Eljött a nagy nap, ma végre elkezdődik! Négy évig vártam rá, előbb türelmesen, az utóbbi hónapokban egyre türelmetlenebbül, a napokban pedig már tűkön ülve, hogy az ötszörös világbajnok otthonában elrajtoljon a világ legnagyobb futballseregszemléje, a labdarúgó-világbajnokság.
Mostantól egy hónapon keresztül még azoknak az élete is nagyban erről a sporteseményről fog szólni, akiket egyébként nem igazán foglalkoztat. Az utóbbi hónapokban még csak az előkészületek folytak, de úton-útfélen a vb-vel kapcsolatos nyereményjátékokba, hírekbe, reklámokba futottunk bele, mától ez hatványozottan így lesz. Ha akarnánk, se zárhatnánk ki magunkat a „fiesztából”.
De miért is akarnánk? A világbajnokság nemcsak egy focitorna, nemcsak egy rajongóknak szóló esemény, nemcsak egy kis réteg kedvtelése, hanem a világ minden táján fokozott érdeklődéssel követett ünnep, amelynek jó részesévé válni. Egyesek egyedül, mások társaságban, sokan pedig tömegben fogják követni a meccseket, a mérkőzések előtti és utáni időszakokban pedig egyvégtében a vébére vonatkozó beszélgetésekbe fogunk bonyolódni.
„Nézed a vébét?”; „Mit szóltál a tegnapi meccshez?”; „Totál hülye az a bíró, ennyire egyértelmű tizenegyest sem fúj be”; „Ti hol nézitek este a meccseket?”; „Áh, szerintem az olaszok (brazilok, argentinok, spanyolok, németek stb.) ilyen játékkal még a csoportból sem jutnak tovább”; „Sajnálom, hogy kiestek, nagyon szimpatikusak voltak”; „Te kinek drukkolsz?” – sorolhatnánk még azokat a sémákat, amelyek alapján a kommunikációnk alakulni fog a torna alatt, mert még azoknak a nagy részét is magával ragadja majd a torna varázsa, akik most váltig fogadkoznak, hogy őket bizony nem érdekli ez az egész showbiznisz.
Azt ugyanis el kell ismerni, hogy a világbajnokság korántsem olyan, mint a kezdetekkor. Az első, 1930-as uruguayi torna előtt az akkori FIFA-elnöknek, Jules Rimet-nek még könyörögnie kellett az európai országoknak, hogy elutazzanak Dél-Amerikába, amibe végül Belgium, Franciaország, Románia és Jugoszlávia bele is egyezett, így 13 csapattal, a hazaiak végső győzelmével zajlott le az első világverseny. Akkor még alig érdekelt valakit az egész, alig akadtak híradások az eseményről, a földlakók nagy része azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák a világbajnokságot. Mára viszont már kikerülhetetlen esemény lett belőle, nap mint nap hírek ezrei látnak napvilágot a tornával kapcsolatban, boldog-boldogtalan esélylatolgat, mindenkinek megvan a saját favoritja, a cégóriások pedig erre az időszakra teszik reklámhadjárataik legintenzívebb részét. 1930-ban még gondot okozott a Dél-Amerikába való eljutás, ma viszont már annyi pénz van az esemény mögött, amit mi, szerbiai földi halandók elképzelni se tudunk – de nem is merünk.
Éppen ezért nem is kell csodálkozni azon, hogy botrányok hada árnyékolja be a mostani tornát és a következő világbajnokságokat. A brazíliai vb kapcsán a helyiek sztrájkjairól, tüntetéseiről hallani, akik elégedetlenek azzal, hogy országuk dollármilliárdokat költ erre a vb-re, miközben az oktatás és az egészségügy a „béka segge alatt” van, a bűnözés kezelhetetlen méreteket ölt, a társadalom egyre több rétegét hatja át a mélyszegénység. Ráadásul aki csak teheti, korrumpálódik, amivel még jobban kiszipolyozzák az ilyesfajta élősködők az államkasszát – a szabályok semmibe vétele miatt többen is meghaltak a stadionépítéseken. Mindeközben kiderül, hogy nemcsak a brazil hatóságokhoz, építkezési vállalkozókhoz köthetők gyanús ügyletek, hanem a 2018-as oroszországi és a 2022-es katari világbajnokság kapcsán is egyre több olyan hír lát napvilágot, melyek szerint azért ezek az országok kapták meg a rendezés jogát, mert jelentős összeget csúsztattak szegényebb országok FIFA-tagjainak zakózsebébe.
Az igazságot teljes egészében sosem fogjuk megismerni, sok titokra sosem fog fény derülni, mi azonban mostantól a torna végéig nem is igazán fogjuk firtatni őket, elvégre sokkal fontosabb teendőink lesznek: néznünk kell majd a meccseket, szurkolnunk a kedvenceinknek, és közben figyelni, hogy a jelenlegi sztárok mellett kik lesznek azok, akik meghatározó szerepet fognak játszani a tornán. Reméljük, hogy ezek nem a merénylők és a bírók lesznek, hanem a futballisták és a szurkolók, akik gondoskodnak majd arról, hogy emlékezetes maradjon számunkra ez a világbajnokság.
Sört a hűtőbe, napraforgót az asztalra, zászlókat a nyakakba, indulunk! Szép nyarat, jó szurkolást!
