Zsákszámra érkeztek a levelek a Fehér Házba 1961 elején, nem sokkal azután, hogy az amerikai elnökök munkahelyeként és rezidenciájaként szolgáló épületbe beköltözött John Fitzgerald Kennedy. Az Egyesült Államok 35. elnökeként beiktatott új „lakónak” címzett levelek többsége gyalázkodó hangnemben íródott. A feladók így jelezték, hogy nem tetszik nekik az ír származású, demokrata párti katolikus elnök, aki előtt a Fehér Ház lakói mindig protestánsok voltak. Sokaknak az is szúrhatta a szemét, hogy „az írt” 43 évesen választották meg, s ezzel ő lett az ország addigi legfiatalabb vezetője.
A levélírók akkor nem sejthették, hogy később meg is könnyezhetik a dúsgazdag családból származó, jóképű Kennedy-t. Pedig így történt. Méghozzá a szitkozódó levéláradat „lecsengése” után jó két és fél évvel, amikor az elnök a 20. századi amerikai történelem egyik legtraumatikusabb és máig legrejtélyesebb gyilkosságának az áldozatává vált.
A Kennedy ellen 1963-ban végrehajtott végzetes merénylet alighanem az évszázad bűnténye volt az USA-ban. Abban az országban, ahol korábban három elnökkel végzett orvgyilkos: Abraham Lincolnnal (1865-ben), James A. Garfielddal (1881-ben) és William McKinley-vel (1901-ben).
A néhai Kennedy elnökről – halála után ötven évvel – rengeteget lehet tudni, legyen szó vakmerő házasságon kívüli életéről, a betegségei miatt kialakult gyógyszerfüggőségéről, a harmadik világháborúval fenyegető 1962-es kubai rakétaválság idején játszott szerepéről vagy élete és politikai pályája fontosabb eseményeiről.
Bár rengeteg újságcikk és könyv jelent meg róla, sőt filmeken is feldolgozták életét, halálát, a merénylet még rengeteg kérdést vet fel.
Annyi biztos, hogy a nyitott tetejű gépkocsiban utazó Kennedy-t 1963. november 22-én délután fél egykor – tűzfegyverből leadott – több halálos lövés érte Dallasban, ahol hamarosan kiszenvedett.
Az elnök és felesége, Jacqueline repülőn utazott a texasi városba, de a légikikötőből a tervezett első helyszínre sem érkezhettek meg: az elnököt útközben meggyilkolták. A merénylet után a rendőrség néhány órával elfogta Lee Harvey Oswaldot, azzal gyanúsítva, hogy – egy tankönyvraktár ablakából puskával – agyonlőtte az elnököt, később meg egy rendőrt. A gyanúsított tagadta ezt. Két nappal később – a dallasi rendőr-főkapitányság épületében (!) – a börtönbe szállításra előkészített Oswaldot lelőtte egy alvilági alak, Jack Ruby, ezért halálra ítélték őt, de nem végezték ki. Ügyének újratárgyalása idején hunyt el 1967-ben, állítólag súlyos betegségben.
A Kennedy-gyilkosság szemtanúi és kulcsfigurái közül sokan haltak meg rejtélyes körülmények között. Penn Jones néhai texasi újságíró 150 ilyen személyről tud, más források még többről.
A dallasi merénylet fura részletei rengeteg szóbeszédre adtak okot. Az USA-ban már 1963-ban sokan kétségbe vonták a hivatalos álláspontot, mely szerint Kennedyvel a magányos merénylő, Oswald végzett. A közvélemény gyanakodott és összeesküvés-elméleteket gyártott.
A későbbi események elég okot szolgáltattak erre. Különösen azután, hogy kiderült: a tankönyvraktárból, ahonnan Oswald állítólag háromszor lőtt (de csak két lövedék került meg), szinte lehetetlen volt eltalálni az elnököt.
Ráadásul 1967-ben New Orleans legfőbb ügyésze, Jim Garrison kétségbe vonta a magányos elkövető teóriáját, melyet 1964-ben fogalmazott meg a gyilkosságot kivizsgáló Warren-bizottság. A testület Earl Warren legfelsőbb bíró, bizottságvezető után kapta a nevét, és Kennedy utóda, Lyndon B. Johnson elnök hozta létre. A Warren-bizottság szerint Oswald lőtt, tettét egyedül követte el. Az amerikaiak többsége ezt nem hitte el, a jelentésről pedig azt állította, hogy manipulált. A képviselőház 1979-ben felülvizsgáltatta a Warren-bizottság jelentését, s úgy találta: a CIA és az FBI kémszolgálat már régen összeesküvésnek minősítette a merényletet, amelynek Oswald csak résztvevője volt.
Az ilyen „furcsaságok” miatt egyre többen kérdőjelezték meg a hivatalos magyarázatot, és fogadták el azt a nézetet, hogy a 20. század egyik leghírhedtebb gyilkossága csapatmunka volt. A kétkedők még ötven év után is az „igazságot” keresik. A gyilkosságról több forgatókönyvet vázoltak fel. Ezek lényege: az elnökkel nem magányos merénylő végzett; több profi vadászhatott rá, akik több irányból lőttek; a támadóknak voltak segítőik és megbízóik.
A gyilkosság indítékairól is rengeteg a spekuláció. Egyesek a politikai zavarkeltésre gyanakszanak, mások az USA feletti pénzügyi hatalom megőrzését sejtik az okok között, megint mások... A szervezők és megrendelők között sokan a maffiát, a fegyvergyártó lobbit, nemzetközi pénzoligarchákat, a szélsőjobboldalt, a CIA-t, a KGB szovjet hírszerzést gyanítják, illetve Johnson alelnököt és a Bush családot.
A találgatás még 25 évig biztosan folytatódik. Utána talán többet lehet tudni a tragédiáról, hisz a Kennedy-akták 1963-ban elrendelt titkosságát 2038. november 22-én feloldják. Igaz, komoly tétje akkor már nem lesz az egésznek, addigra az ügy minden érintettje távozik az élők sorából.
