A m ez őgazdasági miniszter Újvidéken a Csatornákról szóló nemzetközi szakértői konferencia megnyitóján bejelentette, hogy két évig fog tartani a Bácskai Nagycsatorna, vagyis a Ferenc-csatorna tisztítása.
Ha tényleg elvégzik a munkálatokat, az mindenképpen a környékbeliek javát fogja szolgálni. Tisztább lesz a környezetük, és amit a miniszter is hangsúlyozott, a vizet felhasználhatják a szántóföldek öntözésére. Az utóbbihoz azonban még az idén el kellene fogadnia a parlamentnek a vizekről szóló törvényt, ami az öntözésről is rendelkezne. Várhatóan a mezőgazdasági termelők tényleg jobban járnak az új törvénnyel, mert eddig leginkább csak a számlákat kapták a vízgazdaságtól, amiből nem sok hasznuk származott.
Ezek örvendetes hírek, csak az a gond, hogy a mezőgazdasági termelők töredékét érinti és érdekli. A többséget, köztük a legtöbb kistermelőt az foglalkoztatja, hogyan tud megélni, vagy inkább túlélni. A legtöbbjüknek nincs öntözőberendezése, ahogyan pénze sem arra, hogy megvásárolja. Helyette lehasznált traktora és szerszámai vannak. A termelők már hosszú ideje borotvaélen táncolnak, a csőd és a szerény megélhetés között. Teszik ezt napról napra, évről évre, sokan kényszerűségből, mert az ipar leépülése után ez volt az egyetlen megélhetési lehetőség családjuk számára. Ezek az emberek szinte soha nem számolják fel a befektetett munkájukat és szaktudásukat. Jóllehet minden munkavállaló ezzel kezdi, még Szerbiában is, ha a járandóságáról egyezkedik. Nem beszélve a vállalkozókról, akik ha úgy látják, nincs profit, leállnak. A mezőgazdaságban azonban ezt nem lehet megtenni, az elvetett kultúra nem fémcsavar, amit félre lehet tenni néhány hétre, hónapra.
Meddig bírják? Nem tudni. Erővel és találékonysággal talán még sokáig, de az nem elég. A termelők szerint az állami támogatás csak arra szolgál, hogy mesterségesen fenntartsák a parasztgazdaságokat, hiszen aszályos évben a csőd ellen már nem biztosíték.
Az idei nyár is bebizonyította, hogy a termelők teljesen ki vannak szolgáltatva a felvásárlónak és a feldolgozóknak. Sok termelő learatta a búzáját és átadta a malmoknak, bár nem tudta, hogy mennyit fizetnek érte. De nem volt más választása, mert nem volt hol tárolnia a terményt. Aztán kiszúrták a szemét 9,5 dinárral. Ennyit kapott egy kiló új búzaért. A felvásárlók pedig 8 dinárét árusították annak a pelyvának/ocsúnak kilóját, amit szemétként számoltak le a terményből, vagyis ingyen jutottak hozzá. Arról nem is beszélve, hogy év elején még 28 dinár volt a búza kilója. Az őszi termények ára szintén hasonlóan alakul mint a kenyérgabonáé, kevesebb mint tavaly ilyenkor.
A termelők számára tehát csak az a biztos, hogy semmi se biztos. Hosszú távon tervezni nem tudnak, mert a terményárakat állítólag a kereslet és kínálat szabályozza. Ez ügyben az állam liberalizmusa és tétlensége, olykor pedig már gyanús érdektelensége csak árt a termelőknek, a hazai mezőgazdaságnak, valamint nekünk vásárlóknak is. Lehet, hogy a Ferenc-csatorna helyett az államnak előbb máshol kellene elvégezni a takarítást?
