Gyökeres fordulat állt be a második Orbán-kormány négy éve alatt a magyar gazdaság és államháztartás helyzetében. 2010-ben Magyarország még a csőd szélén táncolt, zsugorodott a gazdaság, európai rekordokat döntögetett a költségvetési hiány, emiatt magas volt és megállíthatatlanul növekedett az államadósság, de nemcsak az állam, hanem a vállalatok, az önkormányzatok és a polgárok is reménytelenül eladósodtak. Ez az ország gazdasági mozgásterét és növekedési lehetőségeit nagyon szűk keretek közé szorította.
Emlékezhetünk, ez volt a svájcifrank-alapú hitelek miatti gondok időszaka. Arra is emlékezhetünk, hogy a szocialista kormány idején, a 2008-as világgazdasági válság kitörésekor – amikor megkezdődött a pénzkivonás az országból – csak az mentette meg Magyarországot az államcsődtől, hogy a Brüsszelbe szaladt Gyurcsány Ferenc összesen 25,1 milliárd dolláros készenléti hitelt kapott a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), az Európai Uniótól és a Világbanktól. Ezt a kedvezőtlen feltételekkel felvett hitelt pedig – évi 4 milliárd eurós részletekben! – 2010-től kezdve, az Orbán-kormány hivatalba lépésének az évétől kezdve kellett visszafizetni.
Magyarország – még a Gyurcsány-kormány idejében – előbb szorult európai mentőövre, mint Görögország. Az Orbán-kormány első éveiben Magyarországot Görögország mellett emlegették, mint az egyik államcsődre legesélyesebb országot. Ez is bizonyítja, hogy a három kormányfőt is „elfogyasztó” szocialista-szabaddemokrata kormányzat nyolcéves időszaka után valóban egy csődtömeget örökölt a választásokon győző FIDESZ-KDNP pártszövetség, és nem pusztán a kormányváltásokkor megszokott retorika festett sötét képet az ország akkori helyzetéről. Magyarország 2010-ben, amikor Orbán Viktor átvette a kormányrudat, valóban nagyon nagy bajban volt.
Miről számolhatunk be négy évvel később?
Görögország a mai napig a Európai Unió „légzőkészülékén él”, az EU és IMF pénzsegélye nélkül már rég csődbe ment volna. Magyarország ezzel szemben még tavaly augusztusban, jóval a határidő lejárta előtt, visszafizette az IMF-hitelt.
Miért említjük a sikerek között elsőként ezt a valóban ritkaságszámba menő esetet? Azért, mert az országnak függetlenítenie kellett magát az IMF-től ahhoz, hogy a saját maga által elképzelt gazdaságpolitika útját járhassa. A nemzetközi pénzintézet más utat képzelt el Magyarországnak, egy ahhoz hasonló rögös utat, amelyen Görögország a mai napig halad: megszorításokkal, elbocsátásokkal, bér- és nyugdíjcsökkentéssel, valamint olyan mértékű eladósodással, amiből egyetlen ország sem kerülhet ki önerőből. Egy olyan utat, amely az előző kormányok elrontott kormányzása miatti terheket a lakosságra ruházza át, nehogy a külföldi multinacionális vállalatoknak és bankoknak is osztozniuk kelljen azokban. Emlékezhetünk az Orbán-kormány első két évének a Brüsszellel folytatott vitáiból, hogy nemcsak az IMF, az Európai Bizottság is ezt az utat szánta az országnak.
Magyarország a második Orbán-kormány idején a piacról kezdte el finanszírozta magát, lehet, hogy magasabb kamatokkal, mint amit az IMF-hitel kínált volna, de a függetlenségért megéri többletterhet vállalni, ami, ha jobban meggondoljuk, nem is többletteher, hiszen ezen az oldalon csak néhány százalékot veszíthet az IMF-fel nem szerződő ország, a másikon viszont ennek fejében fel kell adnia döntéshozói szabadságát. Ezt a saját gazdaságpolitikát járó utat, ezt a modellé váló magyar válságkezelői módszert keresztelték el az ellenzők gúnyosan unortodox gazdaságpolitikának. Orbán Viktor egy, a The Wall Street Journal-nak adott interjúban úgy fejezte ki magát, hogy az ilyen gazdaságpolitikára mondják az emberek, hogy az unortodox, de pozitívabban szemlélve inkább célirányosnak és innovatívnak nevezhető.
A célirányosság és a körülményekhez alkalmazkodó újító lelkület meg is hozta a gyümölcsét. Elég a legfontosabb eredményeket megemlíteni: ismét csökkenő pályára állt az államadósság, Magyarország újból a piacról finanszírozza magát, a rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a foglalkoztatási ráta, ismét több mint négymillióan dolgoznak az országban, sikerült elérni, hogy megszüntessék az ország elleni túlzott deficit eljárást, a költségvetési hiányt tavaly is sikerült három százalék alatt tartani. Tartós növekedési pályára állt át a gazdaság. Az idén már 2 százalékot meghaladó gazdasági növekedés várható. Mindeközben, részben a kormány intézkedéseinek eredményeképp, a vállalatok, az önkormányzatok és magánszemélyek erőltetett ütemben fizették vissza a hiteleiket, tehát jelentősen csökkent az eladósodás mértéke.
Egyetlen mondatban összegezve a felsoroltakat: az elmúlt négy év alatt megteremtődtek a fejlődés feltételei. Az előző időszakból örökölt helyzet után ennél többet nem igazán lehetett elvárni.
