Montenegró egyre népszerűbb országgá növi ki magát a turisták körében, az elmúlt években a kicsi nyugat-balkáni ország hangulatos utcáin már nemcsak a régió államaiból érkező nyaralók sétálnak, hanem mind gyakrabban hallani angol, német, francia, vagy akár kínai nyelven csevegő emberek hangját is. Ezen személy szerint nem is csodálkozok, mert az alig 600 ezer lakost számláló ország apró ékszerdobozként csodálatos és lélegzetelállító természeti csodákat rejteget. Ugyanakkor az utóbbi néhány év sajtójelentésit követve az is egyértelművé válik, hogy Montenegró a bűnözők, kiváltképp a szerbiai állampolgárságú bűnözők körében is egyre népszerűbb. Délnyugati szomszédunkat ma már csak úgy emlegetik, mint a maffiózók Mekkáját, paradicsomát, mennyországát, és még sorolhatnám a jelzőket. Montenegró otthont ad azoknak, akik Szerbiában, valamint a régió, vagy a világ egyik-másik országában legfeljebb rács mögül gyönyörködhetnek hazájuk természeti csodáiban.
Országunk délnyugati szomszédja legutóbb akkor szerepelt ebben a kontextusban a médiumokban, amikor Milo Đukanović montenegrói államfő múlt héten kijelentette, hogy országának állampolgárságát minden olyan személy megkaphatja, akit más országokban nem ítéltek 1 évnél hosszabb börtönbüntetés letöltésére, vagyis semmi akadálya annak, hogy Darko Šarić, többek között szerbiai állampolgárságú, a médiumokban a drogbáró jelzővel illetett személy megkapja Montenegró állampolgárságát. Ha valaki esetleg lemaradt volna az elmúlt hónapok fekete krónika rovataiban megjelenő hírekről, azoknak kedvéért megismétlem, hogy a szóban forgó Šarić a gyanú szerint 2,7 tonna kokain csempészését szervezte meg Dél-Amerikából Európába. A szerbiai államügyészség ezenkívül a következő törvénybe ütköző cselekményeket írja a számlájára: a volt Jugoszlávia területén végrehajtott gyilkosságok elkövetése, illetve megszervezése, szerbiai vállalatok magánosításakor végrehajtott kétes ügyletek, kábítószer-kereskedelemmel és tiltott ópiátumok terjesztésével foglalkozó bűnbanda megszervezése. A felsorolást ezúttal is folytathanám, ennek az írásnak azonban nem Šarić vétségeinek számba vétele a célja, értékrendem és igazságérzetem szerint már a 2,7 tonna kokainnak is döntő szerepűnek kellene lennie az igazságügyi felelősségre vonást illetően. Ebben a pillanatban azonban úgy tűnik, hogy a montenegrói útlevél megmentheti Šarićot egy esetleges bírósági tárgyalás kellemetlenségeitől. Nem ő lenne az első. Hosszú azoknak a listája, akiket Montenegró állampolgársággal vagy útlevéllel megmentett hazájuk igazságügyi szerveitől, közülük csak néhányat sorolnék fel: Slobodan Radulović, a C-Market egykori igazgatója, akit Szerbiában korrupció és szervezett bűnözés miatt keres az államügyészség; a minden idők egyik legjobb szerbiai futballistájaként nyilvántartott Dragan Džajić, 2004-ig a Crvena Zvezda elnöke, akit azzal vádolnak, hogy a klub egyik focistájának eladásakor 5 millió eurót sikkasztott el; Zvezdan Terzić, a Szerbiai Labdarúgó Szövetség egykori elnöke, akit hivatali helyzettel való visszaélés miatt köröznek Szerbiában; Stanko Subotić, az úgynevezett cigaretta-maffia egyik kulcsembere, egyesek szerint Milo Đukanović államfő közeli barátja; Bogoljub Karić, a Karić-impérium tulajdonosa; de a magas hegyek és a türkizkéken hullámzó Adria országában a zimonyi klán egykori tagjai, és a hágai törvényszék elől menekülő, háborús bűnök elkövetésével gyanúsított személyek is menedéket találtak. Arról is említést kell tenni, hogy nem csupán a szerb igazságügy elől bujdosókat fogadja oltalmazó szárnyai alá Montenegró, hiszen számos olasz maffiatag is itt tűnt el a nyilvánosság és a rendőrség szeme elől, és tavaly az Interpol által körözőlevéllel keresett Thaksin Shinawatra, Thaiföld egykori miniszterelnöke is átvehette frissen kiállított montenegrói útlevelét.
Az olaszországi szervezett bűnözés ellen küzdő ügynökség, a DIA tavaly összeállított jelentésében a következő megállapítás olvasható: „Milo Đukanović államirányításának évei alatt Montenegró a bűnözés paradicsomává és a bűnözők menedékévé vált”. Ennek a hivatalos megállapításnak a függvényében már azt sem állíthatja senki, hogy a Montenegró, a bűnözők paradicsoma szókapcsolat az újságírók tarka fantáziájának szüleménye. Arra sem kell valószínűleg pazarolni a szavakat, hogy magát Đukanovićot is azzal gyanúsítják, hogy részt vett a cigaretta maffia tevékenységeiben, ugyanakkor tavaly az olaszországi Bari város bírósága az államfő immunitására hivatkozva elvetette az ellene szóló ügyészségi vádakat. Talán az eddig bírósági eljárás során nem bizonyított maffiakapcsolat az oka Montenegró, illetve államfőjének elnéző hozzáállásának más országok bűnözőivel szemben. Nem tudom. Soha nem irányítottam államot, és soha nem voltam abban a pozícióban, hogy állampolgársági kérvényekről döntsek, tehát nem tudom, hogy mi haszna származhat egy államnak abból, ha befogadja a nemzeti vagy nemzetközi körözőlevéllel keresett, válogatott bűnözőket. Mindennek függvényében a tavaly május végén Snežana Malović és Miraš Radović szerbiai, illetve montenegrói igazságügyi miniszterek aláírásával hitelesített nemzetközi jogsegélyről szóló szerződés is hitelét veszti. A két igazságügyi miniszter akkor leszögezte, hogy az állampolgárságnak nem szabad akadályt jelentenie a bűnözők kiszolgáltatásának kérdését illetően. Érdekes, ehhez képest múlt héten a montenegrói igazságügyi miniszter kijelentette, hogy országa alkotmányának értelmében Montenegró állampolgárait csakis az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetése miatt adhatják ki más országoknak.
Hogy Montenegró meddig folytathatja ehhez hasonló politikáját, szintén nem tudom. Államhatalmának hivatalos nyilatkozatai értelmében az ország mielőbb szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz, abban viszont kételkedem, hogy az unió jó szemmel nézné kötelékében a bűnözőket oltalmazó országot. Egy ideig azonban valószínűleg semmi sem fog változni a részletezett témát illetően, tehát a Montenegróba nyaralni indulók biztosak lehetnek abban, hogy a magas hegyek és az árnyékukban csobogó Adria országában a barnító napfény, a hűsítő fagyi és a lubickolás mellett igazi maffiózók között sétálhatnak, és még csak nem is kell Szicíliáig utazniuk.
