A vasárnapi magyar nemzeti tanácsi választások eredménye bizonnyal kevesek számára okozott meglepetést. Bár a hivatalos végeredményre még várni kell, a szavazóhelyekről beérkezett adatok eddigi feldolgozottsága alapján szinte teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a Magyar Összefogás a szavazatoknak több mint 83 százalékát szerezte meg. Ennek mentén a Vajdasági Magyar Szövetség támogatta listának valószínűleg 31 képviselője lesz a 35 tagú Magyar Nemzeti Tanácsban. A VMDK – Csonka Áron listának két képviselője lesz, a Másként Magyarságunkért – Fodor László és a Magyar Liga – Új Magyar Alternatíva – Vass Tibor listáknak pedig 1-1. Utóbbinak egyébként sikerült megismételnie négy évvel ezelőtti eredményét.
Meglehetősen egyszerű magyarázatot találni a Magyar Összefogás egyértelmű sikerére. Tekintettel arra, hogy a fejlesztési stratégiák és az azok megvalósítását segítő programok középpontjában a vajdasági magyar ember, a közösség erősítése áll, a szavazók az elmúlt négy évben minden valószínűség szerint felismerték az MNT munkájának kézzel fogható hozadékát. Az, hogy az urnák elé járulók valamivel több mint 83 százaléka az Összefogásra voksolt, azt jelenti, hogy az emberek a folytonosságot óhajtják a vajdasági magyarok kisebbségi önkormányzatában, illetve a megkezdett folyamatok elmélyítését, az esetleges hiányosságok azonosítását, majd kijavítását.
Az sem elhanyagolandó tény, hogy ezt a listát a VMSZ, a legszerteágazóbban kiépített infrastruktúrával rendelkező vajdasági magyar párt támogatja, amely más választásokon is élvezi a magyarok döntő többségének támogatását. Harmadsorban pedig valószínűleg maguk az „ellenfelek” is hozzájárultak az Összefogás sikeréhez. Nem lebecsülendő politikai tényezőkről, civil kezdeményezésekről van szó, ugyanakkor mélyebb elemzés után az emberben az az érzés ébred, hogy némelyik lista programja talán nem volt kellőképpen átgondolt, a terveket nem sikerült az utolsó részletig körvonalazni.
Nem szabad azonban elhallgatni a rendkívül alacsony részvételi arányt sem. Egyelőre nem hivatalos adatok szerint az arra jogosultak nagyjából 40 százaléka szavazott, míg négy évvel ezelőtt több mint 55 százalékuk. Ha ez valóban így van, akkor bizonyára több tényezővel is magyarázhatjuk a jelenséget, példának okáért az Európa más országaiban is jellemző alacsony szavazási kedvvel, vagy azzal, hogy létfenntartási nehézségeik mellett az emberek nem tartották fontosnak a választásokat, de talán azzal is, hogy az utolsó választások óta számbelileg jócskán megfogyatkozott a vajdasági magyar közösség és minden valószínűség szerint a külön választói névjegyzékre feliratkozottak között is vannak olyanok, akik külföldön keresik a boldogulást.
