Június 6-án választunk magunknak új összetételű nemzeti tanácsot. Közvetlen úton, úgy szavazva, mint ahogyan azt egyébként is tettük eddig a különböző választások során. Egy kivétellel, a jelenlegi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásakor. Mert ezt akkor elektori úton hozták létre és mind a mai napig életben tartják bőven a mandátumának lejárta után is. Rajtunk kívül még 13 nemzeti kisebbségnek sikerült a március 9-ére megszabott határidőig feliratkoznia saját kisebbsége választói névjegyzékére. Ezzel végleg eldőlt, hogy mely nemzeti közösség szerzett jogot a nemzeti tanácsának közvetlen úton történő megválasztásához.
Az utolsó pillanatban nagy volt a kapkodás, sokan rohammunkával, mintegy batmani szupererőt bevetve küzdöttek a még szükséges aláírások megszerzéséért. Ránk persze ez nem vonatkozott, mi a páholyból, ölbe tett kézzel néztük végig a nagy hajszát, miután már decemberben megvolt a szükséges aláírásszám. Mások meg jóformán akkor kezdtek felocsúdni és belelendülni a munkába. Ilyen volt például a roma közösség, akik novemberben döntötték el, hogy aláírásokat gyűjtenek, s akiknek az utolsó előtti napon reggel 9 órakor legalább 1370 aláírás hiányzott a feltétel teljesítéséhez. Csodával határos módon 7 óra leforgása alatt mind egy szálig begyűjtötték azt, ami hiányzott. Tették ezt mindössze 20 aktivistával, valóban csúcsteljesítményt érve el. Hasonlóan küzdöttek az idővel a bunyevácok is, végül a finisben csupán a szlovének, macedónok, vlahok és a horvátok maradtak alul. Ez utóbbiak talán részben a bunyevácokkal folytatott civakodás miatt. Az elvérzettek természetesen másban keresik a hibát, például az önkormányzatokban, amelyek késtek az adatok feldolgozásával, lassúsággal vádolták meg őket.
Muškinja Heinrich Aniko illetékes államtitkárasszony szerint 8-9 (köztük a zentai és a szabadkai) önkormányzatot kellett megdorgálniuk és figyelmeztetniük, hogy csipkedjék magukat, mert ha nem sikerül kellő számú polgárnak feliratkozni a névjegyzékre, azért bizony ők lesznek a felelősek. Történt mindez két héttel a határidő lejárta előtt. De ettől talán megszeppentek az önkormányzatokban, mert az utolsó pillanatban több mint 360 000 személyt sikerült névjegyékbe iktatniuk, akik mind közvetlenül adhatják majd le voksukat a nemzeti tanácsba való választás során azon a helyen, ahol feliratkoztak a listára. Svetozar Čiplić emberjogi és kisebbségügyi miniszter június 6-ára hirdette meg a választást, ő nem nyilatkozott még a kérdésben. Különös, hogy azok, akik lemaradtak a közvetlen választási módról, őt nem teszik felelőssé semmiért. Pedig talán okolható azzal, hogy késett a propagandával, nem népszerűsítette idejekorán és kellőképpen a listára való feliratkozást.
Most a nagy hajrá után derült csak ki, hogy a határidő mindössze arra volt jó, hogy megállapíthassák, melyik nemzeti közösség számára, milyen típusú (közvetlen vagy elektori) választást írjanak ki. Egyébként a kiskapu nyitva marad. Feliratkozni a névjegyékre továbbra is lehet azoknak, akik csak ezután döntenek vagy meggondolják magukat, vagy esetleg azoknak, akik időközben nagykorúvá válnak. Minden további nélkül szavazhatnak majd ők is június 6-án, egyetlen kikötéssel, hogy két héttel a szavazás előtt névjegyékbe kell vetetniük magukat. A kiskapu tehát ezután is nyitva áll, lehet továbbra is feliratkozni.
