A Szerbiai Rádió és Televízió soha ekkora összeget nem fizetett még ki egy labdarúgó-mérkőzés közvetítéséért, mint tette azt kedden, amikor hosszas tárgyalások után pontosan 200 000 eurót utalt át az olaszoknak, hogy Szerbiában mindenki élőben nézhesse végig a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőjét, az Olaszország–Szerbia találkozót, amelyet Genovában rendeztek meg.
Hogy a mérkőzésen nem lesz minden rendben, erre már utalt Tomislav Karadžić, a Szerbiai Labdarúgó-szövetség elnöke is, aki a Sportski žurnal sportnapilap hétfői számában azt nyilatkozta, olyan információk birtokába jutott, melyek szerint valaki 50 fiatalt bérelt fel arra, hogy a genovai Luigi Ferraris Stadionban őt kritizáló transzparenseket feszítsenek ki. A magukat szurkolóknak álcázó huligánok ettől sokkal súlyosabb incidenseket okoztak: megtámadták Vladimir Stojkovićot, a Partizan kapusát, petárdákat és üvegeket dobáltak az olasz járókelőkre, a stadionban pedig fáklyákat hajigáltak be a pályára, szektorokat elválasztó üveget törtek össze. Az eredmény már ismert: a skót játékvezető a 36 perces késéssel kezdődött mérkőzés hatodik percében félbeszakította a találkozót, majd a szerb huligánok az utcán folytatták a harcot a genovai rendőrség ellen.
Minden botrány után a közvélemény azt várja az illetékesektől, hogy azonnal nevezzék meg a felelősöket. Kik azok, akik pénzelik a 20 és 30 év közötti, munkanélküli fiatalokat, hogy az országon kívül, nem olcsó pirotechnikai eszközöket igénybe véve garázdálkodjanak? És miért teszik ezt?
Kérdések, amelyek már rég nem kellene, hogy aktuálisak legyenek, ha a szerb államnak is célja lett volna, hogy leszámoljon a huliganizmussal.
Nem hallgatható el azonban az olasz rendőrség felelőssége sem, hiszen a Belgrádban vasárnap történt, a büszkeség napi felvonulásra szervezett ellentüntetés név mögé bújt „forradalom” intő jel volt. Hogyan vihettek be a szerb „szurkolók” harapófogót, drótvágót, fűrészt, fáklyát, botokat a stadionba? Roberto Massucci, a genovai rendőrség vezetője szerint egyik pillanatban mintegy 2000 szurkoló érkezett egyszerre a kapukhoz, így nem volt idejük mindenkit megmotozni. Aki valaha is járt egy jól szervezett sporteseményen, az pontosan tudhatja, hogy az olasz rendőrség és a biztonsági emberek nem tudták teljesíteni megfelelően a feladatukat. Olyan nincs, hogy úgy engedik be az emberek egy részét, hogy ne vizsgálják át őket tüzetesen. Csak egy példa: a 2006-os világbajnokságon, amelynek Németország adott otthont, mindenkit egyesével átnéztek a biztonságiak, akik, amikor látták, hogy a piros szektornál túl sokan vannak, s nem fognak idejében bejutni az emberek, újabb beléptető kapukat nyitottak, újabb személyeket vontak be a munkába és a nézők egy részét átirányították a zöld és a sárga szektorokhoz. Röviden: az olasz rendőrség is hibás, amiért kedden este botrányba fulladt a mérkőzés. Marta Vincenzi, Genova polgármestere már kedd délután látta, hogy a szerb huligánok törnek-zúznak a főutcán, s azonnal értesítette a rendőrséget, de az nem avatkozott be, azzal az indoklással, hogy el akarta kerülni az utcai harcot, ami talán egyetlen egy szempontból érthető: Genova még nem heverte ki a kilenc évvel ezelőtti G8-csúcs napjaiban történt utcai háborúk „élményét”.
Hajnalban a Szerbiai Rádió és Televízió honlapján két hír szerepelt. Az egyik Hillary Clinton belgrádi látogatásával, a másik pedig a labdarúgó-mérkőzéssel volt kapcsolatos. A két szalagcím: Szerbia megérdemli, hogy az Európai Unió tagja legyen. Felette pedig: Gerillaharcok Genovában. A két hír elolvasása bebizonyította, hogy Đorđe Balašević évekkel megelőzte a korát. Az 1993-ban kiadott albumon található Krivi smo mi (Mi vagyunk a hibásak) című szám részlete:
Putuj Evropo, nemoj više čekati na nas.
Putuj planeto, super smo se družili.
Nama je lepo, taman kako smo zaslužili.
(Jó utat Európa, ne várj többé ránk.
Jó utat bolygó, jó volt veled barátkozni.
Nekünk így jó, pont, ahogy megérdemeltük.)
Vasárnap és kedd: utcai háborúk Belgrád és Genova utcáin. A résztvevők: rendőrök és szerb huligánok. Az eredmény ugyanaz: több sérült és tetemes anyagi kár. Ha valaki azt hiszi, hogy a két esemény között semmilyen összefüggés nincs – nagyot téved. Mindkettő célja a forrongás, az embertömegek utcára csábítása, a rendkívüli állapot bevezetése, előrehozott választások kiírása, vagyis a hatalomváltás volt. Valami olyan, mint ami 2000. október 5-én lezajlott. A háttérben megbújó szervezők, a felbujtók, akik jelentős összegekkel támogatják a fiatalokat, egyvalamit azonban elfelejtenek: tíz évvel ezelőtt az értelmiség és az egyetemisták együtt döntötték meg Slobodan Milošević hatalmát. Huligánokkal ez nem sikerülhet.
Ha napokon belül nem kerülnek börtönbe a huligánok, a befektetők és a turisták is nagy ívben elkerülik majd azt az országot, amely, még ha ezt egyesek nem is akarják beismerni, nagyon messze van az Európai Uniótól. Szerbia jelen pillanatban egy fekete folt a térképen. A szerb államvezetésen múlik, hogy a következő tíz évben is az marad, vagy pedig a fejlődés útjára lép, maga mögött hagyva a '90-es évek háborúiból származó sovinizmust és mindazokat a dolgokat, amelyek miatt a Szerbia név hallatán az emberek csak negatív dolgokra gondolnak: a határokon huligánként kezelnek, a szállodákban fintorognak a szerb útlevél láttán. Szégyellem, hogy szerb vagyok – ilyen kommentárok jelentek meg több szerb tájékoztatási eszköz honlapján a hozzászólások között.
Nem könnyű ma szerbnek lenni, de azoknak még nehezebb, akik a történelmet írók legszégyenletesebb döntése miatt, önhibájukon kívül ebben az országban látták meg a napvilágot és próbálnak boldogulni, megmaradni.
