkor, és még további egy teljes éven át óriási előnnyel vezetett, olyan hétfők is voltak, hogy több pontja volt, mint a második és harmadik helyezettnek együttvéve. Murray nagy feltörése a tavasszal történt, amikor sorban kezdte nyerni a versenyeket, Novak pedig az Australian Open, Indian Wells és Miami után kicsit visszaesett. Előbb csúnyán veszített Monte Carlóban Veselytől, azután kínlódva jutott a madridi döntőbe, ahol tíz hónap után először veszített Murraytől, majd Rómában is bajlódott, de még visszavágott. Zsinórban harmadszor vívtak zárómeccset a Roland Garroson, megint Novak nyert, és történelmet írt, 47 év elteltével Rod Laver után az első teniszező lett, aki egyhuzamban megnyerte a négy nagy tornát. De már akkor is látszott, hogy Novak idegei határán jár. Ami beigazolódott Wimbledonban, ahol korán kiesett, Murray serleget nyert, és a nagy előny egyből erősen megcsappant. Ez az irány azóta is tart, a skót szinte hétről hétre közelített, és abba a nagyszerű helyzetbe került, hogy már hétfőn odaállhat Novak elé, és ő lesz az ATP 26. világelsője.
E kérdésben az e heti párizsi torna adhatna némi választ. Immár nem arról van szó, hogy Murray előzhet-e, hanem, hogy mikor teszi meg. Ha nem most, akkor januárban, vagy esetleg márciusban. A jelen állás szerint ennek a forgatókönyvnek a beteljesülésére legalább 90 százalék az esély. Másrészt az sem elképzelhetetlen, hogy Murray nagy sorozata sem tart sokáig, és ezzel egy időben Novak nyeri vissza a régi formát, és újra azt a benyomást kelti, hogy gyakorlatilag legyőzhetetlen. Az ugyanis biztos, hogy teniszezni nem felejtett el. Arra van szüksége, hogy egészséges legyen, és lelkileg is összeszedje magát. Ha például most Párizsban is nagyot játszik, azzal nemcsak elodázhatja Murray elsőségét, hanem nagy riválisára pszichikai csapást is mérhet. A skóton ugyanis eluralkodna az érzés, hogy habár minden tőle telhetőt megtett, nem olyan jó, hogy Novakot megelőzze, és ha ez nem sikerült a lehető legkedvezőbb pillanatban, vajon sikerülhet-e valaha is?
Végeredményben teljesen mindegy, hogy teniszben mit hoznak az elkövetkező napok, hetek és hónapok. Kettőjük egyike lesz a világelső, nekik van a kornak és a követelményeknek megfelelő játéka, tehát vagy Novak korszaka mégis folyatódik, vagy Murray pályafutása csúcsának leszünk tanúi, és az sem kizárt, hogy egy ideig majd váltakoznak az élen. A tenisznek jobb, ha nem egy játékos uralja a mezőnyt, ha van valódi vetélkedés, és minden tornának tétje is. Nagy négyes viszont már nincs, csak ketten maradtak. Mondjuk, az elkövetkező két évre.
