Vajon fel kellene-e állnia, s átadnia helyét olyan miniszterelnöknek, aki a választópolgárok mindössze egy (1) százalékának bizalmát élvezi?
Vajon maradhat-e a legfelsőbb törvényhozó testület, a képviselőház elnöke az az asszonyság, aki az előbbi tisztségén kívül nem megvetendő összegért egyidejűleg kórházigazgató, egyetemi tanár, több gyógyszeripari cég szaktanácsadója. Ennyi megterhelő, nehéz feladatot nem végezhet el, még ha évek óta le sem hunyta a szemét, s egy napja 38 órából áll.
Nem sértettem meg a törvényt, mert megbízatásaimat és bevételemet nem hallgattam el, véli az érintett. Azért nagydobra se verte, mert akkor sajátos rátermettsége, munkabírása, pénzteremtő képessége nem kelt megütközést, s nem korbácsolja fel a szenvedélyeket.
Vajon a surčini bűnbanda megalapozottan számos likvidálással, a törvények legdurvább megsértésével megalapozottan gyanúsítható főkolomposa minden esetleges bűne alól feloldozást nyert-e azzal, hogy mint vádalkus tanú elősegítette Zoran Đinđić és Ivan Stambolić gyilkosainak leleplezését és elítélését?
Vajon elkobozzák-e a közös bűncselekmény elkövetésére szövetkezett bűnbanda vezéreként szerzett tetemes vagyonát? Vagy mintha mi sem történt volna, folytathatja ott, ahol kényszerből abbahagyta a zimonyi klánnal vívott élet-halál harc miatt?
Nem elvont, áldilemma az előbbi. Egy törvény akkor hiteles, ha mindenkire egyaránt vonatkozik.
Néhány kiragadott témával érzékeltetni kívántuk, hogy uborkaidény ide, uborkaidény oda, akad az egész társadalmat érintő több olyan dolog, amelyen érdemes lenne elgondolkozni.
S mit kell tapasztalnunk? Hallgathatjuk a rádiót, nézhetjük a televíziót, böngészhetjük a sajtót, mintha jóléti államban élnénk, s nem gyötörnének bennünket égető gondok, mintha az lenne a leglényegesebb, hogy Joca Amszterdam vádalkut köt-e, s ezzel elévülhetetlen érdemeket szerez, hogy elnyerjék méltó büntetésüket Dragan Radišić rendőrfelügyelő, Milorad Vlahović és Dragan Simić rendőrezredes, továbbá Radovan Stojičić Badža rendőrtábornok, megbízott belügyminiszter, Rade Bulatović honvédelmi miniszter, névrokona, Branko Bulatović, az országos labdarúgó-szövetség elnökének gyilkosai.
De ki is ez a hirtelen ilyen fontos személlyé előléptetett honfiú? Nem sajátítva ki az igazságszolgáltatás feladatát, annyi leszögezhető, hogy nem egy szeplőtlen alak. A Joca Amszterdam ragadványnevén azután kezdték emlegetni, hogy huzamosabb külföldi tartózkodás után hazatért. Azt mesélte, hogy Amszterdamban sikeresen befejezte a gyémántcsiszolás és -kereskedelem magasiskoláit, s szerzett nem kis tőkét.
Hitelt érdemlő források szerint az állambiztonsági szolgálat utasítására Hollandiában albán emigránsokkal végzett. Állami küldetésén kívül maradt ideje saját hálózatának kialakítására a kábítószer csempészésében és terjesztésében. Érdekei időnként ütköztek az előbbi ügylettel is foglalkozó albán alvilággal. Kiszorította a piacról a holland maffiát is. Hozzávetőleg negyvenen fizettek életükkel azért, hogy győztesként kerülhessen ki a nem babra menő játékból, s kokainkirálynak titulálják.
Látványos erőfitogtatással az idén májusban vette őrizetbe a karhatalom az addig Szerbiában büntetlen előéletű életművészt. Azzal gyanúsítják, hogy egyenlőre ismeretlen megrendelő utasítására megszervezte Ivo Pukanić horvát újságíró és lapkiadó zágrábi likvidálását.
Vajon kitárja-e a lelkét az illetékeseknek? Ezt még nem tudhatjuk. Azt már igen, hogy ismét kiéleződtek Szerbia kapcsolatai csaknem valamennyi szomszédos országgal.
Abban is biztosak lehetünk, sőt tűzbe is tehetjük a kezünket, hogy a helyzet elmérgesedése nem sok vizet zavar az érintett államok gengszterei között a legutóbbi háborúkban kialakított gyümölcsöző együttműködésben.
