Norvégia, a fjordok, vikingek és Jo Nesbø hazája mindig is vonzott. Most azt is megtudtam a skandináv országról, hogy ott lenne érdemes megöregedni. Legalábbis ezt állítja egy nemzetközi felmérés, amely azt igyekezett kideríteni, hogy a világ melyik országában a legjobbak a 65 évnél idősebbek életfeltételei. Norvégia után a sorban Svédország, Svájc, Kanada, majd Németország következik. A górcső alá vett 96 állam közül Szerbia a 78. helyet foglalja el.
Az ország lakosságának jelenleg 21,6 százaléka idősebb 60 évnél. A számítások szerint ez az arány 2030-ig eléri a 27 százalékot. Bevallom, míg nem ismertem a hivatalos statisztikai mutatókat és az azokhoz fűzött magyarázatot, azt hittem, hogy időseink egyik legnagyobb problémája a szegénység. Megállapításom személyes észrevételeimre alapoztam. Az utóbbi egy-két évben nem telik el nap, hogy a lakásom környékén felállított konténerekben ne kutatnának ősz hajú nénik és bácsik valami után. Ha nem ilyen körülmények között találkoznék velük, eszembe sem jutna, hogy erre kényszerülnek, mivel legtöbbjük „rendes”, nem rongyos ruhadarabokat visel magán. Emlékszem egy nénire, akivel egy kiskereskedés pénztáránál találkoztam. Az asszony kenyeret, tejet, joghurtot és teakekszet vásárolt, a kezében pedig három Zdenka sajtot szorongatott. Nem az egész csomagolást, hanem három háromszöget. Mikor a pénztáros mindent beütött a pénztárgépbe, és elérkezett a sajthoz, közölte a nénivel, hogy a nála lévő pénz, amelyet már előre átadott, a három sajtra már nem futja, csak egyet vihet haza. De azt a nénit sem tudom feledni, aki tavasszal egy cukkinit szeretett volna megvásárolni a piacon, de amikor meghallotta, hogy az 50 dinárba kerül, szégyenkezve tette vissza.
Hiába ezek az élmények, az illetékesek azt állítják, hogy a szerbiai idősek nem szegények. Az írás elején említett nemzetközi felmérés elkészítői ezt azzal indokolják, hogy a 65 évnél idősebb szerbiaiak 81 százaléka jogosult nyugdíjra, amelyet rendszeresen meg is kapnak. Szinte ugyanezt állítja a Köztársasági Statisztikai Hivatal is, amely nem az időseket jelöli meg a szegénység által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportként. Ehhez persze azt is érdemes hozzátenni, hogy a szegénység küszöbe egy személyre számítva jelenleg 13 680 dinár. Aki ennél többől gazdálkodhat havonta, az a számok világában élő statisztikai hivatalnokok szerint nem szegény. Arról, hogy napi 456 dinárból hogyan lehet enni, vagy mit lehet enni, kifizetni a rezsiszámlákat és megvásárolni a gyógyszereket, már kevesen beszélnek. Az újvidéki szociális központ egyik munkatársa azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az idősekkel való napi jellegű érintkezés után bátran megállapíthatja, legnagyobb problémájuk a szegénység, azt pedig a kirekesztettség követi.
A Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap idei év eleji kimutatása szerint, ami az öregségi nyugdíjakat illeti, összesen 330 ezer olyan személy van, aki legfeljebb 24 ezer dinár juttatást kap havonta. Kitartok azon véleményem mellett, hogy ezek az összegek nem teszik lehetővé a méltóságteljes életet, vagy azt, hogy az idősek valóban napsugaras őszként éljék meg idős korukat.
Aleksandar Vulin munkaügyi és szociálpolitikai miniszter az öregek nemzetközi világnapjának alkalmából kifejtette: az öregkor teszi fel a koronát egy ember életére. Vulin, akiről köztudott, hogy hithű kommunista és jelenleg a Szocialisták Mozgalmának elnöke, arról is biztosította időseinket, hogy az államnak kötelessége gondoskodni róluk és biztosítani nyugdíjukat. Vannak olyan pillanatok és helyzetek, amikor bölcsebb dolog hallgatni. Bár a miniszter protokollkijelentése valóban hangzatos, akkor hagyta el száját, amikor a kormány, amelynek ő is tagja, éppen csökkenteni készül a nyugdíjakat, még ha nem is a legkisebbeket. Baloldali politikusként Vulin hatványozottan elveszítette azon jogát, hogy értékelje a nyugdíjasok vagy a munkások helyzetét. Természetesen ugyanez mondható el az Ivica Dačić vezette Szerbiai Szocialista Pártról és a Milan Krkobabić vezette Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjáról. Aleksandar Vučić kormányfő legalább hallgat, és úgy tűnik, feltehetőleg megértette, azután, hogy március 10-én egy kampányrendezvényen azt mondta: szavát adja, hogy fogadjon el akármilyen reformintézkedéseket is a kormány, a nyugdíjakat nem csökkentik, visszatetsző lenne, ha túlságosan gyakran hallatná magát a témában.
Nyaralások alkalmával mindig szívesen figyelem a külföldi időseket. Jól öltözöttek, ápolt frizura, nevetgélnek, sétálnak, szemmel láthatóan élvezik a megérdemelt nyugdíjas éveket. Családom németországi nyugdíjas ismerőseitől is azt láttam, hogy évente több alkalommal is elutaztak valahová. A szerbiai nyugdíjasoknak marad a bizonytalanság, a politikum, amely akkor szereti őket a leghevesebben, amikor szavazatukra vadászik és a bűvészmutatvánnyal felérő szervezkedés, hogy nyugdíjukból jusson nekik is, de családjuknak is maradjon, hiszen az is tudvalevő, hogy a szerbiai családoknak nagy hányada szorul arra, hogy költségvetésükbe valamelyik idősebb tag bevételét is beolvasszák. És akkor még nem beszéltünk a szociális ellátó- és az egészségügyi rendszer hiányosságairól vagy a társadalom egyre jellemzőbb, idősekkel szemben tanúsított ridegségéről és közönyösségéről. Ilyen körülmények mellett megtörténhet, hogy időseink legtöbbje töviskoronaként éli meg az öregkort.
