Évről évre az üzletek egyre korábban emlékeztetnek a közelgő karácsonyra. Az idén már november második felében megjelentek az első reklámok és az első karácsonyi díszítések, de már közvetlenül mindenszentek után megkezdődött a karácsonyra való készülődés. Ha viszont egy átlagcsalád úgymond csak szolidan szeretné megünnepelni a karácsonyt, nem árt még korábban elkezdeni félretenni rá. Az már más kérdés, hogy miből. Egyáltalán mennyi pénz marad a tetemes összegű számlák befizetése után. Nem számítva a többi költséget. Pláne, ha gyerekek vannak a családban. Többen ugyanis még az idei tankönyvek kifizetését se tudták le. És még nem szóltunk a fűtésről.
Egyre több az olyan család, amely minden odafigyelés mellett sem tud elegendő pénzt félretenni karácsonyra. Az persze relatív, hogy mennyi az elég, mert a karácsony megünnepelése is lassacskán az „ahány ház, annyi szokás” elvet követi. A kilencvenes évek már rákényszerítettek bennünket arra, hogy a nincstelenség mellett is legalább szimbolikusan karácsonyozzunk. Erre külön trükkök léteznek.
Hasznos lehet a műfenyő, ráadásul nem kell hozzá igazit sanyargatni. Egyszer vesszük meg, és évekig használhatjuk. Egy „barát”, akivel egy évben egyszer találkozunk. És nem hullajt tűlevelet, amibe minden évbe „kötelező” belelépni. Sokan viszont azért nem szeretik, mert hiányolják a fenyő illatát. Lehet ugyanakkor venni fenyőágakat és ezekkel dúsítani a műfenyőt. Néhány sújtást rápakolunk, és nem is látszik meg a különbség a mű és az igazi között. Legalábbis amíg az utóbbi nem kezd el száradni. Akik beérik a szerényebb, de ízléses dekorációval, nem is állítanak karácsonyfát. Ugyancsak fenyőágakból csodaszép ikebanákat lehet készíteni, amelyek ugyanúgy visszaadják az ünnep hangulatát. A fenyőágak pedig olcsóbbak egy egész fenyőnél. Egyébként a templomokban és a városok főterén is szokás karácsonyfát állítani. A közösség részeként, együtt örülhetnünk ezeknek más emberekkel.
Ami a díszeket illeti, erről talán a többgyerekes családok mesélhetnének. Érdemes egész évben gyűjteni a kacatokat, a különféle csomagolásokat, színes papírokat, vécépapír-gurigákat stb. Azután csak a kreativitáson múlik, hogy ezekből milyen csodákat alkotunk a gyerekekkel. Nincs is szebb a kézzel készített díszeknél. Talán csak azok szebbek, amelyeket nagyszüleink őrizték meg számunkra.
A karácsonyi menü újabb trükközést igényelhet azok számára, akik arra kényszerülnek, hogy meghúzzák a nadrágszíjat. A bab már egy jó ideje nem számít a nép eledelének. Nagyságától függően kilója 200 és 400 dinár között mozog. Aki mégis a bableves mellett dönt, több sárgarépát, esetleg több krumplit tehet bele. Utóbbival nem árt óvatosnak lenni, mert szintén nem olcsó, ráadásul gyakran olyan vacak, hogy a felét el kell dobni. A ponty sem potya, hiszen kilója megközelítőleg 350 dinár, tehát ha nincs más, marad a hamis halászlé, avagy a halászlé kolesz verziója. Ehhez nem kell más, mint halászléalap, amelyet vízzel készítünk el, hozzáadhatunk egy kis paradicsomlét, majd ezzel nyakon öntjük a tejfölös tésztánkat. Másnap szokás sült pulykát enni. Az ideális nagyságú pulyka persze az, amelyiknek a lábai sütés közben hozzáérnek a sütő tetejéhez. Ez az álmodozás, a valóság viszont az, hogy olcsóbban megússzuk, ha csak pulykamellet vásárolunk. Ami az édességet illeti, nos a mák ugyancsak drága, kilója megközelítőleg 600-700 dinár. Valószínűleg belőle is csak mutatóban kerül a kalácsokba, a pucolt dió pedig a máknál is drágább, úgyhogy itt sem árt trükközni. Létezik egy napraforgómag alapú dióutánzat, az íze megteszi, az ára nem épp megfelelő, de alacsonyabb, mint a dióé, és a neve is rímel rá.
Az ajándékozás egy külön történet. A reklámhadjáratok szinte belekódolták a gyerekekbe, hogy ilyenkor drága és nagy ajándékot kell kapni. Már nem az a kérdés, hogy ki hozza az ajándékot, a Jézuska vagy a Télapó, hanem, hogy mi kerül a karácsonyfa alá. Ezzel nehéz felvenni a versenyt a szegény szülőknek, az iskolában vagy az óvodában ugyanis kiderül, hogy ki mit kapott. Még nehezebb lépést tartani azokkal a tehetős szülőkkel, akik ilyenkor például táblagépekkel meg hasonló méregdrága számítógépes kütyükkel lepik meg az egyébként is elkényeztetett csemetéjüket. Egyesek ezzel igyekeznek könnyíteni lelkükön, amiért egész évben a pénzfelhalmozási hajsza mellett nem jut idejük a gyereknevelésre. Mások viszont felismerik, hogy a karácsony nem erről szól. Több pár is csak jelképesen ajándékozza meg egymást. Elvégre a figyelmesség a fontos. Fura, de néha az amerikai filmek is adhatnak tippeket. A Hetedik mennyország sorozat egy protestáns felekezet vezetőjéről és annak nagycsaládjáról szól. Egyik karácsonyi részben, a jó példamutatás érdekében, a család úgy oldotta meg az ajándékozást, hogy mindenki húzott egy nevet, és ezt titokban tartotta karácsonyig, amikor ki-ki azt ajándékozta meg, akinek a nevét kihúzta. Tilos volt viszont vásárolni az ajándékot. Csak saját kezűleg lehetett készíteni, vagy valami saját tárgyat elajándékozni, amire vágyott a másik.
Ha tehát nem a bőségről és az ajándékozásról szól a karácsony, akkor mégis miről? A katolikus egyház minden évben emlékeztet arra, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, mert ekkor emlékezünk meg Jézus, a megváltó születéséről. A karácsony az Ő születésnapja.
