A jó szónok egyebek mellett arról ismerszik meg, hogy mondanivalóját lényegre törően, tömören, frappánsan osztja meg közönségével. A szakirodalom szerint az ember 12 percen keresztül képes egy dologra koncentrálni. Természetesen az iskolában megtanultunk 45, majd 90 percen keresztül figyelni, ám természetünknél fogva 12 percig tudunk igazán összpontosítani. Aleksandar Vučić, Szerbia új miniszterelnöke vasárnap a köztársasági parlamentben szinte három órán át terjesztette elő expozéját, azaz az új összetételű kormány következő négy évre vonatkozó terveit. Megerősítést nyertek az eddigi hivatalos nyilatkozatok, valamint a sajtótalálgatások egy része: a kormányprogram középpontjában a reformok és a gazdaság újjáélesztése áll. A tervezett intézkedések egyebek mellett a következőek: költségvetési konszolidáció; az állami költségvetés június végéig történő módosítása; a szolidáris adó eltörlése és a bérek tíz százalékkal történő csökkentése a közszférában; a közvállalatok szakmaiságának fokozása; az állami vállalatok többségének a magánosítása; a közkiadások csökkentése és a bevételek növelése; a szürkegazdaság felszámolása; nagyobb adóbevételek; építési engedélyek hatvan napos határidővel; a sportklubok támogatásának csökkentése.
Ezek az intézkedések hivatottak megakadályozni, hogy a kormány hamarosan bejelentse az ország fizetésképtelenségét. Maguk a célok igazolttá teszik Vučić három órán át tartó előadását, ugyanakkor ha valaki végighallgatta a szónoklatot, akkor talán az az érzés ébredt benne, hogy az intézkedésterveken kívül semmi konkrétumot nem tudott meg. Pedig egy ilyen terjedelmes előterjesztéstől konkrétumokat várt volna el a hallgatóság, valamint azt, hogy az új miniszterelnök legalább néhány mondat erejéig szót ejtsen Vajdaságról. Míg 2012 július végén expozéjában Ivica Dačić legalább közhelyek erejéig foglalkozott a tartomány témakörével – „Senki nem kérdőjelezi meg a tartomány autonómiáját, a kormány tiszteletben fogja tartani az autonómia jelenlegi és a szerb alkotmányban garantált mértékét. Vajdaság autonómiája nem Szerbia-ellenes, hanem Szerbiáért van.” –, addig Vučić még csak meg sem említette Vajdaságot, amely legalább biztosan Szerbiához tartozik.
A tervek végrehajtását illetően megoszlik a politikai elemzők véleménye. Đorđe Vukadinović szerint Szerbia Vučićtyal egy csomagban kapja a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) is. Az expozéból egyértelművé vált, hogy a kormányprogramról Vučić az IMF-fel és a Világbankkal is egyeztetett, véli az elemző. „Abból a hangzatos és terjedelmes beszédből egyedül az a konkrétum, hogy csökkennek a közszférában a bérek, valamint hogy az ország eladja a Telekomot” – fogalmazott Vukadinović.
Danijel Cvjetićaninnak egészen más a benyomása, szerinte Vučić expozéja nemcsak terjedelmes, hanem részletes és lényegre törő is volt.
Ami a miniszterelnök mögött felsorakozó kormánytagokat illeti, új és régi nevek is vannak közöttük, valamint olyanok is, akik már az előző kormányösszetételben tisztséget töltöttek be. Vučić betartotta ígéretét és a kormány tizenkilenc tagja közül hatan pártfüggetlen szakértők: Kori Udovički az államigazgatási és helyi önkormányzati, Dušan Vujović a gazdasági, Zlatibor Lončar az egészségügyi, Lazar Krstić a pénzügyi, Ivan Tasovac a művelődési, Srđan Verbić pedig az oktatási minisztérium élére került. Az adott területek állapotának tekintetében kiemelkedően fontos, hogy ne koalíciós együttműködés okán kiválasztott politikusok vezessék a következő ciklusban.
Egyes elemzők szerint az eltervezettek végrehajtásának az a biztosítéka, hogy Vučić a fent felsorolt szakértőkhöz hasonló személyeket helyezett a kulcsfontosságú minisztériumok élére.
A vitathatatlanul személyi kultuszt ápoló és magát olykor embert felülmúló embernek feltüntető Vučićnak – a vasárnapi parlamenti ülésen azzal kérkedett, hogy expozéját a hajnali órákig írta, az üléstermet pedig egyszer sem hagyta el, még vizet sem ivott – a több mint nyolc órás ülést követően még volt ereje szólni a képviselőház épülete előtt spontán összegyűlt tömeghez. A hivatalos nyilatkozatok szerint a tízezer emberből csak nagyjából ötszázan érkeztek a Szerb Haladó Párt szervezésében, autóbuszokkal a fővárosba. Az emberek lelkesen lengették Szerbia és az SZHP zászlaját és készségesen nyilatkoztak a sajtónak. Legtöbbjük azt mondta, azért jött a fővárosba, hogy beszélni hallja „miniszterelnökét” és támogatásáról biztosítsa a kormány új első emberét. Közölték, tudják, hogy Vučić az ország összes problémáját megoldja és hamarosan mindannyian jobban élünk majd.
Nem biztos, hogy ez az össznépi összejövetel hiányzott Vučićnak. Azután, hogy az SZHP a rendkívüli parlamenti választásokon mindenkit messze maga mögött hagyott, a sikert és a támogatottságot nem szükséges ehhez hasonló, Slobodan Milošević idejéből ismert „spontán” összejövetelekkel nyomatékosítani. Ha Vučić nyugati típusú politikusnak próbálja magát feltüntetni – és kétségkívül ezt teszi –, akkor tanácsos lenne felhagynia ezekkel a tipikus balkáni, hatásvadász politizálási módszerekkel. Bár az is megtörténhet, hogy az átlagos szerbiai szavazó politikai kultúrája még nem érett meg a nyugati politizálásra.
