A költségvetési rendszerről szóló törvény értelmében az idei év elejétől két évig senkit nem alkalmazhatnak a közszférában. Egyebek mellett ezzel és a közalkalmazottak bérének csökkentésére vonatkozó rendelkezéssel igyekszik a kormány konszolidálni a költségvetési kiadásokat. Ha tudjuk, hogy a 2,2 millió szerbiai munkavállaló közül 750 ezer a közszférában dolgozik, és a szakértők szerint közülük legalább 30 ezren munkaerő-feleslegnek számítanak, valamint számításba vesszük, hogy az állami alkalmazottak bére 40 százalékkal nagyobb, mint a magánszférában dolgozóké, akkor üdvözölnünk kell a kormány megszorító intézkedését. Ugyanakkor ennek az éremnek is két oldala van.
A létszámstop az egészségügyet sem kerüli meg, vagyis a következő két évben egyetlen szerbiai egészségügyi intézményben sem alkalmazhatnak új munkavállalót. Azt feltehetőleg senkinek nem szükséges részletezni, hogy az egészségügyben jellemző káderhiány miatt a polgároknak már most is csak nehézségek, bosszúságok és olykor hosszú hónapokig tartó várakozás után sikerül érvényesíteniük egészségügyi ellátásra való jogukat. Ebből csak a magánorvosi rendelőknek származik haszna, mivel ha a páciens úgy érzi, hogy mégsem kíván néhány hónapot várni egy kivizsgálásra, vagy nem áll módjában egész délelőtt vagy délután sort várni az állami rendelőben, akkor a magánrendelő az egyetlen hely, ahová fordulhat. Egyes kórházakban odáig fajult a dolog, hogy bizonyos területeket egyetlen orvosnak kell lefednie. Emiatt került a média figyelmének középpontjába a közelmúltban a verbászi kórház, ahol pillanatnyilag egyetlen gyermekorvos rendel, méghozzá csak délelőtt. A sajtónak nyilatkozva egy verbászi apuka azt mesélte, hogy amikor másfél éves gyermekének egy este valamiféle rohama lett, hiába rohant a kicsivel a kórházba, senki nem részesítette orvosi ellátásban, mivel az intézményben nem rendelt ügyeletes gyermekorvos. Közölték vele, hogy vigye a Verbásztól 45 kilométerre fekvő Újvidékre a gyereket. Szerbia-szerte találhatnánk ehhez hasonló eseteket, amelyekből kiderül, hogy a létszámstopra vonatkozó rendelkezés bizonyos területeken rendkívül káros lehet, és csak tovább ronthatja a már egyébként is vészes helyzetet.
Nikola Selaković igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ha valahol valóban kezelhetetlenné válna a káderhiány miatt a helyzet, akkor az adott intézménynek az illetékes minisztériumhoz kell fordulnia az új munkavállaló alkalmazására vonatkozó kérvényével, amelyet a kormány illetékes szerve fog elbírálni. A miniszter arra azonban már nem válaszolt, hogy a valóban dicsérendő, ám túlságosan általános, nem kellőképpen kidolgozott és megfontolt rendelkezés milyen üzenetet hordoz magában a diplomázás előtt álló fiatalok számára, akik tudják, hogy Szerbiában már most havonta 18 ezer 30 évnél fiatalabb személyt vesz nyilvántartásba a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat. A részletes elemzést megkerülve is megállapíthatjuk, hogy azok a fiatalok, akik nem kívánnak munkanélküliként nyomorogni szüleik terhére, külföldön próbálnak szerencsét, és nem biztos, hogy hamarosan hazatérnek. Esetleg majd csak életük őszén, amikor külföldi nyugdíjukból már Szerbiában is kényelmesen megélhetnek.
A német orvosi kamara adatai szerint 2011-ben és 2012-ben 530 szerbiai orvos talált munkát Németországban, közülük 67-en magánpraxist nyitottak. Tavaly nagyjából 800 orvos hagyta el Szerbiát. Félő, hogy példájukat egyre több területről egyre többen fogják követni.
