2024. július 17., szerda

Egy hónap haladék

Távoztak a Nemzetközi Valutaalap küldöttei Szerbiából, s ezt követően az ország gazdasági életét irányító felelős személyek nyomban sajtótájékoztatót tartottak, hogy eldicsekedhessenek vele, milyen szép sikert értek el.

Eredménynek minősítik azt, hogy a Nemzetközi Valutaalap beleegyezett, hogy a szerb kormány megemelje a költségvetési hiány jelenlegi mértékét 3 százalékról a bruttó nemzeti össztermék 4,5 százalékára, s hogy nem követelték, hogy a költségvetési hiányt a forgalmi adó, az áfa emeléséből pótolják. Mert mint ahogy Albert Jäger, az IMF szerbiai küldöttségének vezetője bevallotta, azzal a szándékkal érkezett Szerbiába, hogy a kormánytól követelje a forgalmi adó és a fizetések utáni adó növelését, s egyéb más, nem kimondottan közkedvelt intézkedésekre kényszerítse a szerb felet.

Úgy tűnik, a vendéglátók elég erélyesek voltak, és sikerült meggyőzni a felülvizsgáló vendéget, hogy kedvezőbb feltételeket támasszon az országgal szemben. Ennek az lett az eredménye, hogy egy hétig tartó tárgyalássorozat után jóváhagyták a szerb kormány kérését, hogy a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 4,5 százalékára emelje a költségvetési hiányt, de nem zárták le a hitelszerződés második szakaszának felülvizsgálatát, hanem ezt elhalasztották októberre. Talán azzal a gondolattal, hogy a jó munkához idő kell, s adtak még egy jó hónap haladékot arra, hogy Szerbia teljesítse a megbeszélt feltételeket, s ha minden úgy megy, ahogy elképzelték, akkor esetleg engedélyezni fogják a fennmaradt 1,2 milliárd eurós hitel lehívását is.

Ehhez azonban Belgrádnak be kell bizonyítania, hogy a közigazgatás reformját komolyan gondolja, és azt eredményesen meg tudja valósítani, ugyanakkor az IMF elvárása szerint az év második felére stabilizálódnia kell a szerbiai termelésnek, ezért a GDP csökkenése mindössze 4 százalékos lesz. Ha minden a terv szerint halad, akkor állítólag 2010-ben már 1,5 százalékos lehet a GDP növekedése.

A Nemzetközi Valutaalap képviselőjét a szerb kormány meggyőzte arról, hogy a forgalmi adó és egyéb adók emelése nélkül is más forrásokból pótolni tudják a költségvetési hiányt, és hogy az áfa megemelése kedvezőtlenül hatna a keresletre, valamint a szerbiai gazdaságra egyaránt.

Viszont a Nemzetközi Valutaalap is elvárásokat terjesztett elő, mely szerint arra számítanak, hogy Belgrád csökkenteni fogja a közkiadásokat, erről tervet és programot készít, amelyet októberben kívánnak megtekinteni, de addig nem gondolnak az adók megemelésére.

Állítólag az IMF küldöttsége itt-tartózkodása során megbizonyosodott arról, hogy Szerbiában stabil a pénzügyi piac, az infláció a tervezett kereteken belül mozog, de nagyobb mint a környező országokban. Azt állítják, hogy elégedettek az ország pénzügyi politikájával, amely erős devizatartalékon, stabil bankrendszeren és a pénzintézetek bécsi megegyezésén alapszik. Ezt hallva azt gondolhatjuk, hogy szinte csak legekben beszéltek rólunk, ám hangozzék el az is, hogy mi mindent követelnek tőlünk.

Diana Dragutinović pénzügyminiszter az újságíróknak arról számolt be, hogy a fizetések és a nyugdíjak csökkentésére és a forgalmi adó növelésére egyelőre nem kerül sor, mert a költségvetési kiadásokat megfelelő mértékben csökkentették, viszont az államapparátus reformjába nyomban bele kell kezdeni. Ezt kedvezően fogadta Mlađan Dinkić gazdasági miniszter is, aki szerint a reform könnyűszerrel megvalósítható, és ők a következő évben arra fognak koncentrálni, hogy infrastrukturális projektumokat valósítsanak meg, a gazdaságot ösztönözzék, és azt is elárulta, hogy jelentős devizabevételre számítanak a Galenika magánosításából.

Ha jobban belegondolunk, a sok dicséret és ömlengés egyfajta mézesmadzag, amelyet elhúztak az orrunk előtt, elterelve ezzel a figyelmet arról, hogy bizony komoly feladat vár a szerb kormányra mielőbb, a közigazgatás reformja és a közkiadások csökkentése nem is olyan egyszerű dolog. Elsősorban a hivatalokról szóló törvényt kell kidolgozni, amely majd lehetővé teszi az elbocsátásokat az állami adminisztrációból, és hogy végkielégítést kaphassanak azok, akik erre a sorsra jutnak, s már az is majdnem teljesen biztos, hogy csökkenteni kényszerülnek az állami támogatást, amelynek nagyon sokan megérzik a következményét.